Itt egy cikk az indexről. A rövid tartalma az, hogy beszámoltak egy cseh cikkről, amiben az áll, hogy a szlovákok és magyarok nem biztos, hogy fölkészültek a schengeni határ megszűnésére. Erről határozott véleményem van, Esztergomban tanultam, Párkányban söröztem, ez a referenciám.

Előtte egy kis aperitiv: a harkai (Deutschkreutz) átkelőben az osztrák oldalon leengedték újfent a sorompókat, úgy mint kiskoromban a magyar oldalon, a szakállas sorompókat. Csak a szimbolikusságra akarok kilyukadni: sok évvel az unióba csatlakozásunk után a sógorok tárgyi akadályt is állítanak a határátlépésnek. Szóval én felkészületlenebbnek tartom az osztrák-magyar határeltörlést, mint a szlovák-magyart.

Persze amiről Szlovákia esetében szó van: bármennyire is miépes szlogen, de tök igaz, ha jól szemléljük: "összenő, ami össze tartozik". Ettől a szlovákok félnek, a magyarok pedig erre nem is gondolnak, mi úgy általában magunkkal vagyunk elfoglalva, nálunk a határoknál megáll a világ, beleértve magamat is. Jól mutatja, hogy a belpolitikai kérdésekben mennyire elkeseredett vitákat űzünk. Pedig mik ezek például az unióbeli bénázásunkhoz képest? (és már megint mi vagyunk a téma)

A Kisalföld a Kárpát-medence egészéhez viszonyítva homogén vidék, éghajlatában és domborzatában is, ez pedig kihat a lakosság problémáira. Ezt még megfejeli az is, hogy a Duna mindkét oldalán magyarok élnek, akik egy nyelvet beszélnek. Most ez miért ne nőljön össze? Vagy miért nőljön össze, ha nem akaródzik?

Arra gondolok, ami Esztergom-Párkánynál volt. Nem szólított fel minket senki, hogy öleljük keblünkre a szlovákiai szlovákokat és magyarokat. Átjártunk komppal, mert ott minden fele pénz volt. Aztán Orbán Viktor fölavatta a gimi sportpályáját és a Mária Valéria hidat (ugyanaz nap), és megalakították az Ister-Granum kistérséget, vagy mi a rákot, aminek egy Hídlap nevű határon ide-oda nyúló újságot is készítettek. Ennyi. Nem emiatt mentünk át a Sherwoodba (aztán inkább a Kotvába, mert a Sherwood vérszemet kapott), de ez megtörtént. Átmentünk a hídon akkor is, amikor a Ghymes Párkányban koncertezett, mert akkor Esztergomban nem koncertezett. És egyébként meg odaát ugyanúgy a tévékettőt bambulták a kocsmárosok, pedig akkor még nem is akart összenőni senki, csak mi, tizenéves fejjel. Énekeltünk is revíziós dalokat. A tévékettő volt az érdekes, hát kihasználta a párkányi, hogy neki az is van, és érti is.

Szóval amit a prágai fazon ír, hogy itt a határbontás érdekes lehet... Ami megy magától, az menni fog állami nyomatással is, ami meg nem, az meg állami nyomatással sem. Szerintem ez tényleg ennyire egyszerű.

A szlovákok félelme pedig nagyon is jogos, de egyrészt késő, másrészt köszönjék a Benes-dekrétumuknak, meg a Slota-mentalitásuknak. Nyilván ahol nem fejlesztették az ipart, ott az emberek elutaztak az iparhoz, Győrbe, (Szőny)Komáromba, Esztergombába, meg még talán máshová is. És akkor már az ottani Tesco-ban vásárolnak, és akkor már néha becsúszik egy színház, és akkor már a Barátok Köztöt is nézik, hogy egy húron pendülhessenek a munkatársakkal...

Miskolc környékén nem tudom, mi a helyzet.

Desszerntek pedig még egy Ausztria: apám leállt az autópályán (A3 azt hiszem), segíteni egy autósnak. Kereket akart cserélni a sógor, de a kulcsa elhajlott, úgyhogy cseszhette. Apám már járt így, úgyhogy már felkészült egy bivalyerős kulccsal, most ez a susmánon is segített. Kerék kicserélve, az osztrák pedig ilyet büfög: "Na, esse hittem volna, hogy egy magyar fog kihúzni a szarból!"

2007

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.