Véletlenül pont méltóképpen emlékeztem meg 1956-ról: több éve már, hogy regényt vettem a kezembe, és most Ottlik Géza Valencia-rejtélyét próbáltam kivégezni a visszavonatozás alatt, kis híján sikerrel. A nagy filmzabálás és internetolvasás között oázisnak számít egy magyar nyelvű irodalmi mű olvasása; mondtam is magamnak, hogy lám, mélyülök a magyar kultúrában a legnagyobb magyar ünnepen!

A könyv hatására az eltervezett nagy gondolatmegosztásom egyre zsugorodott, és próbáltam én is egy szóban megfogni a megfoghatatlant, egy "metaszóval" illetni 1956-ot. Még így is csak súrolom, de idén ennyi:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.