elsodort az élet a Westendbe, ez nem ma volt. Ma vizsgáztam. Volt ott egy angyalka, körülötte a gyerekek, és mellette a segédje, a télapó. Egy karácsonyfa árnyékában. Ma pedig a sors sodort el a teszkóba, ahol a dzsingülbelszrokk magyarított verziója szólt (valami szánról) Majd az Erwin der dicke Schneemann angol verziója szólt. Majd az Erwin der dicke Schneemann felújított, német verziója szólt.

Megjegyzés:

A karácsony a vásárlásról szól, nem a télapóról. Nyáron sem tesznek ki húsvéti nyulakat a bermudák mellé, ne tegyenek ki evvel analóg dolgokat Karácsonykor sem. Ráadásul ez a télapósdi a halovínhez hasonló probléma. Az amerikai marketing nem kompatibilis az európaival, de majd minden megváltozik (és tényleg). Egyszerűen a boltosoknak tényleg van némi kultúraformáló képességük, szemben annyi más dologgal. A vásárlóknak pedig tényleg szimpatikus lehet a Karácsony új megvilágítása. Én sem fogok télapókat szórni a Margit-hídról, meg matricázni, meg szórólapozni. Mindössze ennyit teszek: dögöljön meg az összes karácsonyi magyar télapó!

Mellesleg a halovínről szóló elmélkedések közt olvastam sok olyat, hogy most mi a baj, hát ha szeretik a magyarok ezt az idegen ünnepet (és majdnem az összes ünnepünk idegen amúgyis), akkor had szeressék! Annyiból tetszik ez a vélemény, hogy kulturális befolyás ellen sehogy sem lehet tenni. És ami túlélt évszázadokat, az nyilván nem fog eltűnni pikk-pakk. A paraszti művészet eltűnt, mert a parasztság is eltűnt. Az újhullámos parasztok művészete a tartósan alacsony ár, a műanyag és a hozzájuk kapcsolódó zene. Viszont egy csomó más dolog tartja magát, ennek kell örülni, ezeket kell megismerni. Mert az is világos, hogy nem szopjuk magunkba az anyatejjel.

Ha amerikai karácsonyi dalokat magyarítanék, rossz ötletnek tartanám. Ha áruházak számára állítanék össze zenéket, biztosan kiszórnám a trágyát. Három évvel ezelőtt klasszikus zenét hallottam a teszkóban egyik reggel. Azokkal a hangszórókkal és abban a környezetben eszeveszettül nevetséges volt az egész. Ugyan ez lenne, ha Karácsonykor hazai zenét játszanának. De betehetnének valami ’50-est, legalább dizzy gillespie-t. Bár igazából a gagyiszar permanens forradalmától van permanens émelygésem, úgyhogy semmi sem tenne boldoggá, csak ha néhány marketingest vasvillával megkergethetnék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.