...én meg még naivan azt hittem, a nap fő blogolnivalója a vizsgától kétesen megszabadulás lesz! Botor fütyi voltam...

László fölhívott, sörözés végett, s úgy is lett, bár Ildinek azt mondtam, hogy ma este inkább pihennék. Igaz, nem lett semmi duhajkodás, úgyhogy tulajdonképpen pihentem. Nem ez a fontos.

Bár az A38 csalogató volt, a programjával, de amíg arról beszéltünk, hogy hová menjünk, megérkeztünk a Névtelenhez. Benyitottunk, fej lehúz, aztán hunyorogva odabotorkáltunk a csapszeghez. Mivel a cigifüst mávos függöny vastagságú volt, szóval a látási viszonyok novemberi estéket idéztek, vagy valami. Ülőhely nem volt, ez már önmagában felháborító, hiszen az Öregnél mindig van hely. Nem is feszítem a húrt tovább, elég annyi, hogy tele volt a hely óvodásokkal. Ott verték a csocsóasztalt, ovis lányok visongtak, ovis fiúk röhögtek a ragyás képükkel. És veszettül füstöltek. Nyolc óra volt éppen. Még csak - teszem hozzá...

Na, hát nekünk ebből nem kellett. Láttam én már két-három taknyost az Öregnél, de hogy kizárólag ők legyenek - hogy etnikailag ők legyenek túlsúlyban, sőtmitöbb hegemóniában, ez nem várt fordulat volt. Szóval amint kiittuk a méregpoharat, szedtük a sátorfát, vettük a kalapunkat, kötöttük föl a nyúlcipőt és kereket oldottunk, ha értitek mire célzok.

Át az Egyetemi Kávézóba, okkal remélve, hogy ott élvezhetjük a karácsonyi hazautazástól pangó egyetemi helyek unatkozó csaposlányainak kényszerű ránk irányuló kedves figyelmét... Elővigyázatosan benéztünk a szenesablakon, és üres volt a csocsó, úgyhogy elővigyázatlanul csak úgy berontottunk, mondtuk a köszönést, aztán a rendelést, meg a váltsdmárfölléccikétötvenesre!-t. Asztal befoglalva, és ahogy szétnézünk, látjuk ám, hogy az asztaloknál csupa-csupa pattanásosképű csecsemő fogyasztja a 18 év alattiak számára álom csupán alkoholt. Sőt (és ezt már végképp nem gondoltuk volna) az Öregtől is átjött néhány tínédzser, úgyhogy megkaptuk a kegyelemdöfést. Menekülésből egyes. Azért kellemeset csocsóztunk, amíg le nem mosott két szaros. Nocsak!

A fő tanulság: elment a macska (hazamentek az egyetemisták), cincognak az egerek (a mi helyeinken nyomkodják a pattanásaikat a serdülőkori válságban szenvedő jövő reménységei).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.