Sikeresen elkészítettem a paksi hozsánna második részét, még magamat is meggyőztem, persze ennyi izotóp és más okosságok átrágása után szép is lenne, ha még kételkednék. Különösen, hogy eleve semmi bajom nem volt az atomerőművekkel. De ha a Nyúzba írok, azért az nem egy blog, ott nem az a hangsúlyos, hogy én közlöm az információt, hanem ott az információ a hangsúlyos. Így aztán tökéletesen figyelembe kell vennem az információt feldolgozó egyetemi kollégák agy- és szívműködését, mert nincs kommentelési lehetőség a papíron, ahol például utólag pontosítani lehet, hogy is értettem én egészen pontosan. Ennek a belátásnak az lett a vége, hogy én teljesen kétkedő-ellenző lettem, és a források "nyugtattak meg". A pártatlanság az én logikámon bukott el, ugyanis az olvasott dolgok alapján továbbra sem tartom megalapozottnak az atomellenesek kifogásait, tehát a cikk végül pozitív kicsengésű.

Amúgy meg csak azért írok erről ide, és nem a nyúzblogba, mert a bennem maradt szálka az, hogy dögunalom az atomerőmű-téma, a paksinak már amúgy sincs sok hátra, és Magyarországon inkább mindenki örül a hazai reaktornak, hiszen tudjuk, hogy profik vagyunk, csak szegények. Tehát nemcsak engem nem érdekel, hanem senkit sem érdekel. És csak azért írunk róla, mert ez ilyen adok-kapok dolog, persze nem kell itt pénzre vagy szexre gondolni. És sokkal szívesebben interjuvolnám meg az eltés tanárokat, akik az indexnek igen, képesek, nekünk meg nem, a tanár úr nem elérhető. Most épp szerencsénk lesz, mert van egy lány, akinek a barátja lefényképzte Németországban az Amos műholdat, amit márciusban fognak fellőni, és van róla egy csomó anyaga is. Addigra lemegy a paksi harmadik része is, és akkor egy szám erejéig menők lehetünk. (bár hozzá kell tennem, hogy amiket itt írtam az unalomról, az csak az utóbbi két szám TTT-jére vonatkozik)

Amúgy meg a keddi referátumomhoz konzultáltam tegnap a tanárnővel, és késve érkeztem, csurom vizesen, mert tekertem ahogy bírtam hiszen mégis..., és mikor bekopogtam nem tudtam mondani semmit, hogy ki vagyok, miért jöttem. A tanárnő ismert fel, de a fene hitte volna, végül jó benyomást tettem rá. Az világos volt, hogy szeretik a tanárok, ha az első témát nem azért vállalom el, hogy hamar túl legyek rajta. Persze ez is játszott, meg az, hogy ha elsőként megyek, még nem hasonlítgatnak össze az előzővel, meg az, hogy érdekes volt a téma. Mikor mondtam, hogy ez az időszak amúgyis érdekel, nem hangzott valami hitelesen, mert igazából töriből egy időszak sem érdekel úgy, mint mondjuk a heverészés. Úgyhogy magamat meggyőzendő megemlítettem, hogy még a gimnáziumban készítettem egy versenydolgozatot egy katolikus versenyen, ahol a Kőszegi egyházközség horthy-korszaki életét vizsgáltam, tehát a korszakról vannak benyomásaim. Átrágtam a korabeli Kőszeg és Vidékéket, feltúrtam a plébánia pincéjében porosodó iratokat, meginterjuvoltam két öreget, akik akkor voltak serdülők. Már régen olvastam az eredményt, meg az adatgyűjtésem eredményét, de nagyon önelégült voltam, és vagyok ma is, ha erről mesélek, főleg, mert egy olyan kritikát kaptam, amitől egyszerre tudtam volna életlen hentesbárddal lemészárolni a katolikus zsűrit, áttérni a sátánista vallásra és párhuzamosan sírva fakadni. Az értékelést eleve felbontva kaptam meg a suli illetékesétől, a borítékban pedig egy fél A4-es lap volt, rajta négy sorral. "A dolgozatban sok a fogalmazási hiba, a hangvétel kissé patetikus. A történeti áttekintés túl terjedelmesre sikerült, viszont a későbbiekben [...] - itt nem emlékszek a pontos szövegre, de két értelemezés volt lehetséges. Vagy azt akarták írni, hogy a későbbiekben viszont továbbra sem foglalkozok érdemben a témával, vagy fogalmazási hibát ejtettek, de azt akarták írni, hogy terjedelmes az eleje, de a második részben érdemben foglalkoztam a témával". A forrásaimról nem ejtettek szót, ez elég rosszul esett. --- mielőtt még bárki sajnálna, ez egy serdülőkorban ért dolog, valószínűleg sokkal intenzívebben éltem meg, mint ami a valóság volt, és valószínűleg sokkal profibb munkára emlékszek, mint amilyen valójában lett.

Mindenesetre a tanárnőnek tetszett, hogy már gimnazista koromban elkövettem egy ilyet, persze neki csak annyit mondtam, hogy volt ez a dolgozat, és dolgoztam fel korabeli dokumentumokat. Aztán ötleteltünk egy kicsit, hogy hogy legyen a referálás, és mennyei boldogsággal jöttem ki, hogy profitálhattam egy kellemetlen emlékű tettből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.