cikk Koszovó függetlenségéről itt. pistu gondolatai pedig

Fingom sem volt, hogy Koszovó már régóta elszakadt. Bár a fontosabb tényekről tudtam, de nem esett le, hogy ez mi. Hát ez is megtörtént, hogy most mindez már hivatalos.

Gimnazistaként, meg elsőévesként még kiröhögtem volna a szerbeket, bitorolják a mi Bácskánkat, meg más zsíros földjeinket, meg még verik is a magyarokat, hát most megtudják milyen elveszteni olyan területeket, amik igazán sokat jelentenek. Persze gimnazista voltam, amikor jártam Szerbiában, és határozottan tetszett a hely: olyan volt, mint Magyarország. Oké, két literes flakonos sör, cirill betűk, de lepukkantságában is volt valami történelmi. Nem a jó szó rá, de valami ilyesmi. Nagyvárad (rulez) például eléggé történelmi, mégis olyan lelakott. Talán a határátkelőknél tudnám megfogni a dolgot: az ártándi átkelő olyan, mint valami cirkusz bejárata, de Horgos/Szegednél olyan, mint a kőszegi. Az aszfalt is hasonló, a hetvenes években Belgrádban is volt igazi zene, a Pink Floyd bakelitjeink a Yugoton kiadásában jelentek meg, és hasonlók. Határozottan szimpatikus volt, láttam persze gáz dolgokat, de akkor is. Ha Szlovákiába megyek, nem olyan, mint Magyarország. Ha Erdélybe megyek, nem olyan, mint Magyarország. Ha Ausztriába megyek, nem olyan. Horvátország sem olyan. De Szerbia kicsit olyan volt, mármint olyan szintű volt. Hogy nagy hanyatlás a kilencvenes évek elején, de volt miből hanyatlania.

Ami Koszovóval történt, az meg olyan téma, amiről tök kínos őszintén beszélni. Mert Koszovó a szerbek ősi földje, csak éppen albánok lakják. Bevándoroltak, szaporábbak voltak. Remélem a tavaszi szünetre tervezett útra egyrészt el tudok menni, másrészt eljutunk nemcsak Koszovóba, hanem Észak-Albániába is. Most csak hallomásból tudom, hogy szegény koszovóba települt albánok nem jelentenek akkora áldást, mint mondjuk annak idején a németek az USA-ban. Nevén nevezve: elszaporodnak, de durván ám, aztán jól tönkre is teszik a környéket. Csőrike (Csőry MC) ezt jobban nevén nevezné, meg hasonlatot is mondana.

Szóval Koszovó esetén a szép ideálok állnak szemben a rusnya valósággal. Szép ideálok állnak szemben a rusnya valósággal, ha magyar határrevízióról beszélünk. Izraellel is példálóznék, de ott a filiszteusok földjén Ábrahám telket vett, aztán a hagyományt felújítva ezt tették a 20. században is, előzményeket nem tekintve viszont a palesztínok olyasmi cipőben járnak, mint a szerbek: odaköltözött egy másik társaság a földjükre, és kisajátították.

Kíváncsi lennék, mi zajlik le átlagosan a szerbekben. Mikor Álmos fejedelem az Etelközben politizált, a szerbek is már szervezett keretek közt éltek. Elég ritkán alkottak önálló államot, de aztán csak összejött a dolog. Becsülettel kivívták az államiságukat. Arra vagyok kíváncsi, hogy ők most ugyanúgy kiégnek, mint mi magyarok, vagy bennük még van szufla?

A kérdés persze nem új, Crna Gora függetlenedésekor ezeket az újságírók már feltették.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.