Bár a Quarton olvashatók alapján - ahogy azt feltételeztem magamról - legalább egy évtizeddel késett meg a zenei ízlésem, azért én most végképp ráremegtem a Kerekes bandre.
Mindig zavarban vagyok, ha zene témában írok, mert még könyvet is tudnék írni róla, ugyanakkor semmi közöm hozzá. Ezúttal viszont hangsúlyosan mint fogyasztó akarok ömlengeni, azazhogy meg szeretném osztani a kitörő örömömet Veletek.
Egyszer a Matula magazinban kifejtette valaki, hogy milyen jó az illegális fájlcserélés, mert függetlenül a zenepiac lomhaságától az ember teljesen naprakész lehet zenéből, ha veszi a fáradtságot, hogy utánaolvasson, mi az újdonság, mi az üdvös, mi a béna, mit kell kipróbálni.
Hát bizony, végre birtokomba került a Kerekes band Pimasz c. albuma (2006), ezúton köszönöm Petyának a kérdést, hogy nincs-e meg, ami elindította a vadászatomat. Jobb minőségű hangzás mint a youtube-videókon, és függetlenül attól, hogy régimódi, hát én mindjárt latinul folytatom a bejegyzést, mert nem találok szavakat...
Engem az gyönyörködtet, hogy ez olyan zene, amit szeretnek külföldön is, mert jó zene. Ha elkezd dobogni a mélymagyar szívem, akkor nekem ezek sokat számítanak, mert kis süldő koromban nagyon beleéltem magam, hogy milyen hétországra szóló kultúránk van, aztán annál jobban elkeseredtem, amikor észrevettem hogy a magyar az nem egy önálló civilizáció. Viszont tény, hogy vannak olyan dolgok, amik kulturális örökségünk, és hasznosíthatók. Mikor Csángóföldön bóklásztunk a Lacival, hoztam haza egy terítőt, mert nagyon tetszett. És jól mutatott odahaza is, mert egyszerű volt, nem volt rajta semmi csicsa, passzolt a többi dologhoz, de közben ősi ötleten alapult. És mindenkinek tetszik. Szóval nagyon örülök ha anélkül tudok szeretni valami magyar dolgot, hogy hozzáadnám a Petőfi-bónuszt.
Mindig zavarban vagyok, ha zene témában írok, mert még könyvet is tudnék írni róla, ugyanakkor semmi közöm hozzá. Ezúttal viszont hangsúlyosan mint fogyasztó akarok ömlengeni, azazhogy meg szeretném osztani a kitörő örömömet Veletek.
Egyszer a Matula magazinban kifejtette valaki, hogy milyen jó az illegális fájlcserélés, mert függetlenül a zenepiac lomhaságától az ember teljesen naprakész lehet zenéből, ha veszi a fáradtságot, hogy utánaolvasson, mi az újdonság, mi az üdvös, mi a béna, mit kell kipróbálni.
Hát bizony, végre birtokomba került a Kerekes band Pimasz c. albuma (2006), ezúton köszönöm Petyának a kérdést, hogy nincs-e meg, ami elindította a vadászatomat. Jobb minőségű hangzás mint a youtube-videókon, és függetlenül attól, hogy régimódi, hát én mindjárt latinul folytatom a bejegyzést, mert nem találok szavakat...
Engem az gyönyörködtet, hogy ez olyan zene, amit szeretnek külföldön is, mert jó zene. Ha elkezd dobogni a mélymagyar szívem, akkor nekem ezek sokat számítanak, mert kis süldő koromban nagyon beleéltem magam, hogy milyen hétországra szóló kultúránk van, aztán annál jobban elkeseredtem, amikor észrevettem hogy a magyar az nem egy önálló civilizáció. Viszont tény, hogy vannak olyan dolgok, amik kulturális örökségünk, és hasznosíthatók. Mikor Csángóföldön bóklásztunk a Lacival, hoztam haza egy terítőt, mert nagyon tetszett. És jól mutatott odahaza is, mert egyszerű volt, nem volt rajta semmi csicsa, passzolt a többi dologhoz, de közben ősi ötleten alapult. És mindenkinek tetszik. Szóval nagyon örülök ha anélkül tudok szeretni valami magyar dolgot, hogy hozzáadnám a Petőfi-bónuszt.
A bejegyzés trackback címe:
https://pityutanarur.blog.hu/api/trackback/id/tr87373390
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
azt mondta: