Hú de jó, olvassátok ezt a cikket, nem is hosszú, meg tanulságos is!

"Eddig ugyanis azt feltételezték, hogy egy társadalomban mező gazdasági túltermelésre volt szükség ahhoz, hogy egyeseknek legyen idejük dísztárgyak előállítására. Az ebben a térségben adott korban élt emberek azonban vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak"

snitt.

Nekünk magyaroknak ez azért tanulságos, mert bár a tankönyveink nem hívják fel a figyelmet rá, de elég penge cuccokat állítottak elő a magyar ötvösműhelyek a romantikus pusztai időkben. Miközben a fáma szerint az akkori magyarok pásztorok voltak egytől egyig. Értitek: vadászó-gyűjtögető életmód mellett aranyékszer, meg pásztorkodás mellett aranyékszer, innen jutott eszembe peruról a magyar.

Próbálok nem összezavarni senkit a detektívszöveggel, de elkerülhetetlen, mert ez a korszak elég információszegény. De hogy mégis követhető legyen, nem leszek tudományos an korrekt, szóval itt most nem mondom semmire, hogy valószínűleg, meg a bogolja mujmijai hármas sír mellékletében talált érmék alapján... stb., csak szólok előre.

Az előtt, hogy Levente szívélyes megegyezést kötött a kazár illetékessel (hogy a besenyőket együtt lenyomják minden nyáron), a magyarok egészen biztosan léteztek. Ekkor már értelmesen beszéltek, büszkék voltak arra a magyar származású lovászra, aki föltalálta a kengyelt, szóval már jegyzett nép volt a környéken a magyar. Bár magyarnak biztosan nem nevezték őket, mert senki sem írt ilyen szót le, hogy 'magyar'. Miközben Levente idejében már legalább 2300 évet megélt népről van szó, legalább 2300, amúgy akár sokkal több is. Mert azt mindenki megtanulta nyelvtanórán, hogy legalább Kr.e. 1500-ban önálló nyelv volt már a magyar. Ezt a nyelvet annyian beszélték, hogy nem kellett kisebbségi oktatás keretében életben tartani, életben maradt anélkül is. (Ez a kitérő nem szükséges a mondanivalóm megértéséhez, de talán érzékelteti, hogy a sztyeppén is vannak mélységei a dolgoknak)

Senki sem tudja, hogy hívták Levente népét (magyarok) akár 100 évvel Levente előtt. Ez elég nagy baj, viszont annyira nem, hogy ne is foglalkozzunk semmivel, amit ennek ellenére tudunk.

Mivel nincs beleütve a régészeti leletekbe, hogy 'Made by Töhötöm' most az összes utónomád nép bólogatni fog arra, amit írok. Azon a részen, ahol a ??? nép legeltetett, nagyon szép tárgyakat temettek el a halottakkal, de olyan szépeket, hogy messzi földeken is vásároltak belőlük. A kérdés ugyan az, mint a perui arany esetében: hogyan tudták elkészíteni?

Én nem gondolom, hogy egy alföldi pásztor tudna készíteni aranyékszereket, azt sem gondolom, hogy a Földön akármelyik pásztor tudna készíteni aranyékszereket. Ahogy egy vadász sem tud készíteni aranytárgyakat, meg egy collecting manager sem tud készíteni aranytárgyakat. Én sem tudok készíteni, pedig voltam cserkész...

Szóval a cikk tanulsága az, hogy csak ki kéne mondani, de nem mondják ki. Peruban élt egy (oké, másodállású) ötvös Kr.e. 1992-ben. Ezt kéne kimondani. Mint ahogy azt sem mondják ki, hogy a magyarok nem voltak testületileg nyáron portyázni ráérő pásztorok valamint univerzális pusztai svájcibicskák. Hanem voltak, akik állandó településen kopácsoltak, ellenben nem pásztorkodtak. Például.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.