Nem tudom hány nap késéssel, de most pótolom a Bulgáriai körút maradék három napját, mert csütörtökön újabb kaland vár, aztán ne mosódjon össze a kettő...

Melnikbe kedd este értünk, csak szerda reggel néztünk szét jobban. Este csak főutca-csodálás, kenyérvétel, alvás volt. Melnik messze földön híres a boráról, de amit mi vettünk az kicsit vizezett is lehetett, és még vizesen sem volt finom. A főutca egyben az egyetlen utca is volt többé-kevésbé, hiszen az egész falu (város) egy szudokvölgyben van, és ott csak egy utca fér el. Nagyon hangulatos az egész, ha nyáron megyünk és busszal, biztosan a patakparton aludtam volna néhány üres borosüveg társaságában. Így viszont fél pohár bor a panziószobában, és már aludtam is az ágyban. De a lényeg a szerda, mert szerdán még indulás előtt megnéztünk három kolostorromot meg egy várromot. Az élmény nem a látvány volt, mindjárt jönnek a képek is egyébként, aztán ámulhattok, az élmény az volt, hogy tök jól lehetett a felszínfejlődést kiokoskodni, nagyon-nagyon földrajzos élmény volt. Képek után jön a nap java!
Errefelé van Melnik:

Matyi megveszi:

Pityu elalszik itt:

Római kori híd:

Főutca:

Főutca közelebbről:

Főutcától távolabb:

Főutcától följebb:

Földpiramis:

Várfal odafent (de minek?):

Fal:


Miután mindezt megcsodáltuk, elindultunk a Rilai kolostorhoz. Blagejovgrádban váltottunk pénzt, könnyebben ment, mint Burgaszban, aztán irány a hegy. A Sztruma folyó völgye szép. Nem tudnám leírni úgy, hogy ti is el tudjátok képzelni, autóból fotózni meg nem sikerült, meg ezt igazából 3D-ben kell látni. Amúgy a klasszikus felső-szakaszos folyóvölgy: vágott magának egyet. Sziklák, meg minden.

A rilai kolostorhoz vagy a Rilai Kolostorhoz érvén havazni kezdett, amit nem vettünk komolyan. Blagejovgárdban már láttuk, hogy hegyfotózás nem lesz, mert felhőben van az egész, de a kolostornál már azt is beláttuk, hogy túrázni sem fogunk, mert hó van. Ami egyébként nem lett volna akadály, csak nekem például nem volt hozzá kedvem, Matyiék meg nem álltak elő ezzel az ötlettel. A kolostornál megint azt éreztem, amit Várnánál, hogy ez így rossz. Ezúttal csak annyit csináltam, hogy gondosan lefotóztam mindent, ezzel lefeljebb egy óra alatt végeztem, aztán áhitatos ácsorgás a templomban egy kicsit, aztán vissza a kocsiba.





Mivel a sötétedésig hátra lévő tetemes időmennyiséget túrára szántuk, ami ugrott, kicsit céltalanul töltöttük a hátralévő időt. Elautóztunk a Rila északi lábához, ott az Iszker legfelső duzzasztott tavához tovább, ott készítettem egy hangulatképet,

aztán megcsodáltam a havazás eredményét Luigin,

Matyiék addig az autóban ültek, aztán vissza a hegylábhoz a ??? városba, szállást keresni. A ??? városban kerestünk egy fotózni való templomot, de nem találtuk meg, csak egy nem fotózni való templomot. Ez elég unalmas volt, úgyhogy tovább mentünk a ??? nevű síparadicsomba, ahol ezerrel síelt mindenki.

Jeges volt az út, úgyhogy lassan vezettem, különös tekintettel arra a körülményre, hogy a hátsó gumikon nem volt mintázat, az első gumik pedig inkább nyári gumik voltak, mint téliek. Fönt nagyon csodálkoztunk, hogy eleven és modern világ lett hirtelen a tájból, minden előzmény nélkül. A szállás nem volt az országos átlagár felett, de mi inkább visszaszánkóztunk a hegylábi ??? városba, ahonnan az unalom elől menekültünk el egy órával korábban. Kerestünk egy panziót, a betegségtől majdnem meghaltam, a forró zuhanytól még szarabbul lettem, aludtam egyet, aztán nekiálltunk vacsorát készíteni.

Meghatározó gasztronómiai élmény volt igazából. Gázfőzőn kombináltunk egy jóízű étket, én vágtam a hagymákat, a többiről a mesterszakácsok gondoskodtak. Mivel jó sok fok- és vöröshagymát daraboltunk bele, teljesen átjárt minket a honvágy, és az értetlenség, hogy hagyma nélkül hogyan tudnak élni népek? Nagyon szép hazafias gondolatokat osztottunk meg egymással a maradék melniki bor és a hagyma hatására. Ezúttal nem gimnazistásan, hanem kicsit összehangolva a dolgokat. Elég gyümölcsöző beszélgetés volt, bár a végső konklúzió az a távoli-ámde-magasztos célkitűzés lett, hogy legyünk jó szakemberek. Szóval elmaradtak azok a mondatok, amik tartalmazták azt a szót, hogy 'kéne' viszont az elhangzott mondatok tartalmazták azt a szót, hogy 'kell'. Nekem. A többi nem az én dolgom. Valahogy így.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.