Itt egy gondolatébresztő a critical massról, jelzem hogy bennem még az élt, hogy CM-re harcos biciklisták mennek, úgyhogy mikor olvastam a tudósításokban, hogy mennyien és milyen összetételben mentek (sokan és mindenki), elhatároztam, hogy legközelebb én is megyek majd.

Biciklivel kapcsolatban még annyit elmonadnék, hogy kb. egy hete lezárták ugye dél-budai rakpartot, és így nagyon nehéz átjutnom a TTK-ról a BTK-ra. Igazából veszélyes, nem is nehéz. Szóval áll a kocsisor, nekem meg sosincs elég időm átérni a bölcsészekhez vagy vissza, úgyhogy keskeny a bicikli, befér két autó közé (vagy a padka és az autó közé), aztán ott hasítok, mint mindenki más. Egyrészt bármikor kinyithatja az ajtaját egy-egy "melegem van, mileszmár vazz" sofőr, és akkor én azt leszabom. Másrészt a motorosok. A motorosok ugyanolyan tempóban haladnak a dugóban, mint a biciklisek, csak éppen még az "archimédészi bicikliutat" (tetszik a kifejezés, a cikkből szintetizáltam) is képesek bedugítani. Ha megáll előttem egy motoros, mert nem fér el a következő két autó között, akkor én vagy ráslukkolok a kipufogójára, vagy visszatolatok és egyéb úton-módon kikerülöm őket. Ilyenkor szoktak majdnem elütni. Egyszerűen biciklivel sávokat váltogatni nem olyan, mint autóval. Az autó széles, és hosszú, a bicikli meg csak hosszú. Külön figyelmet érdemel a padka, ami sajnos olyan magas, hogy sokszor lepedáloztam már, és olyankor kénytelen vagyok eldőlni, vagy kacsázásba kezdeni, tekintettel a kibillent egyensúlyomra. Legutóbb egy dömper mellett illetődtem meg, eleve akkora volt a kerék, mint én és a biciklim, még szerencse, hogy nem tekertem, hanem rolleroztam, a padka okozta életveszély miatt. Ekkor vettem észre, hogy a járdán nincsenek autók. Ugyanakkor a járda nem folytonos, vannak ott is padkák, meg kiboltozódások, és főleg gyalogosok is, úgyhogy igazából csak annyiból jobb, hogy nem veszélyes rám nézve. Viszont ugyanolyan lassú.

Erre jön még rá a Szabadság-híd lezártsága, ahol sok "itt a tavasz, biciklire szállok" paraszt képtelen tolni a biciklit, mert belátja ugyan, hogy a 90 cm széles ótvar pallópillempátyon mindenki szenved és türelmetlenül totyorog az előtte totyorgó miatt, de pont ebből kifolyólag majd ő áthasít a hídon, és bocsánatot kér, meg légyszizik, ahelyett hogy az oldalbalökésemből kifolyólag nekiesne a rácsnak. De majd az lesz, meglátjátok... Egyébként most jövök rá, hogy vissza kéne állnom a bonyolult Petőfi-híd-Lónyai utca-Kálvin útvonalra, mert az új körülmények közt már nem számít bonyolultnak.

Ma mentem élelmiszert vadászni a madaras teszkóba, a kolesztól gyönyörűszép hipi-hupi biciglijút vezet a legnagyobb kereszteződésig (sem), ahol leleményesen végetér, épp a legfontosabb és legfrissebben épített rész előtt (mármint értitek: három éve építették, és nem csináltak bicikliutat a felüljáróhoz, de még járdát sem, pedig három évvel ezelőtt már bőven ígérve volt, hogy itt még a kerítés is bicikliútból lesz, mint Bécsben). De ezúttal nem ez bosszantott, hanem a gyalogosok. Reflektálnék a belinkelt cikkre: a CM szlogenje ezúttal a "minden út bicikliút" volt. Kiegészíteném annyival, hogy "és minden bicikliút gyalogút", és ezzel úgy érzem mindent el is mondtam, de a biztonság kedvéért: miért gyalogolnak gyalogosok a bicikliúton? Ahol nagyritkán van.

Ja, még egy: húgocskámmal grasszáltunk a Dunaparton, a budai oldalon jöttünk vissza, a Lánchídtól a Szabadság-hídig, és minden mondatomat félbe szakította egy hülye biciklis. Utunk kezdetén a sárga vonal egyik oldalára oda volt festve egy kopott túró, ami egy biciklit szimbolizált. Következetesen nem azon az oldalon gyalogoltunk, szemben a többi gyalogossal, így viszont szembe mentünk a biciklisekkel. Háromszáz méter után elbizonytalanodtam, úgyhogy besoroltunk mi is a gyalogosok közé. Csakhogy elég nagy volt a bicikliforgalom, és nem volt elég a hely. Keskeny volt ennyi embernek és ennyi biciklinek az a járda. A Rudasnál meg főleg. Átkelés a Lánchídon: miért nem lehet az felkapottabb déli járdát a gyalogosoknak, az északit meg a bicikliseknek elkülöníteni? Én nagyon átérzem a biciklisek indítékait, mert ez a gyaloglás kivételes eset volt, többnyire biciklivel hozom a frászt a gyalogosokra, de szerintem a bicikliseknek inkább az autókat kéne ijesztegetnie, mint a gyalogosokat. Szóval tényleg, ha már nincs bicikliút, akkor se a járdán menjen a biciklis, főleg ne a fotózó útvonalakon, mert elcseszik a sétát. Ha krumplival gyalogolok, leszarom a látnivalót, de ha csak fényképezőgéppel, akkor módfelett idegesítő hátrafordulni minden váltóciccegésre, és félreállni, aztán egyből előre nézni, mert most onnan jönnek, de most megállni, mert a sárga épp a várat fotózza, és hopp ideért mellém egy újabb bringás... A Lánchíd sucks. Így. És ismétlésképpen: a) a motorosok miatt fogok meghalni, ha. b) a gyalogosok fáradjanak le arról a kevés bicikliútról c) a biciklisek ne biciklizzenek a járdán

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.