Napjaim leggyengépp pontja. Csak gyorsan leírom, míg elkészül a DVD, meg végez a mosógép, meg mielőtt elindulnék órára. A budapesti helyzet igazából nem aggasztó, vagy veszek valami gyümölcsöt órára menet, mert az a villamosmegállóban is el lehet fogyasztani feltűnés nélkül (a melegszendvicset pl. nem), vagy ebédig kihúzom. Most már masszívan korog a gyomrom, de az mindig korog, úgyhogy mindegy. Viszont eszembe jutott róla a nyár. Annak meg az a lényege röviden, hogy kétnaponta tojásrántotta, a többi variáció pedig: sütemény, gofri, pencake. Ja és párhuzamosan örök opció minden nap a műzli. Rémes reggelek: tojásrántotta tojásíz nélkül, ellenben sárga volt és enyhén édeskés. Borssal és chilivel megszórva már bors illetve chili íze lett, úgyhogy úgy már ehető abrak volt. Sütemény: cukor ízű és kész (nade reggelire?). Gofri: blöe, juharsziruppal über(super)blöe. Eperrel nyami és utána blöe. Az epernek sem volt a cukorízen kívül íze. Pencake: az m&m-es pencake-ben nagyon finom volt az m&m. A natúr pencake gofri ízű volt, az áfonyás pencake csak tapintásra volt más, az áfonya sok ízt szintén nem vitt bele. A reggeleken voltam úgy egy idő után, hogy éhes maradtam, miközben sok kaja volt. Nem azért mert finnyás, meg válogatós, meg sültgalambravárós, hanem mert... íz nélkül nem lehet enni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.