Végre sort kerítettem a Ne szórakozz Zohannal-ra, de nem bírtam végignézni. Elkezdtem beletekergetni a felénél, mikor már nem bírtam odanézni, és abból kiderült, hogy a film további része már kevésbé olyan, de ettől függetlenül nem voltam lebilincselve. Kedvenc filmes újságom a cspv, általában bejönnek az ajánlataik, de a Zohannnál valahogy nem működött.

Kár bizonygatnom hogy nem vagyok prűd, a nagyi megszeretgetése tényleg nem fekszik. Valahogy a Kabalapasi (Good luck Chuck) túllicitálását éreztem az olyan jeleneteknél, meg folyton Ben Stiler felpumpált farka jutott eszembe a Kidobósból. Nem, nem, soha - ahogy a népi mondás tartja. Nem néztem végig.

Viszont volt néhány humor, amin könnyeztem kicsit, valamint ahogy végig akcentussal beszélt a filmben mindenki, az szinte hibátlanra sikeredett. Lior (izraeli srác) a táborban pont úgy beszélt, ahogy a filmben tolták. Úgyhogy azon is nevettem, de hát a vállon dugott senioritánál búcsút intettem Zohannak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.