Ma pont volt időm kicsit csavarogni Babócsán, úgyhogy megnéztem, merre van az a termálfürdő. A környékünkön Barcson, Babócsán, Nagyatádon, Kivadáron, Csokonavisontán és Csurgón van termálvíz, ezek kb. 20-30 perc alatt elérhetők onnan, ahol lakok. Viszont Kivadáron talán a 60-as években bezárt a fürdő, Babócsán már talán egy évtizede, Csokonavisontán a nyáron, Csurgón pedig az ősszel (na az egy tipikus NER-sztori...)

Nagykanizsára indultam RAM-ot venni. Délelőtt elkarikáztam Nagyatádra, de a számtek boltban nem volt ilyen holmijuk. Esett az eső, én meg náthás vagyok, úgyhogy ez így nem volt túl egészséges, emiatt hazaérve készítettem forró lábvizet magamnak. Ilyet nem csináltam talán 10 éve, úgyhogy kicsit gyakorlatlan módon magára hagytam a zuhanyrózsát a lavórban, és ráültem a wc-re. Miközben elfoglaltam magam, a zuhanyrózsa hanyatt fordult, és hát ugye nem olyan egyszerű a wc-ről csak úgy felpattanni. Elég annyi, hogy elázott a fürdőszoba. A lábvíz viszont jó ötlet volt, elmúlt az orrfolyásom.

A RAM-ra azért volt szükségem, mert a földrajzos vaktérképes applikációm fejlesztése közben nagyon belassult az emulátor. Eleinte a szoftverre gyanakodtam, mert az Apple-nél ilyen problémám nincs. De a gépházban ellenőriztem, hogy rendben van-e a memória, és kiderült, hogy a fele elszállt. Rendeltem volna online már pénteken, de szerettem volna már a hétvégén felturbózni a gépemet. Atádon nem jártam sikerrel, és a lábvíz annyira energetizált, hogy készen álltam útnak indulni Nagykanizsára. Előtte megnéztem a MediaMarkt oldalát, hogy van-e náluk RAM, de nem találtam. Viszont mivel mindenféle szir-szar alkatrészük volt, gondoltam RAM is lesz ott. Már csak azért is, mert annak idején az egész gépemet a MediaMarktból raktam össze. Igaz ez az ausztriai időszakom alatt történt. Nagykanizsán nem volt. Az Euronicsban sem volt. A számtekboltok meg addigra már bezártak nyilván. Kicsit keserű lettem, de vannak ilyen napok.

Nagykanizsára így biciklis értelemben Babócsán át vezet az út, ott kell vonatra szállni. Egy fél órával hamarabb érkeztem Babócsára, mert még enni is akartam valamit, de helyette inkább megkerestem a termált. Babócsa nagyon furcsa falu. Eléggé szeretem, úgyhogy fájó szívvel veszem lajstromba a pusztulatot, ami itt van, de megteszem. Az itteni emberek attól még nagyon jóra valók és kedvesek.

Eleve van a falu közepén egy általános iskola, ami még a 80-as években épült. A NER nekiállt felújítani, de nem sikerült befejezni. A falu nagyon megértő: különbséget tudnak tenni a tankerület, a kivitelező és a viszonyokat megteremtő NER között, ezért a legutóbbi választásokon minden további nélkül 63%-ot húzott be itt a fidesz. Ma is ott ázik a megbontott iskolaépület, a gyerekek meg a falu három különböző pontján tanulnak ilyen plébánián, meg egyéb helyeken. A többség inkább átvitte a gyerekét máshová.

Aztán ma fedeztem fel, hogy van egy bicikliút is a faluban. Ez a település nyugati fertályában indul a főútról a vasútállomás irányába. Mint egy elkerülőút, a kertek alatt halad, és 100 méterrel a vasút előtt torkollik vissza az aszfaltútra. Ma már nem volt kedvem végigtekerni rajta, de majd sort kerítek rá. Megítélésem szerint nem használja senki, úgyhogy lehet vagánykodni rajta zavartalanul. Azt is még meg kell tanulnom.

És akkor van még egy kocsma, ahol gyrost és palacsintát is készítettek egy időben, a nyári biciklitúrázók kedvelt megállóhelye volt, de a főutcán nyílt egy dzsentri pizzéria, úgyhogy ez a kocsma is elengedte a főzőcskézést. Az a dzsentri pizzéria meg csak azért nem tölt el elégedettséggel, mert mikor a tulaj beparkol a brutál nagy pickupjával, akkor mindig arra gondolok, hogy a masina 35 literes fogyasztására fogják költeni azt a profitot amit a kezemben lévő sörre rátettek. De sörből csak Kőbányai van, hogy szerények maradjunk.

Van a faluban egy török-kút. Az épületet még Dávid barátommal fedeztem fel, ő nézte ki egy régi útikönyvben, hogy itt ilyen is van. Nem vezet oda ösvény, és némileg érthető, mert ez egy mű-török mű-kút, a 19. században építették, historizáló céllal. Nem nagy szám. Egyfajta pavilon egy kút fölött, ami a középkori iszlám építészet stílusjegyeit utánozza. Most mállik szét, bár szépen ki van meszelve. Persze ha arra gondolok, hogy az én falumban mi van, akkor el kell ismernem, hogy ez is valami. Sokszor elmélkedek azon, hogy ez a vidék antropogén környezete mennyire funkcionális: minden a földművelés és egyéb munkák körül forog. A házakon elvétve találni esztétikus megoldásokat, szinte spártai fegyelemmel mellőzik mindazt, ami egy kicsit felemeli az ember tekintetét a hétköznapok problémáiról. És például egy ilyen török-kút pont elég arra, hogy az embert emlékeztesse valami, hogy nem csak a munka meg a szaporodás az élet.

A termálfürdő hihetetlen helyen van: a Rinya-terasz tövében, az ártérben. A falu igazán tett erőfeszítéseket: 2000 utáni aszfaltjárda vezet le a faluból a fürdőhöz, ami viszont olyan szerény, hogy nem véletlenül volt rejtély előttem, hogy hol van. Láttam én már ezt az épületet messziről, de azt hittem, hogy a TSZ-nek valami irodaépülete ez. Mindegy, pont nem vagyok az úrizálás híve termál-témában.

A fürdő bezárásának rövid története az, hogy a víznek nem volt gyógyvíz besorolása, mert az több millió forintba került volna. Viszont valamikor 2008 körül szigorították a strandok vízminőség-szabályait, és az addig strandként üzemelő babócsai termál arra kényszerült, hogy klórozza a vizet. Aminek semmi értelme nem volt, hiszen ez csak papíron strand, a vize az normális termálvíz, nem kell azon klórozni semmit. Úgyhogy mivel nem volt pénz a gyógyfürdővé minősítésre, strandként meg nem üzemelhetett tovább, bezárta a falu. 

Igazán meglepett, hogy a medence szélén egy csatornacsőben ott csordogál a mai napig a termálvíz. Nagyjából 25-30 fokos. Egy gusztustalan zuhanyzótálca látja el a tölcsér szerepét, ami lássuk be, a célnak pont megfelel, egyébiránt meg harmonizál ezzel a csernobili hangulattal.

A fürdő épülete be van függönyözve, de be tudtam lesni egy résen, és odabent is egy medence van. Az száraz.

Nagyon sajnálom ezt a kialakult helyzetet, mert egyébként meg ott a medence szélén ücsörögtem kicsit, és arra gondoltam, hogy amit nézek, az lényegében egy beton teknő, rajta csempével. Nem egy űrtechnológia. A csempét időről időre le kell sikálni. A víz jön a földből azóta is, szóval ha a medence rendbe lenne hozva, itt nem kéne túl nagy felhajtást csinálni ahhoz, hogy legyen valami kis pancsolás. Mármint ha belegondolok, hogy 100 méterrel arrébb a Rinya műtrágyás-sáros vizében lubickolnak a gyerekek nyaranta, tényleg előjön belőlem az anarchista, aki a törvényeket nem tartja sokra. Figyelembe véve a fürdő bezárásának történetét.

Mert egyébként a nagyatádi fürdő láttatta be velem, hogy egy termálfürdőnek nem muszály Bük, Sárvár, Hajdúszoboszló, Gellért-fürdő kaliberűnek lenni ahhoz, hogy az embernek jó legyen. Itt van ez a sok termálkút, meg itt van ez a sok öreg az izületi fájdalmaikkal, szerintem 100% match. Mármint Csurgón NER-pénzből nekikezdtek egy spa-jellegű fürdőnek, az nyilván csak akkor térül meg, ha aztán havi 200.000 vendéget idecsalogatnak. De ezt a medencét helyreállítani, a környezetét rendezni, a vizet gyógyvízzé minősíttetni nagyjából 10 millióból megállna kis társadalmi munkával kiegészítve. További évi 10 millió lenne persze a személyzetről gondoskodni, amin azért tudna enyhíteni a belépőjegy-szedés. Napi 30 vendég 1000 forintos jegyet megváltva már fedezné is. Nyilván röhejes így kiszámolgatni, csak tényleg ott ültem a csobogó termálvíz mellett, és néztem ahogy eltűnik a lefolyóban csak úgy.

Ez ugyanaz az érzés, mint mikor megtudtam, hogy Babócsán egyébként a török-korban az aga építtetett magának egy törökfürdőt. A törökfürdők pedig borzasztó egyszerű dolgok: padlófűtéses medencék. Kell hozzá tégla, víz, meg tűz. De ha egy mai embert kérdezel, akkor szinte úgy érzed, hogy a mi civilizációnk már nem képes elérni azt, amit a régi emberek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.