Azt mondja:

"az eleven energiáktól pezsgő Nogu Svelo, amely a halandzsa nyelven énekelt Haramamburu és a Szibériai szerelem című számaival robbant be a köztudatba, majd a „Boldog vagyok, mert teherbe estem” című albumával váltotta ki a kritikusok felháborodását és elismerését." (a38)

Túl azon hogy milyen póló volt a frontemberen, zeneileg kicsit többre számítottam, azt viszont le kell szögezni, hogy hamar kiderült, hogy nem vagyok célközönség. Így nem is írnék róla sokat. Az első két számot még érdeklődéssel fogadtam, de feladtam a sznobságot, hogy csak azért mert nem a szokott irányból jön (Oroszországból nem szokott jönni), érdeklődéssel hallgatom. Csak azért, mert "eleven energiáktól pezsgő", attól még a zenekar kevés volt ahhoz, hogy levegyen a lábamról. Nem voltak rosszak, csak egész más gyökerekből táplálkozó, de az európaihoz hasonló zenéjük volt. Gyengébb pillanatokban a Kőszegi Szüreten éreztem magam a fesztiválsátorban, ahol Bódi Guszti nótákat énekelt egy három szintetizátorral operáló brigád. Nehogy félreérthető legyek: nem az orosz Bódi Gusztival volt dolgunk, inkább az orosz Quimbyvel, ha van értelme ilyen párhuzamokat vonni egyáltalán, de a lényeg az, hogy ehhez a zenéhez hozzá kell szocializálódni. ÜccemSkaPopRock.

A közönség kétharmadát a honvágy hajtotta a hajóra, elég sok 40 körüli orosz figura volt, rajtuk kívül néhány SzSzSzR-es (egészen pontosan CCCP-es) pólóban óbégató tizennyolcéves volt, kicsit lehangoló volt szembesülni azzal, hogy egy Oroszországból jövő banda koncertje még mindig elvi jelentőségű néhányak számára, ott a hajón látszatra a többség számára.

Jött a Russkaja is.

Egyből egy ütős ska-val nyitottak, nagy megelégedésemre. Valamennyire idegesítő volt a mesterkélt oroszság: pont előttük játszott az a vérorosz banda, most meg ez az osztrák banda; hozzák nekünk az orosz sztereotípiát - hát menjenek már; de legalább a hangulatot percek alatt felpörgették. Érezhetően nyugatról jöttek: bár nyomatták a sablonos oroszságokat, a zene a legfrissebb ska volt, legpontosabb talán így: rusztikus ska. Pont mint a PASO-tól a Gagarin. Az este megfelelő folytatása egy hiányérzetet csökkentő PASO koncert lett volna, de már az Ovcsinnyikov testvérek DJ-szettjén sem maradtam ott, szóval ennyit az este megfelelő folytatásáról. Leléptem mert már nagyon fájt a bokám, másrészt mert fájós bokával mit csinálhattam volna ott? Ha lett volna egy fotel, flesselgettem volna, de így nem.

Reggel először nem tudtam a lábamra állni, aztán elvergődtem a kórházba (a villamosmegállóból fordultam vissza az eü kártyámért... majdnem felrobbantam az idegességtől hogy lehetek annyira hülye figyelmetlen), elkészült ez a kiváló felvétel a bokámról:

szemmel láthatóan nincs bokatörés, pedig a dokinéni azzal is ijesztegetett; végül fekvőgipszet javasolt, de tekintettel a tanulmányaimra csak erős fáslival összekötözött, meg kenőcs meg minden, és most feküdnöm kell amennyit csak tudok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.