ismerkedtem a műfajjal, rájöttem hogy én ettől már egészen zsenge koromban elfordultam, de találtam itt egy számot, ami nem is olyan üres. Abból, hogy a videó csak a feléig van elkészítve, abból úgyis kitaláljátok hogy én készítettem. Tehát:

zene: monoton, unalmas (ez a baj a downtempoval). Ugyanakkor bambulni kiválóan lehet rá, és a szaxofonos rész látványos.

videó: hogy mégse sértsek szerzői jogokat, hozzáadtam a saját "művészetemet", nyilván nem akarom megcsillantani azt, ami nincs, tényleg csak egy jogi státuszt akartam vele. Úgyhogy túl azon, hogy ott az előadó és a cím, néhány másodpercenként történik valami apróság. Ha nem lenne ilyen hamar megunható a zene, még össze is hangoltam volna a zenét a képekkel, sőt, akkor kicsit több kreativitást vittem volna bele. De így nem. Ezen kívül már itt van a gépemen a Sony videoszerkesztő szoftvere, de kritizálja a windózomat, úgyhogy addig nem tudom telepíteni, amíg nem modernizálom. Azt meg még egy Sony programért sem fogom megtenni - maradt tehát a movie maker, a szokásos szín- és minőségvesztéssel.

Ja: a kokárdával kapcsolatban manapság mi az álláspont?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.