Elszakat a láncom menet közben. Nem voltam ideges, csak a maradék kedvem is elment. Majd megjavítom mondjuk holnap.

Délelőtt nekiálltam "kutatni", a héten zárva van a kar történeti intézeti könyvtára, úgyhogy a nagykönyvtárra vagyok szorulva - ott csak három Horvát Istvános könyv van (a másikban 17), közülük a naplóját kölcsönöztem ki, a másik kettőt a helyszínen akarom feldolgozni. Félelmetesen unalmas naplót írt, de minden nap azzal zárja a sorait, hogy említést tesz Trézsijéről, "róla én többet tudnék írni, mint a'kárminémű régi Isten aszszonyról."

Így aztán várva a napi fejleményeket, egyúttal átrágom magam a rémes dolgokon is.  Például:

"Kultsárnak mai ujság levelében ki nyomatott a' híradás Gyöngyősinek nálam lévő kézíratáról, de nem az én híradásom szerént. Kultsár sem a' tárgyát e' diszes munkának meg nem nevezte, sem egyéb fő dolgokat ki nem fejezett. Hiradásának igazán se füle se farka. Lássa mit tselekedett: én a' kézíratnak teljes, de rövid esméretét nyomtam kezébe. Ma délután azt izente Nagyságos Pető Jakab Királyi Titoknok Ur, hogy holnap velem szólani akarna: kívánnám már is tudni tárgyát beszélgetésének. Révai, kitől ezt izente, mélyen hallgat, semmit sem szóll, mintha a' dolgok felűl semmit sem tudna. - Meg jelenem holnap e' kegyes Jótevőmnél, kinek köll mindenek előtt köszönnöm, hogy tiszteségesen föl neveltettem bötsűlhetetlen érdemű drága Szűleimtől. - Estve Trézsinek hév tsókai vidámítottak."

Ezt 1806-ban írta, 22 évesen. Ezt meg néhány nappal később:

"Mindig dolgoztam Versegi Declárátiójára való feleletünkben, míg ebédre mennünk nem köllött. - Ebéd alatt vígan voltunk: nem volt közöttünk semmi idegen vendég. - Én holnap el utazó Uraságomtól butsut vettem, hogy mind untalan hozzá szaladgálnom ne kölljön. - Tőle Révaihoz mentem, 's ezzel sokáig beszélgettünk. Ha nem jeletem is, el gondolhatni, hogy Versegi kinyilatkoztatása volt fő tárgya szóváltásunknak. - Későbben Révai jött hozzám. - Estve, mivel szünet nélkűl nem jó Grammatikázni, Trézsi ölében pihentem ki magamat. Ha ettől viszsza térek tsöndes magánomba, szemlátomást alkalmatosbnak érzem tehetségeimet a' munkálkodásra. - Tegnap és ma igen nagy égi háborút tapasztaltunk nyoltz órakor estve: ez elűl tegnap még jókor haza szaladtam; ma Trézsim szobájába szórított, 's tsak most (tiz orakor) eresztett ki a' kellemes fogságból. -"

Meg néha egészen gyengéd sorokat is írt, ami váratlanul ért. Mikor olvastam utoljára a szerelemről? eh...

(eltekintve attól...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.