Csodálatos a város így ősszel, egészen meglepett. Tegnap esőből jöttem Budapestről, ma  kinéztem az ablakomon, és reggel Kőszeget napsütésben láttam, meg a hegyet, a sárga bükkerdővel, meg kicsit lejjebb a vörös tölggyel, az egész mögött kék ég, kristálytiszta levegő, én magam kipihent voltam, már csak a narancsleves reggeli hiányzott, és vetíthették volna a Hallmarkon.

Szebbet és jobbat nem is tudok most felidézni, mint a sárga és a kék különböző feltűnéseit. Komolyan! A kiürített laktanyáknál lehet szembesülni ezzel a legjobban: otthagyott állapotú épületek, gaz, rozsda, repedezett aszfalt, de ha kék az ég, és a panelek előtt nyárfák állnak sárgán, az úgy már nem nyomasztó, hanem különleges látvány. Más helyszínen még egyértelműbb. Ma Sopronban is voltunk a sírok miatt, és Ausztrián át mentünk, mert úgy kisebb a forgalom. De amit én szeretek abban, az a domborzat: enyhe dombok (végig az Alpokalján), hátul szintén kék ég, a fák sárgák, a szántó barna és zöld, és a legjobb az egész eloszlása. A domb aljában falu fehér templomtoronnyal, a falu körül alapvetően minden szántó - azt el lehet képzelni - egy-egy sárga fasor a szél ellen, a domboldalban szőlő vörösen, az erdő az meg erdő mindenütt. És Soprontól kicsit odébb Fertőrákoson meg aztán minden egy helyen: erdőtől a tóig van ott minden. Nádas, rét, meg mészkő satöbbi. A mészkő döglött állatokból van egyébként.

Őszt mindenkinek :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.