majdnem otthagytam a fogam már megint. Az utóbbi időben folyamatosan értékelem át az életemet, jövök rá hogy apránként kinyírom a lelkemet a mindenre rávehetőségemmel meg hasonló emelkedett dolgok, de azért mindig akkor váltok irányt a leghatározottabban, amikor autó elé kerülök. Tehát ma is...

Már engem is untat: a biciklimről van szó.

Több félelmetes szituációba kerültem már ez alatt a két hónap alatt ezzel a versenybringával, mint a piros mtb-vel a hét év alatt. Csak nem írtam róla, mert többnyire az én hibám volt mindig. Ezekből mindig levontam a tanulságot, és mostanra már egész budapest-kompatibilis lettem, bár mintamókus még nem vagyok. De mindig próbálok az autósok fejével gondolkozni, és határozottan (kiszámíthatóan) közlekedni, ami szerintem a két legfontosabb feltétele a biztonságnak. Tanítás vége.

De ez a bicikli akkor is meg akar ölni. Most a kerék. Vékony ugye, úgyhogy ha fékezek, a tapadási felület olyan kicsi, hogy lassú sebesség mellett is 2-3 méter a féktávolságom. Ha forgalmi sebességgel megyek, simán lesz 4-5 méter, ami már önmagában egy érv hogy miért ne használjam közlekedésre ezt a fajta bicajt. (Ezt általában úgy korrigálom, ahogy hatéves koromban: lábbal is fékezek, ha annyira kell.) Viszont ma ami történt, én ilyet még nem láttam és el sem tudtam volna képzelni hogy megeshet. Elnyaltam egy kereszteződésben.

A dolog összetett, kereszteződésben kanyarodás előtt mindig megnézem, jön-e valaki mögöttem: mehet-e nagy íven a kanyar, vagy lassítsak és kisív. Úgyhogy most is megnéztem, és mivel nem jött senki, mentem lassítás nélkül nagyívben. És a kanyar felénél egyszerűen kifarolt a bicikli alattam. Az a szukafattya ilyen-olyan gumi úgy viselkedett, mintha takonnyal lenne impregnálva. Először csak pislogtam, aztán levonszoltam azt a bicajt meg magamat az útról, és az út szélén pislogtam tovább. Szerencsére az autó, ami közben valahonnan mögém érkezett, mindezt megvárta.

Aztán láttam hogy az út is eléggé megviselt, nem kátyús értelemben, hanem hogy "szép sima". Például föl sem horzsolta a vádlimat, és a gatyám se szakadt ki, pedig csúsztam kb. 1,5-2 métert.

a lényeg: minimum gumicsere lesz. De inkább eladom az anyjába (ahogy Balu javasoltad is), bármennyire is azt hiszem hogy csak "össze kell csiszolódnunk". Az előző bicajjal nem volt semmi balesetközeli élményem. Egyszer kidurrant a kereke, amikor egy kamion ment el mellettem. Ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.