csodálatos ködös-esős hétvége itthon Kőszegen, egy gyomorforgatóan szorgalmas hét hasonlóképpen szorgalmas vége. Épp most végeztem egy szakdolgozati "előtanulmánnyal", szigorúan véve két hónapi, gyakorlatilag egy hetes munkám összegzésével. Itthon a vidék csöndjében... Témám Horvát István, és még csak most, november 29-én tártam fel a Horvát Istvánt érintő eddigi szakirodalmat, pedig csak 13 tételből áll. Rémisztően el vagyok maradva gyakorlatilag. Elméletileg nem, mert ahhoz képest hogy a témához nem volt meg a kellő előképzettségem (historiográfiai ismeretek), most már magabiztosabb lehetek. Szóval csak szerettem volna közölni itt a blogon is a nagy némaság okát: pityu szakdolgozik masszívan. Az asztaltól a vécéig ezen gondolkodik folyton.

Megmenekültök az összefogalástól, 6 oldalba paszíroztam az eredményeket, és egyébként sem ez volt a szaftos része a témámnak. Csak annyit fontos tudni erről az egészről, hogy ha ez a szakdolgozás egy építkezés, akkor a ma fejeződött be a telekvásárlás. Viszont innentől már felpörögnek az események, és remélem két hónap múlva már áttérhetek a másik szakdogámra.

Ha már magamról írok ismét, megemlítem hogy apuval felraktuk az új lambériát két fejezet megírása között, szóval megvolt a földre ráncigáló tényező is a nagy munkában. Ettől lesz majd annyira jó. Amerikába pedig nem mehetek az elkövetkezendő 5 évben. 5 év sok idő, ha holnap öt évvel ezelőttről kéne kezdenem, megőrülnék. Rengeteg! Már alig emlékszek az elejére. Szóval öt év múlva, mikor újra mehetek majd az Egyesült Államokba, lehet hogy már nagyon fogom utálni magamat. Öt évre eltitltatni magam egy olyan paradicsomi országtól ökörség. Merhogy öt ujjam van, a másik kezemen további öt, há nem sok ez...

Annyi a történet, hogy a közvetítő cégnek le kellett volna adnom a reptéri beszállókártyámat. Ugyanis az USA nagykövetség 28-án csekkolta le elvileg a hazaérkezettek listáját, a beszállókártya-állomány alapján. Akinek nincs ott a beszállókártyája, az fölkerül a körözöttek listájára, és mint ilyen, 5 évre eltiltják a Mennyei Köztársaságtól. Én arra gondoltam, hogy nézzék meg inkább a határőrség adatbázisát, engem meg hagyjanak békén, what's done is done, többé nincs közünk egymáshoz, én hazajöttem, ennél többet nem vagyok hajlandó tenni egy olyan szemérmetlenül tuti országért. Ott csórónak is tök jó lenni, mert még úgy is dukál egy autó, erre hazajövök mégis, és akkor még ezzel is szembesülnöm kell: az USA-ból nem csak úgy hazajön az ember, hanem ezt bizonyítani is kell, mert elég valószínűtlen, hogy arról a jó helyről bárki is hazatér csak úgy. Szóval úgy döntöttem, hogy még megiszom a söröm, még találkozok ezzel, még elolvasom azt, még megírom a szakdolgozatomat, és ha esetleg lesz kedvem, akkor leadom a beszállókártyámat. Jól megbüntettem az Egyesült Államokat, ezt magam is belátom... De azért egy kicsit parasztságnak érzem, hogy leveszik az ujjlenyomatomat, és akkor még arra sem képesek, hogy a határőrség nyilvántartásából derítsék ki, hogy hazajöttem-e, hanem engem ugráltatnak. Ha legközelebb lesz annyi pénzem hogy kiutazhassak az USA-ba, kénytelen leszek más uticélt választani. Beismerem, ez némileg rossz, de földrajzosként meg ezt úgy látom: öt évre garantálva van, hogy a pénzemet nem cseszem el arra, hogy ugyanoda visszamenjek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.