húgocskámmal hazamegyünk karácsonyozni. Ilyenkor sztárjk nélkül is leterhelt a tömegközlekedés, úgyhogy idén nagy kihívás előtt állunk.

[sikerült rendznem a diákomat egyébként, mikor visszamentem az irodába, egy másik ügyfélszolgálatos egyszerűen odaadta az elrontott diákot ideiglenesként, és csak a leendő új kártyáért kellett fizetnem.]

Szegény kiscsaj (Nusi) valamiért vett vonatjegyet, de hát Szombathely nem fogad vonatokat, úgyhogy fölöslegesen vette. Persze kihasználhatná így: Kelenföldről elvonatozik Győrön át valami nem tudom melyik Vas megyei állomásra, ahonnan vonatpótló autóbuszok elviszik Szombathelyig. Vagy Kelenföldről elvonatozik Győrbe, onnan meg a Kisalföldi volán hazaviszi. Nem ez lesz.

Taktikánk a következő: feltételezzük, hogy pénteken akart mindenki hazamenni, és haza is jutottak. Szombatra már nem maradt senki. Azért fontos ezt feltételeznünk, mert különben nem mernénk busszal próbálkozni. Összesen két buszjárat megy naponta Szombathelyre (és Szhelyen át vezet az út Kőszegre): reggel és délután. Ezeket a távolsági buszokat annyi ülőhellyel kell elképzelni, mint a piroshetest este hatkor vagy reggel fél nyolckor. Ugyanakkor állóhely is nagyjából annyi születik rajta. Kimegyünk két órával hamarabb tipródni a peronra, és addig zenét hallgatunk, hátha attól jobban megy majd a tolakodás elviselése. (nem viselünk el semmit, idén mi leszük a "hülye p csa" illetve a "hülye b zi")

Az utasok két korcsoportja is lehetetlenül csomagolja be a holmiját. A tizenéves korcsoport a sok táska elvét részesíti előnyben (ld. hugi): közepes méretű utazótáska, hátizsák, és egy kiegészítő reklámszatyor vagy papírtáska. Az utazótáska megy a csomagtartóba, a másik kettő fel az utastérbe. Plussz kabát. Az idősebb korcsoportból egy-kettő (bőven sok) pedig előszeretettel öltözik rétegesen, ami nagyon rejtélyesen van megfogalmazva, hiszen mindenki tudja, hogy itt nem másról van szó, minthogy a ruhatárának a felét fölveszi utazás előtt, majd fönt a buszon leveszi: a ballonkabátját, a mellényét, az alatta levő kardigánját és a kardigán alatti pulóverét. Ezt a bálányi ruhát aztán vagy az ölébe teszi, amitől szuszog egész úton, vagy megpróbálja begyömöszölni a kalaptartóba hosszadalmasan, majd feladja, ölébe veszi, és szuszog egész úton.

A busznak az az előnye, hogy pont olyan, mint a másodosztály az inter city-n. A különbség, hogy olcsóbb, viszont a folyosón mivel utasok állnak, a vécére akkor sem jutnál ki, ha lenne. Úgyhogy nem érdemes teázni az indulás előtt, erős pisilhetnék esetén különösen idegesítő a közeledben ülő véletlenül egymásra találó férfi és nő, amikor a férfi engedékenyen végighallgatja a nő új életvezetési elveit. Udvariasságában ott téved, hogy ezt rajtuk kívül kapásból 20-an hallják ilyen sztrájkidőszaki tumultusban, és további 40-en, akiknek ez a 20 mondja el. Ilyen utazások során egyébként rengeteg életmodellt ismerhet meg az ember: az egyik most jött haza 4 év után Skóciából meglátogatni a szüleit, beszélgetőpartnerét pedig most léptették elő a cégnél, de nem érzi jól magát ott. Pedig a pozitív hozzáállás vonzza az energiát és a szerencsét. Hát kéremszépen...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.