egyúttal a Critical Massról alkotott véleményem is a bejegyzésben lapul. Éljenek a biciklik amúgy, ugyanakkor ahogy ma eltekertem a húgomhoz át a túloldalra, visszafelé gurulva egy kisebb biciklis horda mutatta meg nekem mi a miheztartás. Pontosabban nem külön nekem, mert igazából észre sem vettek. Nem írnék erről, ha nem lenne így tavasszal tök jellemző, hogy ilyen első-másodfű biciklisták halált megvető bátorsággal idegesítenek fel. Nem arról akarok írni, hogy én vagyok az utak királya, mert azt mindenki tudja. Még a biciklim merényleteit is túléltem (eddig). Az általános közlekedni képtelenségről és a homály ökörségről pedig csak annyit tudok íri, hogy létezik mindkettő.

Hanem most az volt, hogy a gyalogosok sávjában számtalan sétálni vágyó gyalogolt, kivételesen a gyalogos sávban maradva. Szemből (a biciklis sávban) két-három biciklis konda közeledett röfögve, rám pedig sütött a nap, tehát jól látható voltam. Megszokott igyekezetemmel haladtam, kicsit persze udvariasan lassítottam, glóriám fényére hátra néztek a gyalogosok, ki ez a fess úriember mögöttük? Mondtam magamban, hogy én vagyok, ne féljetek! Az első konda és én egyszerre értünk a gyalogosokhoz, és a mechanika törvényeit mérlegelve evidenciaként kezeltem azt, hogy ha egy csoport bunkó jön felém, én meg velük szembe, akkor belátják ők is azt, hogy egymással szemben haladó testek csak akkor tudnak zavartalanul irányt tartva tovább haladni, ha ők libasorba fejlődnek, én pedig egy kelletlen "köszönömöt" morgok nekik. Aztán láttam, hogy ők ezt úgy képzelik el, hogy ha a szent bukósisakot a fejükre teszik, a tér nekik görbül, úgyhogy csak tekerniük kell. Így inkább a gyalogosok mögé félreálltam, rangon aluli lett volna ütköznöm a fogalmatlan biciklisekkel, de az mélyen megsebzett, hogy bűzös hordájukkal mellettem elhaladva meg sem köszönték a bölcs áldozathozatalomat.

Amúgy meg csak annyi volt, hogy elfoglalták az egész biciklissávot, mindig csinálnak ilyet, de most nem tudtam a gyalogos sávban folytatni az utam, mert tele volt. És nem köszönték meg, mert bizonyára nekik az kijár. A csavarhúzóm, amit legközelebb az ilyenek küllője közé nyomok, az jár nekik ki.

(valójában pedig ismertek: ezt semmiségnek tartom, csak most a Critical Mass miatt érzékenyebb vagyok a homály biciklisekkel szemben)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.