Egyszerűen csak azt tudom hajtogatni, hogy nem változik a világ sehogy. A nyakamat rá, hogy a svájci Szent Galleni kolostor kipakolásakor is arról beszélgettek az őseink, hogy mennyire lehangoló a nemzet állapota, nem kellett volna Kazáriában megengedni, hogy velünk jöjjenek zsidók, és a morvákat sem tanítottuk elég móresre.
Most pedig egy levél-idézet 1806. decemberéből: (Ferenczy János írja Horvát Istvánnak, jóbarátjának)
"Boldog isten! mi nem szomorít, ha Pistám a' haza állapotára tsak ki tekéntesz? lépel egyet Pestnek utszáira, már az elötted tólongó sokaság búba ragad. Hol találsz bátor szivü árpád fiára? egy szegledben a' szaporodó vad rátz tasal, másikban a' hazánk javán tenyésző mojses maradéka ötlik elődbe, vagy a' hazánk zsirjára öszve gyült svábfajzat mély tisztöltetését kivánja tőled."
A folyékonyan olvashataóság kedvéért:
Boldog Isten! Mi nem szomorít Pistám, ha akár csak az ország helyzetét nézed? Egyet lépsz Pest utcáján, már az előtted tolongó sokaság búba ragad. Hol lelsz bátor szívű Árpád fiára? Egyik zugban a szaporodó vad szerb csal, másikban a hazánk javán tenyésző Mózes-ivadékok kerülnek eléd, vagy a hazánk zsírjára összegyűlt svábfajzat kényszerít, hogy tiszteljed.
Erős anyag...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pityutanarur · http://pityutanarur.blog.hu 2009.06.25. 13:28:48
"Az elmultt Vasárnap voltam leg elsőben a' Bécsi Redoutban; meg vallom, soha egy ember a' közönség Mulató helyen ugy elnem unyja magát, mint én itten. Különös, a' Bétsi Polgárok, és leányok szégyenlenek tartárak a' bálban tántzolniok, az egész slában mint egy 5000. ember volt, allig tántzoltt 10, pár személy, kiki járkált, botorkált. NEM IGY MULATTUK MI MAGUNKAT A' FÉNYLŐ FEKETE SZEMEKKEL PESTEN!" Oh melly édes a' visza emlékezet is!"
(Múlt vasárnap először voltam a bécsi Rodout-ban; bevallom soha ember szórakozóhelyen úgy nem unta magát, mint én itt. Különös, hogy a bécsi polgárok és leányok szégyellték a bálban táncolást, az egész pecóban ötezer ember volt, alig táncolt tíz. Mindenki járkált-botorkált.)
azt mondta: