Magyarország elpusztíthatatlan, majd ha 2012 decembere után földönkívüliek a Földön civilizációra utaló nyomokat keresnek, nem találnak semmit, egy dolgot leszámítva: egy megsemmisíthetetlen papírhegyet, amiken mind-mind a Magyar Köztársasággal kapcsolatos pecsétek láthatók. A műholdfelvételeken Európa szíve úgy világít majd, mint az Antarktisz jege: a Tázlótól a Lajtáig mindent A4-es lapok borítanak majd, mely roppant mennyisége miatt évmilliókig kimutatható lesz a talajban is. Orvosnál jártam...

Úgy adta a szűkség, hogy plusszmunkám lesz, persze kizárólag azután, miután a papírmunkán túljutottam. Másfél hete szinte minden napra jut valami sorbanállás/gyomorgörcs/iratolás, minden procedúrát értek és elfogadok, annyit vártam már rövid életemben is, hogy ez az egy hónap ügyintézés igazán meg sem kottyan. A várakozással, a lépcsőkkel, a rengeteg elintéznivalóval inkább nem foglalkozok. Csak annyit fűznék hozzá, hogy diákkoromban sokat törtem a fejem, főleg érettségi előtt, hogy mindent hátrahagyok, világgá megyek, és boldogulok a két kezemmel. (Igen, az egyetem alatt is volt ilyen ötletem...) Nagyon örülök, hogy nem tettem, mert nem úgy van az. A boldogulásnak van 3-4 hónap átfutási ideje a világgá meneteltől számítva, szóval tőke kell ahhoz is. Persze attól függ mit értünk boldoguláson. Szent ferenci értelemben bármelyik percben megkezdhető.

A vérvizsgálatom be nem fejezett története viszont tanulságos. Múlt héten az üzemorvos elküldött háziorvoshoz, hogy azon keresztül gyorsabban és könnyebben jussak el vérvizsgálatra. Tüdőszűrés is elkerülhetetlen volt. A tüdőszűrés tiszta sor volt: a lakáshoz legközelebbi szűrőállomáson kifizettem a területen kívülieket sújtó 2000 forintot, és megszűrtek. Ma megyek vissza a leletért. Nem örültem a 2000 forintnak, elvégre levonják a jövedelmemből a TB-t, függetlenül attól, hogy földrajzilag hol dolgozom, de hallottam már olyat, hogy simán elküldik az embert a lakóhely szerinti rendelőbe, úgyhogy készséges maradtam inkább, nem kötekedtem.

A háziorvosnál is sorban álltam, sorra kerültem, megkaptam a beutalót a vérvizsgálatra. Sajnos a háziorvos nem volt elég tájékozott az új helyzettel kapcsolatban, és azt mondta, hogy bárhová elmehetek laborba. Hát akkor a lakáshoz legközelebbihez mentem éppen két és fél órája, jó korán, mert nem akartam sorban állni. A dolog sikerült is: 3. lettem a sorban, bár ennek az volt az ára, hogy túl korán mentem, és kiküldtek a -7 fokba, a bejárat elé a portáról, mert csak fél hétkor lehet bemenni.

Hétkor már nagyjából 80-130 embert számláló sor volt mögöttem, olvasgattam közben a kiírásokat. TÉRÍTÉSMENTESEN 1. csak kerületi lakost látnak el. 2. csak olyan lakost, akinek a háziorvosa kerületi 3. mittudomén 4. csak EU-állampolgárt

Kiváló érzékkel már készítettem is a magyarázkodásomat, hogy bár nem vagyok bejelentve Budapestre, és a háziorvosom sem e kerületből való, hanem egy másikból, ennek ellenére EU-állampolgár vagyok, dacára annak, hogy sejtem ők ezt a kritériumot nem úgy értik. Sok vitám volt már serdülőkoromban ügyintézőkkel, még több vitát végighallgattam általános iskolásként, szüleimet elkísérve, és tudom, hogy a bürokrácia áporodott torz testén át nem vezet út, ha az egyik ügyintéző még szabad utat is ad, a hátra lévő 42 közül bármelyiknél elakadhatunk. Magyarul: ha egy ügyintéző azt mondja "Nem!" akkor abba a leggyorsabban bele kell törődni.

A laborban pedig azt mondta az adminsztrátor, hogy "Nem!", hozzá tette, hogy ezt tudhatnám, sőt, a háziorvosom biztosan nem mondott nekem ilyet, hogy bárhová mehetek vérvizsgálatra. Sejtettem. Mutattam az EU-s tajkártyám, hogy ezzel még Koniakow ügyeletén vagy Neos Marmaras rendelőjében is el kell hogy lássanak, de akkor már éreztem azt az áporodott szagot, ami minden érvelést feleslegessé tesz. Igen, a bürokrácia torz teste ott lapult az asztal alatt. Mondom reggel hét lévén még rózsássá teszem a néni napját, és fölidegesítem teljesen (a puszta megjelenésemtől már dühös lett, hiszen hogy képzelem, hogy nem kerületiként bemerészkedek ide), megkérdeztem tőle, hogy ha Obenpullendorból jönnék, akkor egyszerűen fölírnák az osztrák taj-számomat, és elszámolnák a költségeket az osztrák krankenkasséval, aki aztán a maga módján tovább görgeti az ügyet, de ha kőszegi vagyok, és budapesti munkahelyen vonogatják a szánalmas fizetésemből a tekintélyes tb-t havonta, akkor mindez már sokkal bonyolultabb, mert a pénzt ugyan rendkívül rugalmasan elveszik tőlem az ország bármely - s nem csak a "területileg illetékes" - pontján, de szolgáltatást ne várjak bárhol.

Zsebre tettem, ami szavakat kaptam, ott volt még az adu érvem: nem térítésmenetesen akarom akkor igénybe venni a szolgáltatást. Nem lehet olyat sem. Hát -gondoltam magamban- akkor dugják fel a laborjukat.

Az e-mail fiókomat akár egy másik kontinensen is megnyithatom, a bankártyámmal akár Szlovákiában is fizethetek, adót bárhol szednének tőlem, de egészségügyileg már problémát jelent, ha egy olyan országban, ami már csak akkora, mint egy jeti lábnyoma, eltér a tartózkodási helyem a bejelentett lakóhelyemtől. Ráadásul nem azért vagyok Kőszegen bejelentve még mindig, mert ettől valamiféle pénzre lennének jogosultak az otthoniak, hanem csak. Az ideiglenes lakcím-dolgot meg ne is kérdezzétek!

Zárásként egy klasszikus esetet: Karácsonykor a Robit kísértem a törött és felszakadt orrával orvoshoz, 24-e volt, tehát egyszerűen a közelben lévő kórházba sétáltunk be, ami nyitva is volt, és az ügyeletes átküldött minket egy másik kórházba. Tűje és cérnája csak lett volna, hogy összevarrja amit kell, de a lakcím...

Még a középkor is jobb volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.