Április 22. a Föld napja, és a katolikusoknál Nagypéntek. Nagyon-nagyon jó, hogy egy napra esik a két ünnep! Tulajdonképpen az ember az egyetlen faj ezen a bolygón, amelyik ha elengedi magát, és csak teszi azt, ami neki tetszik, akkor elpusztítja önmagát, utódait, elődei nyomait, a bolygót, és pillangóhatással a világmindenséget is megváltoztatja, és gondoljunk bele, a Húsvét is arról szól, hogy nem engedheti el magát többé az ember. A Föld és az ember sorsa összefonódott.

Beszélgettem az osztályommal arról, hogy min kéne változtatni, és néhányan fikázni kezdték a társadalmat, hogy a műemlékeket összefirkálják kiscsírák, a közterületre nem vigyáznak, és úgy általában tönkreteszik a dolgokat. Erre az egyik jól megdicsért lány szemükre vetette, hogy mi ez a képmutató fintorgás, amikor arra nem képesek, hogy a szemetüket a kukába dobják, vagy hogy a falat ne rugdossák össze focilabdával, vagy hogy ne firkálják össze a padjukat! Nyilvánvaló.

Szelektív hulladékgyűjtés? Erőfeszítés. Átgondolt járműhasználat? Erőfeszítés. Takarékos energiahasználat? Erőfeszítés.  Környezetbarát eljárások? Erőfeszítés!

Különös volt észrevenni, hogy amivel év eleje óta küzdök az osztályban, eddig számomra jellemfejlesztés kérdése volt. Embert faragni az ifjakból, hogy legyen akaraterejük elsétálni a kukáig, legyen önfegyelmük megállni, hogy ne a teremben labdázzanak, és legyen igényük a tisztaságra. S most a Föld napja közeledtével kiderült, hogy ez egyúttal pontosan az, amit egy tizenéves megtehet a Föld megmentéséért. Egy tizenéves vagy egy átlagpolgár megértheti hogy csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátást, de tenni keveset tud érte. Viszont figyelhet mennyi szemetet termel, és azt hogyan kezeli. Egy iparmágnás tudja csökkenteni a károsanyag-kibocsátást a maga ipartelepén, viszont nem tudja csökkenteni a nép szeméttermelését.

Ha valakiben még kérdés volna, hogy a túlélésről van szó, annak szólok, hogy ez nem kérdés. Középtávon igaza lesz azoknak, akik nem tesznek semmi erőfeszítést, és mindent csinálnak ugyanúgy, ahogy eddig, mert ugyan szarabb lesz minden, de csak fokozatosan, s így hozzá is szokunk majd. Hosszútávon viszont a természet farkastörvénye diktálja majd a tempót, és a gyengéknek nem fog kegyelmezni, elhullanak mind egy szálig.

A katolikus vallás felfogása szerint Jézus tudatosan végigvitt kínhalála meghozta az ember számára a megváltást, utat mutatott. Míg a korábbi ember ráfoghatott mindent rossz prófétákra és nem elég meggyőző csodajelekre, addig az új ember már csak magát okolhatja sorsáért. A hibáit helyrehozhatja. Útját tudatosan járhatja. Lemondhat kicsinyes dolgokról jelentősebb dolgokért.

Ma veszélyt jelent az, hogy azt gondolhatjuk, a környezetvédelem a multik és a tehetősek dolga. Hogy minden mehet ugyanúgy, ahogy eddig megszoktuk, mert még tavalyelőtthöz képest sem pusztult jobban a Föld. Olyan ez, mint a történetben: Ádámot és Évát kiűzik az Éden kertből, mondja nekik Isten, hogy akkor kifelé és mostantól sírva eszik vacsorájukat és izzadva szerzik meg ebédjüket. S azok ketten odakint körülnéznek, és túljárnak a rendszer eszén: hideg ellen kabát, meleg ellen hűvös ház, éhínség ellen magtárak. Kis híján már azt mondanák, hogy minden rendben, és megszokható. De nem az a feladatuk, hogy megszokják az új helyzetet, hanem valami igazán magasztos...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.