Remek összefoglalás olvasható a konfliktus januári állásáról ezen a linken: Első rész | Második rész

Röviden a szerző következtetése: nem lesz idén háború, mert túl bonyolult lenne.

Ajánlott olvasmány továbbá egy 2006-os elemzés pontosan ugyanebben a témában, hasonló végkövetkeztetésekkel: az Indexen írták.

Februárban azonban tovább fejlődött az ügy. Napokkal ezelőtt olvastam, ahogyan Amerikában győzködik józan republikánusok társaikat arról, hogy nincs értelme megtámadni Iránt. Ez önmagában tájékoztat már arról a hangulatról, ami Amerikában lehet.

A küszöbön álló háború két főszereplője:

1. Izrael - Kis méretű, de hosszúkás ország (atomtámadás esetén az arab szomszédok is kapnának a csapásból), idegen testként értelmezik a szomszédai, immár közel 70 éve. Izrael megsemmisülése pontot tenne egy száz éve húzódó etnikai konfliktus végére több arab ország szemében, és Irán gyakorlatilag nyíltan vallja ezt a nézetét. Izrael vesztenivalója: teljes egészében minden, a kultúra, a gazdaság, a tudomány (elképesztő szinten járnak már), a lakosság, az ország politikailag és fizikailag.

2. Irán - Hatalmas méretű ország rengeteg lakatlan területtel. Népességének nagyobb része az ország északnyugati részén tömörül. Olajbányászata révén jelentős bevételei vannak. Irán, Egyiptom és Törökország az iszlám világ három legjelentősebb országa, amik akár össze is foghatnák, vezetni is tudnák a többi ország külpolitikáját. Törökország török ország, azonban iszlám is. 1919 óta Európa felé orientálódik. Egyiptom arab is, iszlám is, de a diktátoruk elvesztésével hatalmi súlyuk is megroppant. Irán sem evidens vezetője az arab országoknak, ugyanis vallási vezetés alatt áll, ráadásul síita ághoz tartoznak, szemben a legtöbb arab országgal, amik szunniták. Irán hosszú távú terve a vallásos államberendezkedésének exportálása a többi muzulmán országba, ennek előfeltétele pedig az, hogy az arab országok számára nyilvánvalóvá tegye elsőbbségét. Fel kell mutatnia az erőt. Irán vesztenivalója: atomlétesítményei a sivatagos, szinte lakatlan Iráni-medencében vannak, olajipara pedig a szintén ritkán lakott tengerparti részeken húzódik. Anyagi veszteségek.

A küszöbön álló háború okai:

A létezésében fenyegetett Izrael megelőző csapást akar mérni Iránra, még mielőtt az sikeresen hozna létre atomfegyvereket. Irán hivatalosan cáfolja a vádakat, ugyanakkor bizonyos atomlétesítményeibe nem engedi be a nemzetközi ellenőröket. Az Európai Unió legújabb szankciói ellenére sem.

Ezek után lássuk, hogy mik is azok a körvonalak!

Mindjárt a legzavarbaejtőbb dolog a mai hír, miszerint Izrael már novemberben megsemmisítette Irán összes nukleáris létesítményét. Az információt a WikiLeaks dobta középre, de az Anonymus hekkercsoport szerezte meg abban a támadásban, amit az amerikai médiatörvény megakadályozásáért folytattak. Gyakorlatilag ha ez így van, akkor teljesen jogos a magyar sajtó közönye az ügy iránt.

Ennek ellenére 7-8 napja az Egyesült Államok egyeztetett Irán megtámadása ügyében Izraellel, és azzal a talánnyal zárták le a megbeszélést, hogy Izrael saját felelőssége lesz, ha támadást intéz Irán ellen. Ez első olvasásra azt jelenti, hogy a NATO semmiképp, de az USA egymaga sem fog segíteni Izraelnek egy ilyen balhéban. Második olvasásra ez egy hallgatólagos beleegyezés - egy biztos: az USA nem buzdított senkit háborúra...

Nagyon érdekes a tegnapi hír, hogy Nagy Britannia terveket vázol fel arra az esetre, ha kirobbanna egy háború Izrael és Irán között. Ha esetleg a királyságot beszippantaná a dolog. A tervük egy olyan verzióra készül, melyben 18-24 hónapon belül törne ki a háború. Ha ez megtörténne, akkor több száz fegyverest, és egy atom-tengeralattjárót küldene a Perzsa-öböl térségébe, egészen pontosan az Egyesült Arab Emírségekbe, ami Nagy Britannia erős partnere. Az Egyesült Arab Emírségeket Irántól az 50 kilométer széles Hormuzi-szoros választja el. A brit tengerészet hét csatahajója már most is ott várakozik. A hír nem tér ki arra, hogy mégis mi "szippantaná be" Nagy Britanniát a háborúba, főleg, hogy az USA hivatalosan nem biztatta Izraelt a háborúra, tehát a NATO nem érintett a dologban.

Most vasárnap az Egyesült Államok hadseregének parancsnoka egy interjúban arról beszélt, hogy Európa védve van esetleges iráni légicsapásokkal szemben. Ez annak köszönhető, hogy végre üzembe helyezték Törökországban a NATO radart. Törökországnak ebből volt is összetűzése az arab országokkal, mindenekelőtt szomszédjával, Iránnal. Természetesen minden katonai vezetőnek az a dolga, hogy gondoskodjon forgatókönyvekről az esetleges veszélyek kivédésére, de ha belegondolunk, akkor az Izrael-Iráni háború csak egyetlen esetben fog kitörni: ha a nyugati kötődésű Izrael kirobbantja. Egy radar megépítése persze védelmi kérdés, semmi egyéb. Ráadásul néhány hete kezdte működését, hát most beszéltek róla. A Védőpajzs (a rakétákkal operáló elhárító rendszer) ráadásul nem készült még el, ez a radar a legjelentősebb része ugyan, de önmagában még nem elegendő.

Obama és az Izraeli vezető, Benjamin Netanyahu március 5-én találkozik, és ismét beszélni fognak Irán atomprogramjáról. Első olvasásra ez amiatt van, mert a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség pénteki jelentésében végre olvashattunk terhelő dolgokat Iránnal kapcsolatban, és most talán Izraelnek van esélye meggyőzni Amerikát, hogy igenis tartson vele egy háborúban, csupaszítsuk le a hírt a részletektől: USA-Izraeli egyeztetés lesz, téma Irán.

Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy az Egyesült Államok szem előtt tartja egy iráni háború veszélyét, és igyekszik biztosítani Európát azzal a radarrendszerrel, aminek kiépítését az erősebb európai országok gyanakodva, vagy ellenségesen visszautasítottak, és megkapták a posztkomcsi országok. "Konkrét" terveket eddig csak Nagy Britannia mondott, de nyilván ha olvasnék német, vagy francia sajtót, találhatnék apró csemegéket. Készülődés mindenesetre van, bár a lakosságot még nem kezdték ráhangolni a dologra. Majd ha Iránra rossz fényt vető dokumentum- vagy mozifilmek mennek a tévében, kezdhetünk konzerveket vásárolni.

Végére hagytam a nagy kérdést: kik vannak Iránnal? A Szovjetunió összeomlása óta sok dolog megváltozott. Az egyik a NATO térnyerése, illetve bizonyos szempontból gyengülése is, hiszen vannak benne vonakodó csatlósok, amennyiben az USA birodalmi érdekeit kell szolgálni például Afganisztánban, vagy Irakban. Németország és Franciaország többször egyértelművé tette ezt. A tavalyi Kadafi elleni támadásban azonban látszódott, hogy az Európai Unió közös hadserege koordinálatlan és kiforratlan, hadiflotta tekintetében pedig kifejezetten hiányos, tehát az USA-nak kellett befejeznie a gólt, amit be is lőtt. Mindenesetre a NATO növekedett (több tag), és gyengült (Európa önálló lábakon akar állni). Egy másik nagy változás Kína több évtizede tartó folyamatos gazdasági növekedése, amit még a válság sem érint, dacára minden önnyugtató nyugati jóslatnak. Kína a nyáron bemutatta az első anyahajóját, az első mélytengeri tengeralattjáróját, és érvényesítette érdekeit a délkelet-ázsiai országok között, amik magatehetetlenül behódoltak a pekingi főtitkárnak. Kína erős lett. Egy harmadik változás az volt, hogy bár a Szovjetunió összeomlott, Oroszország a roppant méretei, a rengeteg és sokféle nyersanyagkészletei, a kiváló termőföldjei és sok más egyéb révén egy évtized alatt talpra állt gazdaságilag, katonailag pedig meg sem torpant. Tehát kik vannak Iránnal, Oroszország vele van-e, és Kína vele van-e?

Kína szándékairól nem sokat tudunk, de az biztos, hogy az iráni olajra nagyon rá van szorulva, ezért Irán atomprogramját sem firtatja különösebben. Világos, hogy Irán megtámadása csak úgy szolgálná az érdekeit, ha utána az iráni olajat a Sinoil termelhetné ki. Irán mellett kiállni viszont határozottan értelmetlen volna. Kína növekszik. Végre. Fejlődik. Lopnak technológiát, bőszen másolják, lesz lopakodó, kínai asztronauta, űrbázis, magas szintű informatika, genetika, robot technológia, nanotechnológia, minden. Már nem is kell olyan sok idő, mindössze nyersanyag kell, és nyugodt gazdasági környezet. Ha Kína teljesen kimaradna egy esetleges háborúból, akkor is padlóra kerülne, már pusztán attól, hogy akadozik az iráni olaj szállítása. Arról nem is beszélve, ha a kínai termékek felvásárlói sem tudnának a háború miatt most költekezni. A nyáron szorosabbra fűződő kínai-orosz kapcsolatok, és a kiéleződő USA-Kínai konfliktusok azt mutatják, hogy Kína semmi esetre sem lenne Amerikával egy esetleges háborúban.

Oroszország viszont, ahol március 4-én minden valószínűség szerint újra elnökké választják Putyint, figyelmezteti Nyugatot, hogy ne avatkozzanak be katonailag a szíriai polgárháborúba, és Iránt se támadják meg. Úgy fogalmazott, ha Iránban beavatkoznának, "valódi katasztrófa lenne." "Ha ez megtörténik, a következményei igazán katasztrofálisak lesznek. Lehetetlen elképzelni a mértékét." - adta ki közleményét Putyin a külügyi hivatalon keresztül, ma. Mégis mi lenne az elképzelhetetlen mértékű katasztrófa? Ha megsemmisítik az iráni föld alatti nukleáris létesítményeket, jelentős környezetszennyezés is történne, de Putyin szavai ennél vészjóslóbbak. Eleve Szíriával kezdi a dolgot, tehát érezteti, hogy már nagyon gyűlik azon dolgok listája, amivel nagyon nem ért egyet. Ami Iránt illeti, az ENSZ Biztonsági Tanácsban Oroszország ellenszavazott az Iránt megbüntető szankciók tárgyalásakor. Tulajdonképpen szavai nyílt fenyegetésként értelmezhetők: Oroszország fegyverarzenálja (ha csak a nukleáris fegyvereket nézzük) nem játék, és nem félnek használni. Hogy legyen elképzelésünk az orosz hadsereg potenciáljáról: ha Oroszország gazdaságilag teljesen összeomlana, és ínség lenne, és az országot folyamatosan csatak részeg kocsmatöltelékek irányítanák, az az irdatlan mennyiségű fegyver, amit a hidegháború alatt felhalmoztak, akkor is a Föld egyik legerősebb országává tenné. De mi érdeke van Oroszországnak megvédeni Iránt? Drága mulatság lenne így dacolni Amerikával, vagy drága mulatság lenne így utálni a zsidókat, Izraelt. Ideológiai kötelékek sincsenek a két ország között, sőt! De talán partnere lehetne Irán Közép-Ázsia hosszú távú sorsában: együtt felosztanák egymás között a Kaszpi-tenger olaját és földgázát bányászó országokat, amik arra készülnek, hogy a Nabucco vezetékkel Oroszországot megkerülve értékesítsék jelentős készleteiket a világpiacon. Még ez is kevés indok egy pusztító háborúra, de egy biztos: Oroszország a mai napon teljes mellszélességgel kiált Irán mellett, ami alapján az "eddigi jelentkezők" szerint így néz ki a szövetségi rendszer:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.