A Magyar Televízió szó szoros értelemben véve magyar televízió lett, összetéveszthetetlen híradójában végre csak arról hallok, amibe bele lehet szőni azt, hogy magyar nemzet. A magyar nemzet jövőjét tudományos alapokon fogják kutatni, tudtam meg, sőt végre nem a köldökünket nézzük, hanem végre hallani lehet híreket az egész Kárpát-medencéből, így a helyi problémáinkat helyesen illeszthetjük be a nemzetközi folyamatokba.

Na mindegy. Régi vicc ez már, sokan köszörülték a nyelvüket rajta kínjukban. Csak megütötte a fülemet, hogy a ma esti híradóban mennyiszer elhangzik az, hogy Székelyföld, de ledermedtem, hogy tényleg létre fognak hozni egy székelyföldi-csonkamagyarországi intézményt, aminek az lesz a feladata, hogy kutassa a magyarságot, hogy egy jövőképet, egy stratégiát fel tudjanak állítani. Hát hékás! - mondtam magamnak - Dehogy megyek külföldre, itt a nagy lehetőség! Jelentkezek ebbe a központba kutatónak, és három legyet ütök egy csapásra: a hazámat szolgálom, kapok fizetést, és nem kell mindezért csinálnom semmit. Leülök az íróasztalomhoz, és leírom, hogy ez, meg az van mondjuk történelmi tapasztalatok alapján, ÉS hogy ez alapján az kell, hogy legyen a nemzeti stratégia alapelve, hogy használjuk ki az erőforrásainkat. Egyszerűen leradírozom Klebelsberg Kunó programjáról a fószer nevét, ráírom a magamét, és talán még fel is ajánlanak ezért valami tisztességes pozíciót. Hiszen köztudott, hogy a kormány tiszteli Klebelsberg Kunó oktatáspolitikáját, nem véletlenül nevezte el az iskolák államosításának projectjét róla.

Bár jobban belegondolva - mert hát legyünk reálisak! - nem árt, ha inkább egy kommunista stratégiát másolok le, és arra ráírom Klebelsberg nevét, mert az államosítás és a létminimum terve jobban tetszene a kormánynak, mint az, amit Klebelsberg valóban vallott. Na jó, akkor ezt is kitaláltam.

Szóval kutatóintézetet hoznak létre? Véletlenül sem a gazdasági vonzerőnkön kéne javítani, vagy az oktatás színvonalát kéne emelni. Az Finnországban, Nagy Britanniában, az Egyesült Államokban bejött a 90-es években (miről is beszélek: itthon még él a sztereotípia, hogy Nyugaton csak simizik a buksikat, nem tanítanak), de Magyarország más tészta, mi nem évtizedekre tervezünk, hanem évezredekre. A törvényeinket lehet, hogy pikk-pakk terjesztjük be, a szakmai vitára nem hagyunk időt, a hatástanulmányokat nem készítjük el, de a nemzet stratégiáját tudományos alapokon kutatjuk ki, nem is marad el a hatása. Ha még mindig tanár lennék, és nem jövő héten emigrálnék, akkor olyan sztrájkot...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.