Olvastam ezt a nagy füsttel, kis lángon égő cikket a portfolio.hu-n arról, hogy a jövőnk érdeke, hogy leépítsük a jóléti államot, különben ez lesz:

"50 vagy 100 év múlva a közepesen jómódú vietnami, laoszi, japán vagy kínai turisták úgy fognak Európába járni turistáskodni, mint ahogy mi járunk ma Egyiptomba vagy Jordániába. Szegény, kicsit koszos és elmaradott országok, és bár bizonytalan a közbiztonság és a higiénia - de olcsók, ráadásul híres a történelmük, és milyen gyönyörű romjaik vannak". (a szerző elbújt)

Jó olvasni ilyenről, mert Magyarországon különösen nagy a veszélye annak, hogy a közügyekben az energia elmegy a konfliktusokra és a sebkötözésre, a jelenre pedig nem marad semmi.

Mikor tanítani kezdtem, az iskola tanterve megkövetelte, hogy szélesítsem a történelemtudásomat, mert mindaz a középpontban volt, amit az egyetemen tipikusan péntek délutáni kurzusokon tanítottak. Művelődéstörténet, kultúrtörténet. Szerencsére néhány péntek délutánt beáldoztam. Senki sem gondolná, hogy mennyire fontos ezekkel is foglalkozni, úgyhogy ezt figyeljétek:

Hagyományos kivonata a 20. századi magyar történelemnek:

- 1914 előtt: gazdasági virágzás, politikai korcsosulás, korrupció

- 1914-1918: világháború, melynek kitörését és újdonságait tanulmányozzuk

- 1918-1920: a Monarchia felbomlása, káosz, vérengzés, nyomor, Trianon

- 1921-1939: Horthy-korszak, melyben Magyarország magához tért ahhoz képest

- 1939-1945: világháború, amiben ismét kikapunk, áldozatok, magyarországi holocaust

- 1945-1949: Pártállam kiépítése

- 1950-1956: Rákosi-korszak, végén a dicsőséges '56

- 1956-1989: Kádár diktatúra, nosztalgiába nyúló tankönyvi fényképekkel (Lakitelek, Ultra mosogatószer, stb.)

- 1989-2010: Hogyan épül fel az állam, alapvető jogi ismeretek

- 2010 -        Alkotmányismeret

Ezzel szemben művelődés- társadalom-, gazdaság- és kultúrtörténeti vegyes kivonata a 20. századi magyar történelemnek:

- 1918 előtt: iparosodó társadalom: luxus és nyomor párhuzamos erősödése

- 1918-1919: kommunizmus kipróbálása, társadalmi sérelmek mélyülése, szaporodása, morális összeomlás

- 1919-30-as évek: társadalmi megújulási mozgalmak, melyeket a háború előtti elit elfojt. Vallási sznobizmussal próbálják kezelni a társadalmi problémákat. Falukutató mozgalom igyekezik leleplezni, hogy a vidéki élet nem romantikus Rózsa Sándor est, hanem nyomorúságos magára hagyottság. Semmi reakció a politika részéről. A vitézi rend vadászgat. Megindul a kőolaj kitermelés Zala megyében, fellendül a magyar vegyipar. Hatalmas fejlesztések és beruházások az oktatásban --> C Vitamin, Nobel-eső. Revizionizmus, Nyugat.

- 1939-1945: küzdelem a társadalmi gyűlölet terjedése ellen, kultúramentés, embermentés, emigrálás

- 1945-1950: kommunista ideológia erőszakos érvényre juttatása, királyság- és köztársaság-pártiak eltüntetése, gondolkodók elnémítása. Társadalmi egységesítés: vagyonelkobzás, társadalmi szerepek újraosztása (internálások, téeszesítés, férgek a parlamentben)

- 1950-1970: Bibó íróasztal fiókja, Hamvas Béla részegen jó könyveket ír, Örkény István a HÉV-en ülve munkába menet egyperceseket vet papírra, stb. Nehézipari projektek megvalósítása (Diósgyőr, Ózd, Barcika, Nagybátony, Komló, Tatabánya, Dunaújváros, stb.), terrortól néma társadalom

- 1970-1990: gazdasági problémák, jóléti szolgáltatások veszélybe kerülnek, ezért hitelfelvétel, mint megoldás (majd jobb is lesz, nem csak rosszabb). A vén tömeggyilkos kommunisták öregedvén megszelídülnek, és kezdenek pénzt költeni a PR-ra (Hofi a néptévén, Ludas Matyi az újságárusoknál, stb.) Teret engednek az öngondoskodásnak: hétvégi telek, maszekolás zöldet kap, ami az emberek önkizsákmányolásához vezet a fridzsiderért végzet áldozatos munkában. Szemtelen "fiatalok" (50 év alatti szocik) módosítanának a rendszeren a problémák megoldása érdekében. 1980-tól megjelennek a punkok, akik pontosan tudják, hogy a szarból épített várat nem érdemes foltozgatni, ezért ők nem is foltozgatják. De megjelenik a rendszerváltó értelmiség is, akik a punkokkal ellentétben azt hiszik, hogy a kommunizmus a rosszul megépített vár, nem pedig a társadalom (kommunizmusostul-mindenestül).

- 1990-napjainkig: a rendszerváltó értelmiség jóhiszeműen kisemmizi önmagát először lelkileg, aztán politikailag. Új gazdasági erő kezd kitenyészni az állami gazdaságok romjain, de az állami romok mérgezett talaj. Megjelenik a vállalkozó, mint faj. Belendül a magyar popkultúra, ami egy generáció ízlését bombázza vissza egy sugárfertőzésbe (Erica C és Rob D). Barackszínű szobabelsők, stukkó ablakszegély, szabadidőfelső. Éjjelnappali. Megérkeznek a külföldi turisták, akiknek el lehet panaszolni mindazt, amit eddig felsoroltam.

Ebből a kis összefoglalásból is látható, hogy bizony zajlik az élet, és nem kizárólag háborúk és békék, diktatúrák és demokráciák története a múlt. Ezeknél százszor fontosabb, hogy mik voltak azok a társadalmi igények, amikre a kormányzatok nem adtak válaszokat, mert ha ezeket is ismerjük, akkor nem ér felkészületlenül egy olyan probléma, mint népességfogyás, vagy mint kétharmad/mszp/megmentő szavazó, vagy mint cigányozás.

De ennél több kell, és igazából itt kéne belekezdenem igazán a poszt írásába (pedig pont itt ér véget), hogy a társadalmi folyamatok ismeretéhez elő kéne rukkolni újabb és újabb szellemi találmányokkal. Itt Európában végigjárták azt az utat, amibe Ázsia Európa miatt még csak most tud belekezdeni (most Kelet-Európát hagyjuk): dúsgazdaggá válás. Európa társadalma teljesen átalakult a jólét hatására, és a történelem szabályai szerint egy hanyatlás és elhalványulás vár rá, mert jön a következő erőtér felemelkedése. Ezen önmagában nem változtat az sem, hogy az Európai Unió a jóllakottakat (Ny-Eu) összeköti a habzsolni akarókkal (K-Eu), mert a jóllakottak elbutultak, a habzsolni akarók meg ilyen állapotban nem tudnak gondolkodni. Európa elbukhatja minden társadalmi tapasztalatát, ha nem marad talpon, és több száz év tévedése kezdődni fog elölről máshol. Azt mondják a haladóan gondolkodó öreg szakemberek, hogy a kommunizmus ellenpontozására kapitalista alapon (nem mindenki számára hozzáférhetően) Nyugaton is felépítettek egy kvázi-kommunizmust (jólét), ami a keleti "jóléthez" hasonlóan szintén fenntarthatatlan. Ezért Nyugaton is le kell építeni a szolgáltató állam rendszerét. Attól félek, hogy a társadalmi körültekintés megint elmarad. Egész más egy olyan társadalomban leépíteni a szolgáltató államot, amelyikben az iskolában arról tanultak, hogy az emberiség hogyan próbálta felszámolni a társadalmi feszültségeket, mint egy olyanban, ahol  egy panaszlistát kap mindenki kézhet (trianon, padlássöprés, privatizálás). Meg egy olyan társadalomban leépíteni a szolgáltató államot, ahol 16%-os adó + EHO + NYJ + IPA + mánememlékszem fölött még beszednek 26% ÁFA-t is. De ez már egy másik ügy.

A cikk, amit az elején linkeltem, azt mondja, hogy támogatni kell az adaptív folyamatokat. Alkalmazkodni kell, és el kell engedni a régi álmokat. Az alapítványi iskola, ahonnan eljöttem, a fojtogató kormányzat és a rossz gazdasági helyzet ellenére azért fog működésképtelenné válni, mert a vén csontok ragaszkodnak ahhoz, amit elértek. De hát a kanyarban kanyarodni kell!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.