Innen nézve még az október 23 is más: Bristolban jelentős '56-os magyar közösség él, akik annak idején az életüket mentették azzal, hogy kiszöktek a határon. Mindig olyan érzésem volt az október 23-ákon, hogy cselekedni kell, akár apró dolgokon is változtatni, ahogyan az elődök tették, de itt meg teljesen más a hangulat, mert itt a cselekvés következménye látható, hogy az ötletnek nagy az ellenszele, úgyhogy végül el kell menni, mint Rákóczinak Rodostóba, vagy Széchenyinek az elmegyógyintézetbe. Magyarul innen nézve depressziósabb az 56, kézzelfoghatóbb a kudarc. Ettől függetlenül meg tudom ünnepelni a bátorságot.

Aztán. Innen nézve az Európai Unió is más. Angliában nem Euró a fizetőeszköz, bal oldali közlekedés van, nem köztársaság, hanem királyság, és nem a kontinensen van, hanem egy szigeten. Ezért aztán Angliában olyan érzésem van, mintha ezt az Unió dolgot is meg szeretnék úszni, csak úgy, mint a római pápa elsőbbségét VIII. Henrik. Eddig két olyan hülyeség is kényelmetlenséget okozott, amire egy ilyen szintű Unióban, amilyenben elvileg élünk, nem számítanék.

Az egyik tegnap volt, mikor végre sikerült pontosan kitudakolnom, hogy miért nem veszik be az ügynökségek a tanári önéletrajzomat csak úgy. Az aránylag érthető, hogy a magyar erkölcsi bizonyítvány mellé az angol rendőrségtől is kell egyet kérnem (újabb súlyos fontok), de érzékenyen érintett, hogy a szűkös pénzkészletemből 70 font elment arra (18 nappal tovább étkeznék ennyiből), hogy hitelesíttessem a diplomámat. A logikát értem, hiszen az ELTE pecsétje és a dékán aláírása az angol nyelvű diplomámon, valamint az uniós szabványként reklámozott Europassom egy angol szemében akár hamisítvány is lehetne. Tehát a szarakodás a bologna rendszerrel ennyit ért. Lehetne persze rosszabb is, hiszen különbözeti vizsgát nem kell letennem, és még az angol tudásomat sem kell igazolnom vizsgák letételével, mint ahogyan az unión kívülről jövő tanároknak kell. Most 10-15 napon belül megérkezik a hitelesítés, hogy valóban diploma a diplomám, és az Unió törvényei értelmében valóban taníthatok "minden további nélkül" Nagy Britanniában is.

A másik kényelmetlenség a bankban ért, mikor megpróbáltam számlát nyitni, és az előzetes várakozásoknak megfelelően ez nem sikerült. Az angliai lakcímem igazolása mellett opcionálisan a magyar lakcímemet is igazolnom kellett volna, de nem tudtam. Ez éppen nem akadálya a számlanyitásnak, de megalázó érzés egy banki ügyintézőtől hallani azt, hogy a lakcímkártyámat a bankjuk nem tudja elfogadni lakcímigazolásként. Én meg akkor nem hiszem el a testi jegyei alapján, hogy Indiából jött. Hát hogyan nem lehet elfogadni egy olyan lakcímkártyát, amit nemcsak hogy elfogad az Unió, hanem egyenesen egy uniós tagállam bocsátott ki, mint hivatalos és egyetlen lakcímigazoló dokumentumot?! Egyébként nyilvánvaló: ilyet bármelyik nyomtatószalonban laminálnak nekem. Kedves Orbán Viktor! Ha végeztél a legégetőbb problémák megoldásával, úgymint az MTVA ráncba szedésével, a kérdőívek kiértékelésével, a békemenet megszervezésével és a választási rendszer meghekkelésével, akkor légyszíves rendeld el egy parlamenti demokrácia imitáláson keresztül, hogy a személyi igazolványra írják rá a lakcímet is, miáltal egy praktikus, hamisíthatatlan műanyagon szerepel úgy a személyazonosságom, mint az állandó lakcímem, köszönöm! De a kedves angol bankoknak is minden jót kívánok egyébként, mert az egy dolog, hogy a politikusok csak piálásra, lopásra és megvesztegetődésre használják az Uniót, de a bankok? Hát ők akarták a legjobban a pénzügyi uniót, a szabad tőkeáramlást, a közös szabványokat meg a többit!

És végül egy harmadik furcsaság. Amint megérkeztünk Angliába, vettünk egy darab SIM kártyát az O2-nél, mert ott előnyös, olvasható a fórumokon. Megelőzően kikódoltattam az Árpád-hídnál Robi telefonját pénzért, blokkot is kaptam, mehetek panaszkodni. Másnap, immár Angliában az új SIM kártyát beraktuk, hogy akkor felhívjuk Krisztiánt, hogy megérkeztünk, mehetük-e hozzá a terv szerint, de ezek a szemetek nem kódolták ki a telefont, pedig nemcsak kértem, hanem fizettem is. Szóval ott álltunk telefon nélkül, este, egy parkolóban, egy metropoliszban, egy szigetországban, az Atlanti-óceán és az Északi-tenger között, Európa szélén, egy bolygón, ami az űrben van!!! Segítséééééééééég!

És ekkor - énekeljétek velem! - "megment minket a Teszkó!" vettünk kikódolt olcsó telefont a jól ismert áruházban. Isten éltesse a globalizációt, vagy mi... Nade nem is ez a meglepő a történetben, hanem hogy az O2-nél a barátságos eladó olyan SIM kártyát adott, amivel kb.120 forint/percért beszélek belföldön, a kártyáért 10 fontot kellett fizetnem, plussz 5 font feltöltés, ami ilyen tarifákkal csekély időre elég. Ezért meglepett, mikor három nap múlva Bristolban, szintén az O2-nél szintén 15 fontért olyan feltöltőkártyás SIM-et vettem, amiből a kártya ingyen volt, a feltöltés volt 15 font, és 3 FORINTNYI belföldi, 12 forintnyi külföldi percdíjjal beszélhetek. Hogyan? Egy cég, egy ár, és ennyire elcseszettül különböző termékek? Bizarr.

Na jó, vissza az elejére: Éljen október 23, és örvendezzünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.