Oké, szóval nem röhög senki, tényleg, látok mindenkit a monitor túloldalán, komoly arcot vágunk! Életem csúcspontján érzem magam, miután kaptam egy sms-t a mekitől, hogy várnak csütörtökön próbanapra!!!! Ja igen, azok az évek már elmúltak, amikor az ember ilyeneket blogolt…

Innen nézve még az október 23 is más: Bristolban jelentős '56-os magyar közösség él, akik annak idején az életüket mentették azzal, hogy kiszöktek a határon. Mindig olyan érzésem volt az október 23-ákon, hogy cselekedni kell, akár apró dolgokon is változtatni, ahogyan az…

Egy izgalmas könyvet írhatnék a vallási életemről és dilemmáimról, de most csak egy furcsa momentumot osztanék meg, aztán majd mást is mutatok Bristolról. Megnéztem a neten, hogy melyik a legközelebbi katolikus templom, és mikor van mise, és egyébként ismét bebizonyosodott, hogy…

A kivándorlás lelki folyamatairól is írhatnék, mert húha, de inkább várok még vele. Nem tudom emlékeztek-e még a gumimacikra, a rajzfilmre. Abban néha volt olyan rész, mikor az őseik után kutattak. Itt most kicsit olyan, mint mikor  Kevin (a kis rózsaszín g.maci) eljutott a…

Régen írtam személyeset, most megint egy rövidet. Londonban két éjszaka, kipipáltuk a British Museumot és lefényképezkedtünk a Big Bennél. Söröztünk a Parlamenttel szemben, megkoronázva az első pánikrohamot, hogy mégis mi lesz velünk. Elég-e ez az angoltudás, satöbbi. Illetve…