Tegnap egyébként jó napom volt, mert először éreztem magam úrnak. Biciklivel mentem munkába.

Először is jött otthonról egy kis karácsonyi pénz, úgyhogy a kaja vásárláson kívül most vehettem extrákat is. (az első néhány fizetésem tűzoltásra ment el) Egy nagyon jófej magyar házaspárral angolozok baráti alapon, tőlük kaptam kölcsön múlt héten egy biciklit az egész télre, amit viszont nem tudtam kihasználni mostanáig.

A nyerget nem lehetett felhúzni, mert annyira berohadt a csavar, és nem volt sárhányó, meg lakat, meg villogó. Úgyhogy vettem villáskulcsot, sárhányót, villogót, U lakatot, és egy úgynevezett mindenes spray-t, ami oldja a rozsdát, lazítja a csavart, véd korrózió ellen, és olajként is funkcionál. Ez egy alapvető dolog lesz itt Angliában, úgy látom, mert az eső mindennapos, és hát...

Úgy emlékszem írtam már a Bristol Bike Projectről, ami egy elképesztően felszerelt műhely és bringás bázis és szervezet egyben. Esténként a műhely bringakonyha lesz, szerdánként biciklit lehet érdemelni a rászorulóknak, csütörtökönként segíteni lehet az adomány bicikliket alkatrészekre bontani, és a további napokra is van program. Még az első hetekben elmentem biciklit szétszerelni, azzal a szándékkal, hogy ez majd rendszeres lesz, de elsodort az élet. Ott láttam, hogy Bristol hiába 400 ezer fős, bicikli szempontjából ugyanúgy vidéki város, mint mondjuk Szombathely. Míg Londonban nagyon sok országúti bicaj volt, addig itt Bristolban szinte teljes egészében álteleszkópos, dizájnvázas montik uralják az állományt. Az egyetemisták persze drága országutikat vesznek maguknak, de nem ők vannak többségben.

Meglepően sokan járnak biciklivel, pedig a buszról nézve ez kész életveszély itt. Bristolban mindenhol autók parkolnak, ami azt jelenti, hogy az utak mindkét sávjából másfél-másfél méter marad a közlekedés számára. A buszok ezt mesteri hidegvérrel kezelik, de biciklin egész más élmény egy szembe jövő emeletes busz és egy parkoló autósor közötti fél méteren továbbhaladni. Különösebb megrázkódtatás nélkül mentem fel otthon a felüljárókra (Nyugati tér, Népliget általában), az Üllői út teljes hossza megvolt munkába menet, de itt azért van hogy beszarok.

Az autósok mindenféle utcasziget közelébe is simán leparkolnak, úgyhogy volt már olyan, hogy a busz a szembesávban kerülte ki az utcaszigetet. Hihetetlen káosz van az utakon, túlkomplikált körforgalmak, háromféle zebra (a klasszikus, a jelzőlámpás-felfestésnélküli, és a képzeletbeli), és az index ignorálása. A bal oldali közlekedés egyébként könnyen megszokható, könnyebben, mint gyalogosként (MOST AKKOR MERRE KELL NÉZNI???) de például tegnap a jobb oldalon indultam el, és nem értettem a szembe jövő autót (reggel volt), hazafelé pedig az egyik kereszteződésben kanyarodtam a szembejövő sávba.

A mindenrejó spray a biciklinek nagyon jót tett, nem nyikorog, nem kattog, úgyhogy egészen komfortosan éreztem magam rajta. A másfélórás busz út a munkahelyemre egyből 40 percre csökkent. És mivel most vettem after shave-et is, olyan ápoltnak éreztem magam, mint már nagyon régen. Igen, nincs szakáll, a mekiért meg kellett hoznom ezt az áldozatot. És megkövetelik a napi borotválkozást. Őrület. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.