Régen írtam személyeset, most megint egy rövidet. Londonban két éjszaka, kipipáltuk a British Museumot és lefényképezkedtünk a Big Bennél. Söröztünk a Parlamenttel szemben, megkoronázva az első pánikrohamot, hogy mégis mi lesz velünk. Elég-e ez az angoltudás, satöbbi. Illetve…

Olvastam ezt a nagy füsttel, kis lángon égő cikket a portfolio.hu-n arról, hogy a jövőnk érdeke, hogy leépítsük a jóléti államot, különben ez lesz: "50 vagy 100 év múlva a közepesen jómódú vietnami, laoszi, japán vagy kínai turisták úgy fognak Európába járni…

A Magyar Televízió szó szoros értelemben véve magyar televízió lett, összetéveszthetetlen híradójában végre csak arról hallok, amibe bele lehet szőni azt, hogy magyar nemzet. A magyar nemzet jövőjét tudományos alapokon fogják kutatni, tudtam meg, sőt végre nem a köldökünket…

Igyekszem nem pátosszal írni ezt a bejegyzést. Arra talán már utaltam korábbi bejegyzésemben, hogy az iskolában év végén felmondtam, nem egy jobb állás reményében, hanem a tarthatatlan tényállás miatt. Tanulságos, ezért valamennyire megvilágítom: többségében vagyunk…

Gyorsan élek állampolgári kötelességemmel, hiszen szeptember 12-ig lehet véleményezni a tanárképzés átalakításáról szóló előterjesztést. Nem vagyok szakszervezet, meg bármi más, úgyhogy csak így a blogon, nektek. Semmi postázás a megfelelő szerveknek. Pedig még az idő is…