Gyorsan élek állampolgári kötelességemmel, hiszen szeptember 12-ig lehet véleményezni a tanárképzés átalakításáról szóló előterjesztést. Nem vagyok szakszervezet, meg bármi más, úgyhogy csak így a blogon, nektek. Semmi postázás a megfelelő szerveknek. Pedig még az idő is az én oldalamon áll: már tegnap tudtam az előterjesztésről, és még holnap sem késő véleményezni. De nem is hátráltatom a kormány munkáját, mondta Orbán Viktor, hogy most még fokozottabb a nemzetközi helyzet (egyre nosztalgikusabb az öreg...), úgyhogy még gyorsabban kell megszavazni mindenféle előterjesztést. Ennek a vége úgyis az lesz, hogy néhányan felkerekedünk, és elfoglalunk egy új Kárpát-medencét, úgyhogy nem is akadékoskodok most ezen az előterjesztésen sokat, csinálják csak, csinálják!

Véleményezés:

1. Tanárképzés átalakítása úgy általában

Tök jó, hogy át akarják alakítani a tanárképzést, mert nem hatékony.

2. Újra legyen osztatlan (5 éves) képzés

Korábban azt mondtam volna, hogy tök jó, hogy nekimennek az osztott képzésnek, és újra 5 éves képzés lesz, de azóta kikupáltam magam az angol iskola- és képzési rendszerből, és most azt mondanám, hogy előtte készítsenek már egy nemzetközi előtte-utána összehasonlítást. Előnyt is ki lehet sajtolni a bologna-rendszerből. Például én nagyjából harmadéves voltam, mikor elbizonytalanodtam, mert felismertem, hogy nem fogok tudni boldogulni tanári fizetéssel, de akkor már sok szigorlaton túl voltam, nem volt érdemes szakot váltani. A mostani osztott képzésben a harmadév vége egy új dolog kezdete, lehet új irányokba kanyarodni a mesterképzés kiválasztásakor. Nem rossz koncepció a mostani, mindössze a valósággal kéne jobban összekapcsolni: sokrétűbb szakmai gyakorlatot, és az ne két- meg háromhetes legyen!

3. Munkaerő-piaci követelményeknek való nagyobb megfelelésre törekvés.

Banális közhely. De remélem nem hagyják ki az átalakításból a munkahelyeket sem: olyan iskolákat akarunk, amik jobban szinkronban vannak a munkaerő-piaci szokásokkal: például túlóra kifizetése, ha már benntartják az embert ad hoc jelleggel, és ezért nem tud mellékállást vállalni. Vagy olyan fizetést, hogy mellette ne kelljen mellékállást vállalni.

4.  Köznevelési igények erőteljesebb figyelembe vétele

Nemes szándék, remélem a köznevelési igényeket fel is mérik, nem pedig megmondják.

5. A tanár megerősítése, nemzetstratégiai szerepének elismerése

Ez az angol alaptanterv célkitűzései között is szerepel 1988 óta, és ha hinni lehet a beszámolóknak, ott már megbecsüli a társadalom a tanárokat ismét. Hogy ezt miként érték el, csak elképzeléseim vannak, esetleg a tisztességes fizetésnek volt némi köze hozzá, vagy én nem is tudom. Végülis a sikeres embert tisztelik, nem? És hát hogyan is fogalmazott Lázár János, "akinek nincs semmije, az annyit is ér", mély-mély bölcsesség, ezen elv mentén haladva kell felemelni a nemzetet, tisztességes fizetést mindenkinek, aki dolgozik! De ki lehet próbálni azt is, hogy nem emelik a fizetést, viszont a tanárképzési törvény előszavában megint az egekig magasztalják a tanárságot, hogy a nemzet jövője múlik rajtuk, hiszen ilyen meg olyan nemzetstratégiai kulcskérdésekben tudnak közvetlenül hatást kifejteni, meg ilyenek, szóval ki lehet próbálni, lehet, hogy megoldódnak tőle a problémák. Talán még brossúrák készítésével is próbálkoznak, melyben leírják, hogy tisztelni kell a tanárt, de azt hiszem az lesz, mint eddig: a tanításos kurzusokon a szürke jövőjük előtt álló hallgatók és a szürke jövőjüket élő tanáruk nyalogatják egymás sebeit és fényezik ennek a meg nem értett szakmának a nagyszerűségét, immár a tanárképzési törvénynek eleget téve.

6. Különválasztani az általános- és középiskolai tanár képzést

NEEEEEEEEEEEE! Tanultuk, de már nem emlékszem, hogy milyen kretén elv miatt alakult ki a 8 évfolyamos általános iskola és az ezt követő 4 éves középiskola rendszere, de hogy a 7-8-9-10. osztály egy jól lehatárolható periódusa a gyermek fejlődésének, és ezt káros félbevágni 8. osztály végén, az biztos. Ha emellé még kitalálják ezt, hogy más képzésben részesüljön az általános-, és másban a középsulis tanár, az megint eggyel csökkenti az esélyét annak, hogy pont a leggázosabb periódusban (lásd: 13 éves facebook-ismerőseink posztjai) egységes elveket követve valamiféle mentoráló-nevelgető stáb legyen a gyerekek mögött. A hallgató egyébként sem tudhatja előre, hogy melyik korcsoporttal tud jobban dolgozni. Én például egy ilyen kettészedett rendszerben biztosan középiskolai tanár akartam volna lenni, és a valóságban meg 3 évet le is húztam, de most nyáron kis szarosokat táboroztattam, és kiderült, hogy kisujjal elbánok velük, sokkal jobban boldogulok a kicsikkel, mint a serdülőkori válságtól meggyötört korcsoporttal. Nem para, a diplomám minden iskolafajtába jó. És ez praktikus. Csak azért, mert a Fiatal Demokraták Szövetsége nosztalgikusan gondol egy letűnt korszak pirosló naplementéje felé, mikor az egyetemet végzett középiskolai tanár ugyanazzal a hangyafasznyi fizetésével lenézhette a főiskolát végzett általános iskolai tanárt, mert az nem olyan okos, csak ezért ne válasszák most ketté a képzést! Rendben, minek tanuljon geofizikát az a földrajztanár, aki a lemeztektonikát csak szőr mentén fogja tanítani az általános iskolában, de pont ezért jó a bologna-rendszer, mert annak segítségével nem kell szétbontani a képzést teljesen, elég csak a mesterképzésnél. De hogy egy tanári pályára készülő már 18 éves korában (a 18 éves az még gyerek, csak nagy a teste) meg fogja mondani, hogy az ő roppant kiforrott személyisége melyik korcsoport tanítására teszi alkalmassá...

7. Az egész előterjesztésről általában

Ki nem hagynám, hogy egy keserű, pesszimista zárszót ne írjak, ez az egyetlen szórakozás manapság, ami megmaradt nekünk így a válság idején. Szóval ez az előterjesztés nagyon jó, hogy csak 2 napot kapott a szakmai egyeztetésre, mert ennyi nap éppen elegendő annak megállapítására, hogy érdemi változást nem várhatunk tőle, ellenben rohadtul felforgatja a rendszert, és rengeteg erőforrást elvon a meglévő kevésből.

Azt javaslom, hogy mivel nem bízok sem a parlamenti képviselők, sem az oktatási hivatal, sem a szakszervezetek valósággal kapcsolatos ismereteiben (ha már nem tanítanak, legalább néznék az MTV reality show-it), ezért jöjjön létre egy szakértő szervezet egyrészt a tanárképzésben oktatókból, másrészt a "nevelési igényekkel" tisztában lévő tanárokból. A szervezet tagjait mentsék ki bokros teendőik közül, és állíttassanak össze velük egy kutatásokon, méréseken, hazai és nemzetközi tapasztalatokon alapuló, kísérleti iskolában letesztelt (tehát 5-6 éven át tartó munka eredményeként) előterjesztést a parlament számára. Ha már az oktatást tényleg nemzetstratégiai feladatnak tekintik. Mert a mostani előterjesztés, amit hamarosan a kétharmad-bizottság törvénybe iktat majd, néhány ember tapasztalata és hipotézise mindössze. Ennyi erővel én is összeállíthatnék egy előterjesztést, a régi bejegyzéseim, és a mostani gondolataim alapján. Csak én nem kapok érte fizetést.

Milyen jól jönnének most a kísérleti iskolák, de hová is tűntek... Nemzetstratégiai okokból spórolunk az oktatáson, megszüntetjük az oktatási kutatásokat, végülis mindegy, majd azt mondjuk, hogy világelső az oktatási rendszerünk, hát mennyivel olcsóbb úgy! A gazdaságunk is így lett a régió legjobbja! És mit fájt a fejünk előtte, közben meg ennyi, ilyen egyszerű a megoldás! Végig itt volt az orrunk előtt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.