Robi eljutott a NI interjúig, és szigorú költségvetés ide, nyakamon lévő fizetési határidők oda, én kérem szépen robotolok, mint egy tankönyvi proletár, úgyhogy most bedobtuk a gyeplőt a lovak közé, és beültünk egy sörre a Barrelba. Délben. Villámgyorsan Orbánviktor lett a téma, és sok gondolat közül egy dolgot most már nem hagyok szó nélkül, hanem nagyjából rekonstruálni fogom a kocsmai beszélgetésünket, mert ahogy arra korábban nem volt példa, kikeltem a sodromból.

Először is egy hangulatképpel megágyazok most a dühömnek, amit még a közömbös angol utcák és az egyhangú időjárás sem tud semlegesíteni.

Szóval a kasza kiegyenesítése ott kezdődött, hogy megállapítottam, hogy a jövő konkrétan veszélyes, nem kicsit, és mi ez a nyugalom odahaza? Robi erre mondta, hogy nincs nyugalom, és hogy örül, hogy évek múltán én is észre veszem ami az orrom előtt van. De én konkrétan attól akadtam ki, hogy a lakosság nagyjából demokráciát képzel el a jövőben, miközben erre se igény nincs a kormány részéről, se esély nincs arra, hogy mondjuk a nagy demokráciák elvárják majd a kormánytól, mert az elkövetkező években a legkisebb gond lesz a magyar demokrácia. Háború a Sárga-tengeren, háború Iránban, háború Belső-Ázsiában, háború Afrikában, ezek olyan dolgok, amik előbb-utóbb valamilyen formában bekövetkeznek, és akkor az Uniónak éppen elég lesz a gazdasági érdekeit védeni ezeken a kulcsfontosságú területeken, semhogy a magyar ugarral foglalkozzon. Meg miért is kéne, meg miért is lenne jó? Robi is mondta, én is így gondolom, hogy hagyománya is van, meg fel is kell nőnie a mostani lakosságnak ahhoz, hogy a közügyeket kivegye az ámokfutók kezéből, és vegye hasznát a demokráciának! 

Aztán volt szó a 2004-es uniós csatlakozás visszásságairól, hogy az árszínvonalat szépen megemelték, ugyanannyi minden Angliában, mint otthon, de ezzel szemben hogyan van már az, hogy Angliában gyorséttermi munkásként minden kiadásom mellett félre tudok tenni egy akkora összeget, mint egy magyar átlagos (nem átlag-, átlagos) kereset? Hogyan? És még bent sem vagyok az ígéret földjén, az Angol Közoktatásban. Egy magyar ugyanannyit fizet a mosóporért, mint az angol, aki szó szerint legalább háromszor annyit keres, és ezért még bérkompenzációt is kérhet az államtól, mert ennyiből nem méltányos az élet. Hová tűnt a növekvő árszínvonal, de a stagnáló bérköltségek okozta bevételi növekmény a magyar pénzügyi vérkeringésből? Mert hát hogyan ment volna már ki nyugatra, hagyjuk már ezt a mesét, van itt azért OTP, CBA, Posta, meg sok-sok vállalkozás, amik persze nyögnek az adóprés alatt, de azért azt megtanultam itt Angliában, hogy más nyögés az övüké, meg más az enyém.

Ennél valamivel hevesebben dühöngtem, mert aztán csak úgy kicsúszott a számon, hogy bárcsak Gyurcsány Ferenc rózsaszínű demokráciája lenne még mindig, bárcsak az lenne még mindig a politikai dühöm, mint akkor, hogy hazugsággal került a kormány hatalomra, ezt beismerte, de mégsem mondott le! Meg hogy korruptak, hát oda se neki! Merthogy akkor legalább tétlenül nézte Gyökér Fletó, ahogyan a magyar ötletek próbálnak megvalósulni, nem pedig az volt, hogy ezt betiltjuk, azt kinevezzük, azt módosítjuk, amazt engedélyhez kötjük, és központosítunk egy szövevényes 21. századi államot egy évek óta csak politizáló jogász kezébe! Kecskére káposztát, majomnak zsebórát? Ha három évvel ezelőtt még rossz is volt, meg reménytelen, akkor most mi ez a mérhetetlenül céltalan átalakítása az országnak, mi ez a semmi, mi ez a favágás és mi ez a sok kokizás, amit bárcsak a külföld kapna, de nem, hát kinek kell kivándorolnia, ha meg akar élni? Föltettem hát a kérdést, hogy hogyan van ez, hogy január 15-e van, és az iskolákban még mindig tanítanak? Mit kussolnak már a tanárok, mit csinálnak az igazgatók, hogyan tűrik el ezt a határtalan sértést, ahogyan a munkájukat zárójelbe téve még mindig fizetésemelés nélkül átalakítják a fejük felett az iskolahálózatot egy észak-koreai cirkusszá? Hát Kínáról beszélünk, ahol pofáját fogja be minden elnyomott, és még hálás is azért, hogy a pártja és kormánya egy apának képzeli magát, aki viszont le sem szarja őket, csak anyagi szempontok szerint menedzseli az országot?

Hittem annak a gonosz törpének 18 évesen, mikor azt kiabálta a mikrofonba a Kossuth téren, hogy Magyarország Köztársaság, nem részvénytársaság. Erre úgy érzem a 9. században vagyunk, ahol befolyásos családfők heten összeülnek, és felosztják egymás között a földeket, vagy lennének rosszabb hasonlataim is, de vallásos vagyok, és nem szeretném bántani az egyházamat. Szóval mondtam én ezt kérdőn Robinak, hogy mi ez a némaság, mi ez a "tanítok továbbra is" hozzáállás? És tudom, hogy eljöttem én már otthonról, és nincs jogom bántani őket, de leszarom, én tüntettem már kevesebbért is otthon, és rohadtul idegesít, hogy idekintről maximum fenyegetőzni tudok.

Nade Robi is kifakad, és hát mélységesen egyetértek vele. Merthogy mondja ő, mint ahogyan meg is történt vele, hogy mégis miért érezné azt a tanár, hogy neki ezt nem kell eltűrnie? Mikor bejön a szülő a gyerekével, miután a gyereke kapott egy zöld pontot, és megfenyegeti, a tanárt, hogy fejberúgja, ha legközelebb is előfordul ilyen, mikor nem elég hogy szarért-húgyért dolgozik, még túlórákat is simán elvégez egy jó szóért, vagy annak reményében, mert évtizedek óta ez a norma. Mikor kormányonként más Nemzeti Alaptantervvel fossák keresztbe az addig felépített munkáját, mikor a családjától nem kap sokkal többet egy vállveregető lesajnálásnál, mikor minden választáskor fűt-fát ígérnek nekik, de csak társadalmi kritikát kap. Mikor a régi cimborákkal sörözve inkább nem is válaszol, mi újság, mert nem akarja elrontani a bulit. Mikor minden kormány arra játszik, hogy a hülye tanárja majd úgyis működteti valahogyan az oktatást. Miért ne érezné magát egy pondrónak, ha az iskola eszközszükségletét szabadidőben jótékonysági esteken meg más kalapolásokkal kell összehegedülni, és még akkor meg is kapja Pokorni Zoltántól, hogy Dániában sokkal több órát dolgoznak azok a - KIBASZOTT GAZDAG - dán tanárok, nem úgy, mint a magyar kollégák. Úgyhogy akkor óraszám emelés itt is! Belengetnek egy 30.000-es fizetésemelést, amit még akkor sem fognak megkapni, ha föltalálják a KFKI-ban a hidegfúziót, mert az oktatás úgy nemzetstratégiai ágazat, hogy a magyarországi tanárok sosem fogják a földhöz vágni a krétát, így képzik a rendszer alapját, nem úgy, hogy magas színvonalú körülményeket biztosítanak nekik. És eddig csak az igazgató volt egy szemét dög, de most már ő sem több egy bábnál, aki NEM NYILATKOZHAT A SAJTÓNAK??? 

Elegem van! Leginkább a magyarországi tanárokból van elegem, akik eltűrik. Mit keres egy történelem tanár a McDonald's-ban Angliában? Hát hol az én helyem? És miért nem vagyok ott? Miért nem tudok abból meglenni? Elegem van az idős tanárokból, akik nem félnek egy diktatúrától, mert már rég megtanulták túlélni. Elegem van a középkorú tanárokból, akik örülnek, hogy volt hová visszajönniük GYES-ről. Elegem van a fiatal tanárokból, akik egy-két év után mind itt vannak Külföldön, kivéve akik a szüleikkel élnek. Mert még egy zsebkendőnyi albérletet sem lehet fenntartani abból a szimbolikus fizetésből, amit még mindig nem képes megemelni a kormány, de ez legyen a legnagyobb probléma! Csak ne lenne még agresszív szűk látókörű is a tetejébe! Elegen van a tonnányi ex-tanárból, mert miattuk (tudom...) úgy tűnik, mintha nem lenne semmi gond! Mintha csak esetenként néhány gyengébb láncszem hullana ki. Nem gyenge láncszemek! Én még most is tanárnak érzem magam, és minden erőmmel azon vagyok, hogy tanár legyek, vagy legalább utazzak, hogy hitelesebb tanár legyek majd, ha hazatérek újra. Amit nem fog megérdemelni a kormány, mert egy fűszálat nem tett ezért keresztbe, hanem még baszogat is, hogy miezmár ez a kivándorlás, ha egyáltalán tudomást vesz róla. Az ez a kivándorlás, hogy a várnai csatáról tanítottam, de nem volt pénzem elmenni még odáig sem, csak egyetemista koromban, akkor is csak diákhitelből. Paraszt!

Úgyhogy én most ajánlom ezt a blogbejegyzést, kerüljön ki az indexre, és holnap nem akarok olvasni arról, hogy a tanárok még mindig dolgoznak, hanem menjetek a könyvespolchoz olvasni egy jót, esküszöm nincs vesztenivalótok, hát hová süllyednétek még? Így is a nyugdíjas anyátok segít ki hó végén benneteket, hát mi van már?? Én pedig nem akarok még egyszer kijönni a sodromból, csak elveszi az időt a Gazétától (kössz a lájkot!), amit végre írhatnék így a szabadnapomon, de nem, egy magyarnak a kreatív energiáját ilyen alapvető dolgok tisztázására kell fordítania, mint hogy egyenesítsék már ki a derekukat a tanárok.

Ajánlom magamat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.