Egészen fura volt, hogy most három napig nem kellett dolgoznom, úgyhogy végre be tudtam fejezni két gazétás cikket is. Aztán végül rászabadultam a facebookra is, és rá is haraptam, és hát akkor holnap vissza a sültkrumplijaimhoz, ami nem túl jó hír, de nem futhatok el…

Az utóbbi két hét kíméletlen volt, és ma reggel jött el a pillanat, hogy erről írjak is, mert ma úgy remegett a gyomrom, mint mikor 12 éves koromban a várárokból kockaköveket hajigáltunk a művház udvarára, és kijött lekaszabolni minket a Pócza. Naomi, a főbérlőnk nem…

Végre megérkezett a tanár ügynökségtől az e-mail, amire már 2 hete várok, úgyhogy már két körrel beljebb vagyok az úton, hogy a debreceni aggódó fociapukának ne váljon valóra a hétfői jókívánsága, ne a mekiben végezzem be. De ez most csak elterelné a figyelmet a levélben…

Az esők mindennaposak. Az "egyre nehezebben viselem" és az "egyre kevésbé tűnik fel" keveréke jellemző rám, ahogyan minden alkalommal bőrig ázok munkába menet, vagy jövet. Tudom, hogy a tavasz közeledtével csak annyival lesz jobb, hogy nem jéghideg víz gyűlik össze a cipőmben,…