Egészen fura volt, hogy most három napig nem kellett dolgoznom, úgyhogy végre be tudtam fejezni két gazétás cikket is. Aztán végül rászabadultam a facebookra is, és rá is haraptam, és hát akkor holnap vissza a sültkrumplijaimhoz, ami nem túl jó hír, de nem futhatok el előle. 

Aztán belefutottam megint a jó öreg problémába, hogy a magasztos terveimből vissza kell vennem, de ezúttal nem én vagyok a hibás, hanem a blogoló társadalom. Még másfél évvel ezelőtt, mindjárt a Gazéta elején megterveztem a blogajánlót, hogy oda aztán mindenféle utazós vagy túrázós blogbejegyzést beválogatok, amit megtalálok (van, hogy elkerüli valami a figyelmemet persze), és most már elmondhatom, hogy kész, vége, szinte feladom. Csak azért nem adom fel, mert tudom, hogy vannak néhányan, akikre alapozhatom az elképzelést, például Balu is biztosan fog menni majd valahová, amiről jól beszámol, amik fontos dolgok, mert az ember olvas egy ilyet, és kedve támad neki is felkerekedni. Menni kell, menni, menni! És most a három szabadnapomban beletúrtam az internet legjavába, és a következő dolgokba futottam bele.

1. Gyalogtúrás blogbejegyzés.

Reggel hétkor a startnál Józsi megkínált pálinkával. Utána célba vettük a Kaszás-kilátót, ahonnan leereszkedtünk a Mohás-forrásig. Rövidebbre emlékeztem. Ott úgy döntöttünk, hogy útba ejtjük a Nagy-Szénást, pedig ezzel egy kis kitérőt kellett tennünk az eredeti útvonalhoz képest, de megérte! A Nagy-Szénásról tovább mentünk a Cholnoky-emlékműhöz, ahonnan felkapaszkodtunk a Csóványosra. Ránk esteledett, és szarvasokat láttunk. A piros jelzésen haladva eljutottunk a volt erdészházig, ahonnan tovább gyalogoltunk az úttörőtábor felé. Éjfél körül érkeztünk Mátraházára, ahol még éppen elcsíptük a Pestre vívő utolsó buszt. 

Ennél a típusnál az a legelviselhetetlenebb, hogy ott van a történetben a potenciál, hát persze, hogy történik az emberrel valami egy gyalogtúrán, de nem, arról nem írunk, mert akkor nem jut hely az ezermilliárd tájékozódási pont leírásához, amit érintettünk. Csak megemlítik, hogy szarvasokat láttak, de hogy milyen volt, hogyan próbáltak a közelükbe férkőzni, féltek-e esetleg, megdöbbentő volt-e, vagy pont hogy különösen semilyen találkozás... És hát persze, hogy az érdektelen információözön ellenére még 5 oldalas is a tetejében.

2. Utazós blogbejegyzés

Stockholmba érkezve az első dolgunk az volt, hogy megkeressük a szállást, ami elég olcsó volt figyelembe véve a Stockholmban uralkodó árakat. A szoba rendben volt, és a fürdő is. Reggel kipróbáltuk a svéd kosztot [de milyen volt könyörgöm?!!] és irány a múzeum! Három múzeumot is kipipáltunk, és délután találkoztunk a repülőn megismert párral, akikkel megbeszéltük, hogy beülünk valahová. A stockholmi metró nagyon drága, de ha heti bérletet veszünk, akkor 30 koronából megvan az egész, ami nagyából a negyede annak, amit egyébként fizetni kéne. Másnap kiutaztunk a tengerhez, majd visszajöttünk.

Hihetetlen, hogy vannak emberek, akik eljutnak külföldre, és képtelenek megállapításokat tenni, kicsit belemenni, megosztani élményeket, vagy első benyomásokat. Az önkritika kimondatja velem, hogy én sem írtam valami összeszedetten a külföldi útjaimról, de az idális az volna, ha az ember kiragadna valami jó sztorit vagy dolgot, és aköré felépítene egy bejegyzést.

3. Párral utazós blog

Zsókával igen élveztük a vacsorát Fanniéknál, akiktől megtudtuk, hogy Bruneibe menni márciusban érdemes, mert akkor van ott fesztivál. A délutáni búvárkodás fáradalmait a ráklevessel pihentük ki, aminek a fotóját mellékelem is. Holnap aztán vissza Sideny-be, hogy elintézzük a tartózkodási engedélyhez szükséges papírokat.

Vagy a másik, mikor ösztöndíjjal kijut valaki, mondjuk a Szilícium-völgybe, és erről ír:

Most egy új térképalkalmazás fejlesztésén dolgozik az IT részleg, amit úgy tűnik, hogy Balckberry inkább ejtett, de a mi cégünk még lát benne lehetőséget. Én is tesztelhettem az egyik fázist, és hát meglátjuk.

Vagy a harmadik, mikor a párjával egy külföldi egyetemen csíp meg egy doktori helyet, és precíz tudósítást kapunk a körülményekről. 

Gonosznak és gáznak találom én is, hogy ócsárolom azokat, akik tök rendesek, hogy blogolnak, meg egyébként is maguknak és azoknak írják, akiket érdekel, és én meg egy troll vagyok. De másfelől meg annyira elkeserítő, hogy tele van a világ magyarokkal, és blogolnak is, csak a 98%-a hasznavehetetlen blogajánlás szempontjából. Persze nem lehet mindenki Bede Márton, de legalább lenne belőle még egy. Vagyis inkább ne, belőle egy is veszélyes, de akkor valami hasonló. És hát ott vannak még az alkalmi bloggerek, akik 2009-2010 között blogot vezettek, de hát az nem most van ugye.

Padlóra persze nem vág, holnap feltöltök egy jó kis komcsi uszítást az imperialista globálburzsoázia kizsákmányoló túlkapásai ellen a Gazétára, aztán megyek a mekibe tenni a dolgomat, az majd eltereli a figyelmemet erről az egészről, de éppen ezért ezt még most le akartam írni, mielőtt végleg el nem felejtem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.