Nagyon komor történelmi kérdések motoszkálnak bennem mostanában, és most először írom le ezeket, igyekszem áttekinthetően és hosszan kifejteni. 

Első.

1990-2010 között megtanulta Magyarország, hogy a politikusok ígéretei nem érnek semmit, hiába vonatkoznak ezek az ígéretek kísértetiesen pontosan azokra a dolgokra, amik úgy kellenek, mint egy pohár víz.

2010 óta pedig a demokrácia másik fontos tanulságát is a bőrünkön érezhettük: mítosz csupán a kétharmados parlamenti többség mágikus ereje. Erről nem szoktak sokat beszélni, pedig volt a mostani kétharmadnak egy előélete, ez nem az égből szállt alá isteni ajándékként. Sokan gondolkoztunk úgy "anti-MSZP"-sek, meg fidesz-szimpatizánsok, hogy még ha kormányra is kerülne a fidesz, akkor sem tudna semmit csinálni, mert az ellenzék ugyanúgy elkaszálná a javaslatait, ahogyan a fidesz kaszált mindent ellenzéki pártként. Kétharmad kell. Szégyen, de történelemtanárnak kellett lennem ahhoz, hogy a 2010-es választásokkor félelemmel vegyült kíváncsisággal játsszak el a "mi lenne, ha..." gondolattal a második forduló előtt, még akkor sem hevesen tiltakozva. Tényleg szégyellem, mert ahogyan a 2006-os tüntetések előtt magasról szartam a demokráciára, aztán meg nagy demokrata lettem, és a részvételi demokráciát kezdtem magasztalni, ugyanúgy 2010 előtt nem mondtam szépeket az erőegyensúlyról, utána meg szinte kompenzáltam, mintegy bűntudattal. Szívesen megtanultam volna ezeket a dolgokat történelem könyvekből is, most így utólag belegondolva.

Sokáig tartana leírni mindazt, ami kompromitálja a kétharmad mítoszát, de én csak egyet kérdezek: MI VAN AZ ÜGYNÖKLISTÁVAL? Ott a kétharmad a kezükben, de nem akarnak foglalkozni ezzel, és ezzel gyakorlatilag meg is válaszolták, hogy ki az ügynök MÉG. Ha egy demokráciában attól várjuk a javulást, hogy kétharmadot adunk egy pártnak, hatalmasat tévedünk, ezt tanulhatjuk meg ma. Mert sokan, és én is - vállalom - azért gondolkoztunk a kétharmados parlamenti többségről megváltó erejűként, mert konkrétan a fideszt egy erkölcsileg magasabb szinten álló formációnak gondoltuk. De mi van akkor, ha nem mindenben áll erkölcsileg magasabban? Mert a kétharmados felhatalmazás azt is legitimálja, nem csak az erkölcsi magaslatot. Például az ügynökkérdés pont ilyen. Az ügynökkérdést már elengedhetjük örökre, nesze neked kétharmados álomparlament! Kétharmadot azért akartunk adni egy pártnak, hogy csont nélkül meghozhassa azokat a törvényeket, amiktől jobb lesz az ország, haladunk előre a siker útján. Feltételezi azt, hogy "a jó törvények" ott lapulnak egy Mózes - persze szép magyar neve legyen. - köntöse alatt, és amint megvan a kétharmad, végre az MSZP-SZDSZ pusztító pestise nem állja többé útját a sikernek, bevezetik ezeket a "jó törvényeket". És akkor mi a valóság? Mi a szürke valóság? Hogy ez még mindig a Föld, azok ott pedig még mindig szürke emberek, akik képviselőnek jelöltették magukat, az meg ott még mindig a parlament, és senki sem tudja, mik is lennének azok a "jó törvények". Viszont ott a kétharmad már, visszavonhatatlanul. Ez a kétharmad óriási felelősség, és szerényen szolgálnunk kell, mondta Orbán Viktor, és ekkor én még csettintettem is egyet a nyelvemmel, pedig ugyanaz a szürke embertársam mondta ezt, aki hétfőn ilyen gyalázatos módon megkúrta a Jövőnket, és teherbe ejtette megint, míg Ő aludt - megint.

Ez pedig egy nagyon komoly történelmi eseményre mutat rá: újra rendszerváltás történt, túlzás nélkül. Nincs neve, nincs formája, de egészen biztosan nem demokrácia. És mikor apámat megkérdeztem 2010-ben, hogy szuper ez a központosítás, de mi lesz, ha egyszer kormányváltás lesz, duplán rezzent össze: egyszer a kormányváltás gondolata miatt, másodszor pedig mert ott a pont nálam: - a közérthetőség kedvéért foglaljuk mondatba az MSZP-vel - jó lesz-e, ha ezt a szuper-ergonomikus törvényszerkesztő tákolmány az MSZP kezébe kerül? Hát mi lesz itt? - tettem hozzá drámaian, igaz én az aktuális ciklus miatt aggódtam. Tehát rendszerváltás történt, mert ki mutat nekem olyan kormányt, amelyik majd azzal kezdi hivatalát, hogy visszaállítja a fékeket? És ezzel ki is robbant Magyarországon a polgárháború, ami nem a magyarok nagy visszatérése lesz, kivéve ha...

Második kérdés

...kivéve ha a történelem tanulságaiból indulunk ki. Azt írják most az ellenzéki újságírók, hogy mennyire régimódi ez az autokratikus igyekvés, és vérciki a demokrácia lábbal tiprása, vissza a fékeket! Magam is úgy gondolom, hogy a Mózesnek megvolt a maguk ideje, ami lejárt, de érdemes ennek a kérdésnek újra nekifutni. Előtte azonban tisztázni kell valamit: az ellenzék úgy érzi, ő a modern, mert képvisel egy eszmét a nyolcvanas évek végéről, a kormány pedig régimódi, mert képvisel egy eszmét 1930-ból. Ami tévedés. A kormány a modern, a szó időrendi értelmében. Most találja ki a dolgokat a most élő emberek mostani gondolatai alapján.

A demokráciával kapcsolatos kritika valós: nehézkes rendszer, lassú, korrupt. A korrupció a leggázabb, mert minden korábbi politikai rendszerben jelen volt, de ettől még nem engedhetjük el az ideát, hogy legalább visszaszorítsuk. A lassúság különösen kínos gazdasági válság idején, vagy neadjisten háború idején, de akármi emberléptékű dolog idején is nagyon bosszantó, amikor éveket kell várni arra, hogy egy részleges reform keresztülmenjen a gépezeten. Aztán ott van a probléma, hogy ami a népet igazán zavarja, azokkal kapcsolatban tesznek-e valamit a parlamentben, és sorolhatnám.

A kérdés összességében az, hogy lehetne-e a demokráciát továbbfejleszteni: egy olyan berendezkedést kitalálni, ami van olyan fürge, mint egy gazella, de nem csorbítja az állampolgárok önállóságát és önrendelkezését. Eljött az ideje, hogy az alternatív demokráciákról gondolkodni kezdjünk, bejussanak a köztudatba utópisztikus elképzelések, amikből ezt-azt hasznosítani lehetne. 

Fölébred az ember március 12-én, egy nappal másabb, mint a tegnap, és történelmi pillanatok mennek el fölöttünk, annyi ügyet sem vetünk rájuk, mint a felhőkre. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.