Mai (Máj), a Fülöp-szigeteki takarítónő ráharapott Nur, a bangladeshi munkatársam poénjára, és most minden alkalommal hallgathatom a kérdést: Istvan, are you hungry? Akárhányszor meglát, megkérdezi, és már csak mondom neki, hogy yarp, all the time hungry, very-very hungry, I am the most hungryest guy in this store. És mindannyiszor nevet rajta. Elmondom, hogy nem véletlenül jöttem kajáldába dolgozni. Dora is hungry also - teszem hozzá (ő a magyar munkatársam), mert hogy akkor már süssünk el mindent, hogy a nap hátra lévő részében Mairól beszéljünk, hogy Fülöpnek hívják-e.

Csak azért írok erről megint, mert egészen egyszerűen rosszul esik. Akkor is rosszul esik, ha ez bénaság a részemről. Persze, hogy nem veszik komolyan, teljesen mindegy nekik, hogy Magyarország nevetség tárgya vagy sem, abban sem vagyok biztos, hogy tudják-e, hogy ez a bizonyos Hungry-Hungary egy kisváros Kelet-Angliában, vagy egy ország Kelet-Európában, vagy az én vezetéknevem. Nekik ez csak egy jó kis geg a tragikus monotonitásban, és semmiképpen sem személyes. És én lennék a legmarhább, ha kikérném magamnak, mert egy jó vicc sokkal emlékezetesebb, mint egy "hogyan ejtsük ki helyesen" óra. Nurnak még elmagyaráztam, hogy nem az éhségről, hanem a hunokról kapta a nevét az ország, mert legalább annyi valóságalapja van ennek a magyarázatnak is. Mert az meg kit érdekelne, hogy az onogurból jött a francia ongroá, abból meg az angol 'ángri, mi magunk közt magyarnak nevezzük magunkat, és a legnagyobb éhínség közepette sem éheztünk túlzottan, mert Hungry egy olyan hely, ami természetföldrajzi szempontból tökéletes.

Na jó, ki nem borít, de ha Szerbiát el lehet intézni annyival, hogy "az meg hol van?", akkor örülnék, ha mi is megúsznánk ennyivel, ha már kicsi az ország.

Egy forgalmas külföldi oldalon posztolták ezt a képet:

és nagyon tetszik a Föld népeinek, igaz, hogy csavart szarvú kecskének hiszik, de hogy nagyon metál, meg hogy simán mehetnének valami albumborítóra, szóval igen-igen, húzza ki büszkén magát dolmányában Vona Gábor, ezt is mi adtuk a galaxisnak. A kecskés tévedést egy jószándékú kommentelő így oszlatta el:

Bár a rutin azt mondatja velem, hogy ez csak egy a képet überelni akaró magyar kommentelő volt, de ez csak ront a helyzeten.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.