Attól tartok a sok bristoli tapasztalat megy a levesbe, mert egyszerűen olyan ritkán jutok el a blogig, hogy addigra már más fejleményekről kell írnom.
Mikor Angliából hazajöttünk, számoltam azzal, hogy augusztusban már dolgozni fogok, de ettől még meglepett, hogy tényleg sikerült összehozni. A sors iróniája, hogy az új munkahelyemen sem a friss angoltudásomat, sem a korábbi tanári tapasztalatomat nem használom, hanem egy harmadik oldalamat, és azt hiszem ha ezt így folytatom, hatvan éves koromban írhatok egy könyvet "A világ munkái" címmel. Nővérem szerint karrier-öngyilkosságot hajtottam végre, de mit lehet tenni, én jelentkeztem egy csomó tanári állásra, egy helyről hívtak be, az nagyon jól sikerült, de aztán nem kaptam értesítést onnan sem. Kész szerencse, hogy a mostani állásomra is jelentkeztem, különben most jó nagy szarban lettem volna...
Az új állásom pedig fogalmam sincs mi, de pont passzol rám: webes mindenes vagyok. A helyzet nem könnyű ennek ellenére, vagy pont ennek köszönhetően. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy melyik feladatnál fogok öt órát szöszmötölni - ma is egy órába telt egy menüsor betűit kicserélnem - és melyik feladat megy majd nagyon könnyen. Ez pedig a főnökömet nagyon szomorúvá teszi. Mivel ez nem egy angol munkahely, ezért többet nem is írok erről.
Legnagyobb feladat számomra az, hogy megbarátkozzak a Joomlával, csakhogy itt már érzelmek is belekavarodnak a képletbe, úgyhogy nem egy szimpla tanulási folyamatról van szó. [csak hogy követhető legyek: a Joomla egy tartalomkezelő rendszer, amit azért fejlesztettek ki, hogy bárki lehessen a saját honlapjának tartalomkezelője különösebb előképzettség nélkül] Én sokkal egyszerűbbnek tartom a "klasszikus" honlapokat, és joomlával csak egyszer dolgoztam, még az egyetem alatt, szóval nem is igen értek hozzá.
Annak ellenére, hogy ez a web egyik olyan szeglete, ami a legtöbb embert nem érinti, szerintem igen tanulságos jelenség. Egy weblappal három alapműveletet hajtanak végre: olvassák, tartalommal töltik fel és alakítgatják. Általában ha egy honlap kész, akkor egy-két évig hozzá sem nyúlnak, az olvasás nem a tulajdonos legnagyobb baja, marad hát a tartalomkezelés, amit meg kell oldani. Jogos az igény, hogy a webes szakemberek dolgozzanak már ki olyan dolgokat, amikkel könnyebb a munka, de szerintem a Joomla születése teljesen elhibázott dolog. Egy jól kitalált "hagyományos" (szerintem csak nálam hagyomány ez) weboldalon 3-4 lépésből megvan a tartalomfeltöltés, viszont meg kell hozzá tanulni a szövegformázás "bennfentes" módját, mégpedig a <html> tagek használatával. Szerintem ezt mindenki ismeri, de ilyesmiről van szó, hogy ha entert akarok a sor végén, akkor odaírom azt a taget, hogy <br />
Tulajdonképpen ezen kívül még 5-6 jelölést kell tudni ahhoz, hogy a legáltalánosabb szövegformázásokat elvégezhesse az ember - nyilván körülményesebben, mint mondjuk egy blogfelületen, vagy a Wordben. Minden más már csak rémisztő helyeken történő beillesztés, másolás, fájlelhelyezés. Érthető, hogy ha ehhez már végképp nincs önbizalma a hétköznapi embernek, úgyhogy az egyik honlapomon, ahol nem én vagyok a szerző, létre is hoztam egy nagyon okos szisztémát, amivel pusztán oké gombok nyomkodása, meg szövegírás révén jön létre a bejegyzés. Azt gondolom, a Joomlának sem kéne ennél többet csinálnia, és akkor egy nagyon hasznos dolog lenne. Akkor megkímélné az embert attól, amitől eredetileg akarták megkímélni: a bonyodalmaktól.
Viszont azok az emberek, akik Joomlát használnak a honlapjukon, tipikusan azok az emberek, akik majd maguk tudják (mint pl. én), és természetesen nem elégednek meg a szabványos megjelenéssel, amit a rendszer alapjáraton biztosít. Az is igaz, hogy már az olyan alapvető tennivalók, mint egy főmenü elkészítése is olyan nyakatekert, hogy a fórumokon köt ki a legtöbb kezdő. "Tök kezdő vagyok Joomlából, hogyan kell a főoldalt beállítanom?" - ezt ma olvastam, mert nagyjából ugyanezt a mondatot írtam be a Google-ba jómagam is. (1. példa)
Ha a színeket szeretné az ember átállítani, kutatómunkával kell kezdenie, és szerencsétlenkedéssel folytatnia. Ma futottam bele egy olyan dologba, hogy a főmenü színét szerettem volna megváltoztatni, de mivel ezek ugye linkek is egyben (oldalon belülre mutatnak, de attól még sima link), ezért az alapjáratos stílusát az egyik helyen tudtam szabályozni, a linkséggel összefüggő dolgokat pedig egy egészen más fájlban, más név alatt. (2. példa)
Egy komolyabb dolog esetén pedig teljes a káosz. Szeretnénk, ha a korlátozott hozzáférésű cikkekhez az előfizetésen kívül máshogyan is hozzá lehessen férni, és erre van egy megoldásunk. Elődöm meg is programozta a dolgot, rám várt a dicső feladat, hogy pontot tegyek az i-re. Tegnap teszteltük a rendszert, csodálatosan működött, de ma észrevettem, hogy a program azokat a tartalmakat is leblokkolja, amik eddig szabadok voltak, mert a joomla számára sokkal körültekintőbben kellett volna megfogalmazni a korlátozást és annak különféle feloldási lehetőségét. (3. példa)
Erre a három példára kapásból tudom a megoldást a sima honlapok esetén.
1. írok egy menüt, ellátom linkekkel. A főoldalra olyan dolgokat hívok be, vagy írok bele, amit csak akarok. Beleírom, és kész.
2. mivel magam raktam össze a honlapot, ezért tudom, hogy mit hol szabályoztam. Ha nem én raktam össze, akkor is könnyedén megnézem, de abba most nem megyek bele, higgyétek el, hogy iszonyatosan egyszerű kideríteni.
3. Ebbe sem megyek bele túlzottan, de ha előrelátóan rakták össze a honlapot, akkor raktak bele "nyílásokat", ahol nagyon könnyű extrákat belepakolni, ha viszont nem raktak, akkor is az ember programoz valami okosat, aztán kész.
Aligha győztem meg ezzel bárkit is arról, hogy a Joomla milyen körülményes, de attól még lehet nekem hinni: az történt, hogy akartak adni valami egyszerűbbet az embereknek, de annyira felhasználóbaráttá tették, hogy ha az ember nem felhasználó, hanem szerkesztő, akkor térképpel meg iránytűvel kell belevágnia a feladatba. Meglátásom szerint a Joomla annyira nem felhasználóbarát, hogy egy olyan bölcsész, aki csak félrenéz az FTP szó hallatán, ő is tudná telepíteni magának. Nekik maradnak a blogok. Ha viszont ennyit már tud az ember, akkor ennél még többet akar tudni, mi van a motorháztető alatt, és annyival sokkal körülményesebb a dolog, hogy egyszerűen nem értem, miért használják ennyien.
Klasszikusan webáruház-tulajdonosok írják tele a fórumokat kérdésekkel, és olyan mutatványokat kénytelenek végrehajtani a cél elérése érdekében, hogy csak fogom a fejem, hogy ezt mennyivel egyszerűbb lett volna mondjuk sima php-ben... Egyszerűbb? Pedig a Joomlának kéne egyszerűbbnek lennie. Kicsit olyan, mint mikor az ember vesz egy öltönyt, ami nem jó rá, úgyhogy itt-ott megbontja, ott visszavesz belőle, kiszedi a válltömést, de akkor meg már nem áll úgy, úgyhogy visszateszi, de nem az egészet, aztán egy plussz gombra lenne szükség, de nincs ugyanolyan, úgyhogy akkor az összes gombot lecseréli, és fölvarr annyit, amennyi kell, vállban jó, de derékban túl bő, úgyhogy akkor ott beveszik, csak akkor meg a zseb néz ki hülyén, úgyhogy akkor azzal is kezdenek valamit. Ezzel szemben a szabó leveszi a méreteket, szab, varr, és kész.
Következő alkalommal a programozási nyelvek közti kalandozásaimról írok majd... Szép is lenne. Nyugalom, valószínűleg Karácsonykor lesz időm újra blogolni!
UTÓLAGOS HOZZÁFŰZÉS: kis logikával persze hamar rá lehet érezni a Joomla összerakásához, és ahhoz tényleg nem kell webprogramozói tudás. Ezt hozzá kell tennem. Viszont akkor is idegesítő az érzés, hogy meg van kötve az ember keze, és mindent úgy kell megoldani, ahogyan a joomla logikája diktálja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
azt mondta: