Réka ujjongott egy kört még márciusban, ha akkor jött a hír, hogy a Facebook 1% alá csökkenti a Facebook oldalak természetes elérését (a lájkolók 1%-ának jelenik meg az üzenőfalán az oldal posztja). Örömének oka az volt, hogy cserébe a privát posztok természetes elérése nagyobb lesz. Ha tehát valaki lájkol egy cikket, az nagyobb nyilvánosságot fog kapni, mint az utóbbi időben. Tulajdonképpen van benne valami, 10-16%-ra ugrott apránként a cikkes posztjaink természetes elérési aránya. De mire volt jó?

Változatlanul nyűgnek élem meg a Facebookzást, de a főnök azt szeretné, hogy növekedjen a lájkolók száma, úgyhogy foglalkoznom kell a dologgal. Ma viszont volt egy kis időm, és jobban szemügyre vettem az egyik kis oldalunk sikeres posztját.

A főnök javaslatára képpel posztoltam a cikket, és abból a szempontból igaza lehetett, hogy ez így feltűnőbb, így többeknek szemet szúr, mert a 690 elérés 4 lájk és egy megosztás mellett nagyon jó teljesítmény a mi viszonylatunkban. Viszont az átkatttintás a poszt napján és a következő napon így összegezhető:

Tehát a 690 megjelenés 20 átkattintással járt (CTR: 2,5%) ami egy kiválóan eltalált banner eredményével vetekszik. Összehasonlításul a hírlevél listánk címzettjeinek 20-22%-a nyitja meg a levelet, 60%-uk pedig a benne lévő cikkekre is rámegy.

Majdnem magabiztosan azt szűröm le ebből (és a sok más hasonló posztból), hogy időt és energiát a Facebook oldalba fektetni nem nagyon éri meg. Tiszta vizet öntene a pohárba, ha tudnék számolni konverziót, de számtalan okból kifolyólag csak becsülni tudok. Viszont azt tudom, hogy ha havonta 8000-rel több látogatója lenne az oldalnak, akkor már éppen lehetne értékesíteni bannerhelyeket, és ilyen megfontolásból 400 posztot kéne kitolnom havonta, ami napi kb. 13-14 posztot jelent. Hogy legyen az oldalnak naponta 14 posztolható cikke, az ebben a tematikában akkor sem lenne megvalósítható, ha lenne elég újságíró is a projektre.

Zsóficicus magazinja viszont nagyon durván Facebook bázisú, márciusban a forgalom 50%-a származott onnan, ez az, ami miatt csak majdnem magabiztosan gondolom, hogy a Facebookra fordított energiát inkább új eszközök keresésére kéne fordítani. De csak majdnem gondolom ezt, mert van, aki eltalálta a közönséget, és ott tényleg működik.

A tanulság lényegében annyi, hogy a magas organikus Facebook elérés (a példában 690) nem feltétlenül társul magas átkattintással (a példában 20). Pedig jó kis Szent Grál lehetne egy Facebook oldal: azok láljkolják, akiket érdekel a tartalma. Ha ezekhez az emberekhez el is tudná juttatni a Facebook a posztjainkat, akkor beszélhetnénk arról, hogy a Facebookkal érdemes üzletszerűen foglalkozni.

Ugyanakkor mégiscsak ez Magyarország egyetlen közösségi oldala. A Google Plus és a Twitter aktív közössége túlságosan szegregált, RSS olvasókat nagyon kevesen használnak, hírlevélre csak erőszakkal lehet feliratni embereket, tehát végső soron mégiscsak a Facebook jön számításba, mint értesítési felület.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.