Ma missziós vasárnap van nálunk, katolikusoknál. Néhány éve csak ostorral tudom behajtani magam a templomba - ha egyáltalán - és ma is ahogy az első hang kijött az orgonából, éreztem, ahogy a lábam önkéntelenül a templom kijárata felé venné az irányt sietve, de önuralmat gyakoroltam.

Új papunk van, az önkormányzati választások előtt ismertem meg, Kocsis Máté egyik téravatóján prédikált, szóval képletesen a templom kriptájából indította magát nálam: gondoltam, egy középkorból itt maradt feudális lélek, aki a kegyúr gyűrűjét csókolgatja vallásos buzgalommal, nem tudván, hol az Istene, de igazából ezt nem tudhatom, és nem is az én dolgom.

Meg is lepett, hogy ma elhívta hozzánk Sebastian atyát, akinek a rajongótáborával nem nagyon tudok azonosulni, de el lehet képzelni egy Indiából érkezett hittérítőt: Ferenc pápa attitűd lengi körül. De essen szó most már a lényegről!

Sebastian atya vallásos célzattal elsütött a prédikációja végén egy székely viccet, és plébánosunk nem maradhatott alul a hívei előtt, rögtön ő is hozzátette a maga humorbombáját, ami egyébként nem volt kínosan rossz. Maga a csattanó vasárnap reggelre pont elment, ilyenkor az ember még nem akar fuldokolni a röhögéstől. Viszont az időzítés volt igazán zseniális. Missziós vasárnap van, ilyenkor a hittérítőkről esik szó, és arról, hogy nekünk kellenének hittérítők igazán, nem a spirituális óceánban fürdő bennszülötteknek. Életem második felében egészen közelről sikerült megtapasztalnom azt, hogy akár az is előfordulhat, hogy egy jó katolikus a fóbiáit a Bibliával támasztja alá, és a pokoltól való vallásos félelmében még arra sem képes, hogy emberként viselkedjen embertársaival, pedig hát pont így válik pokollá az élet.

Mindegy is, a lényeg annyi, hogy a hithű buzgalom nem óv meg minket az emberi természetünktől, ahogy egy oroszlánt sem az oroszlán természetétől. Így szólt a plébános vicce:

Egy misszionárius Afrikában térített, éppen egyik faluból tartott a másikba, mikor elé toppant egy oroszlán, hogy megegye. A pap rémülten vetett keresztet, és arra gondolt, ha Isten kereszténnyé tenné az oroszlánt, megoldást jelenthetne a helyzetre. Fel is kiáltott az égbe: "Ó Uram, térítsd meg ezt az oroszlánt!" Erre látja, ahogy az oroszlán letérdel, keresztet vet, majd imára nyitja az ajkát: "Áldj meg minket Úristen, s ez adományaidat, amelyeket a Te bőkezűségedből akarunk magunkhoz venni a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.