Valahogy évek óta nem megy ki a fejemből az a rész Aang legendájából, mikor elmegy egy vén teknős hátán képződött szigetre, ahol kitisztítja a csakráit, hogy az energia újra áramoljon benne. Most nem fejtem ki a rosszalló nézeteimet a keleti filozófia nyugati alkalmazásáról, viszont leírom ambivalens gondolataimat.

Először is kerestem a neten, egy valamire való csakra tisztító meditációt, és életemben ennyi mocskon ilyen hamar még nem rágtam át magamat. Nem gondoltam volna, hogy ennyi giccses youtube videó létezik hányás zenével, és visszhang-effektes narrációval. Ellenben van néhány jóga-szerű gyakorlat, amin valahogy éreztem, hogy erre van szükségem. Életemben nem csináltam ilyet, de odakent a falhoz. Őszintén szólva két dolog hiányzott az életemből: a csönd, és az egészséges testtartás. Valószínűleg ezek kielégítése okozta az eufóriát, ami azóta is tart bennem. Mondhatni helyreállt az energia-áramlásom, ha van ilyenem.

Ha pedig már ennyire beleástam magam a csakra-témába, utánanéztem ennek a Dobogókő-mítosznak, hogy szívcsakra így meg úgy. Először is lesújtó, hogy angol nyelvű listákban egyáltalán nem szerepel Dobogókő, hanem a szívcsakra helyén Délnyugat-Anglia terpeszkedik. Másrészről annyira tipikus, hogy a legközismertebb földrajzi helyekről derítették ki, hogy valamilyen csakra-helyek, szóval innentől fogva nekem az egész teljesen hiteltelen. És annyira kiszámítható, például ki gondolta volna, hogy a homlokcsakra (harmadik szem = mélyebb érzékelés) a Bermuda-háromszögben van? Ööö... khm... hol is van a Bermuda-háromszög? El tudom képzelni, hogy a Föld élő bolygó, és vannak különleges pontjai, de ez a földcsakrázás annyira olcsó. Aztán ki tudja...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.