Berendeztem a vermet almabor-pincének a szülői házban, de első körben még csak ecet lesz, az valamivel egyszerűbb. Legalábbis a tavalyi boromból végül ecet-bor keverék lett, úgyhogy idén biztosra megyek.

A kosaras szőlőprés, amivel Dunát lehet rekeszteni, állítólag kiválóan alkalmas alma préselésére is. Egy szakkönyvben azt olvastam, hogy az alma tömegének 50%-át képes lében kiadni. A legjobbak a hidraulikus prések, azok 70%-os hatékonysággal dolgoznak. A problémám, hogy azok a hidraulikus prések messze a hobbi kapacitás felett dolgoznak, és ennek megfelelő áruk van (200 ezertől), tehát szóba sem jöhetett.

Remek borús idő volt, de az udvaron kezdtem el a munkát, és nem sokkal később megértettem a présház intézményét. Eleredt, vihettem be mindent a házba, nem akartam esővízzel hígított levet.

Roppant izgatott voltam, egy éve vártam már erre a pillanatra, és sosem lehettem egészen biztos, hogy valóban  meg fog történni. Noha egyedül voltam otthon, és senki sem látott, igyekeztem természetesen viselkedni, mint egy igazi paraszt, akinek mi sem természetesebb, mint a préselés. Gyerekkoromban nem ültem traktoron és a gumicsizmát is szégyenkezve viseltem, ha sor került rá, de homeopátiás dózisban azért megvolt sokminden: ettem tyúkszart, daráltam körtét, szagoltam cefrét, gyomláltam, szörnyülködtem a libatömésen, és így tovább. Ezért viszolyogtam almapréselés közben annyira attól, hogy bölcsészként álljak a dologhoz: semmiképp sem akarnék ügyetlenkedő-modoros romantikus képzetektől vezérelt városi nyomoronc lenni, miközben valószínűleg egy kicsit minden voltam ott és akkor.

Az általam választott préselési technika a rongyos-kosaras préselés.

A lényege az angol "rack and cloth" présből jön: a darált almát rongyba tekerve teszik a présbe, egy vastagabb lepényt formálva. Erre deszkát tesznek, arra még egy lepényt, arra megint fát, megint lepényt, összesen 4-5 emelet magasan. A rack and cloth présnél nincs kosár, csak ezek a lepények (cheese), és a rongy tartja össze az almát a prés alatt. Ennek köszönhetően az alma nem szökik ki mindenféle réseken, hanem alázatosan tűri a prés nyomását. A leghatékonyabb prés ez.

Ennek a technológiának az adoptálása sok fejtörést okozott, ugyanis a legtöbb itthoni kosaras szőlőprés szorítótengelye benne áll a kosárban. Tehát nem lehet úgy lepényeket tenni bele, mint egy "felső tengelyes" présbe. Végül úgy döntöttem, kipróbálom, hogy kettő félkör alakú lepényt teszek a kosárba egymás mellé, és akkor meglátjuk, mi lesz. Semmi fennakadás nem történt, a nyomás elrendezte a lepényeket egyenlő magasságba. A képen a legelső lepények vannak, ahol még szégyenlős voltam. A későbbiekben aztán nagyobb lepényeket csináltam.

A hatékonysága valóban jó volt: gyümölcscentrifugán 20 deka almát nyomtam le, és egy deci lé jött ki, tehát 50%-os volt, és száraz almával dolgoztam, ezek szerint. A kosaras-rongyos megoldással 60%-os eredményt értem el, ami jó és örömteli.

A kicsorgó lé engem is felvillanyzott, pedig annyi helyen olvastam már, hogy ez milyen jó, úgy gondoltam én  csak azért sem fogok örülni a préselés legtermészetesebb következményének. Már csak azért sem, mert sokkal kisebb felhajtással is lehet almalét készíteni egy gyümölcscentrifuga közreműködésével. És mégis, tényleg büszkeséget éreztem, pedig ennél jóval nagyobb kihívások teljesítésekor sem szoktam.

A második adagot egy héttel később, ma dolgoztam fel, és ismét esni kezdett az eső - ez az áldása Kőszegnek. Gyújtottam gyertyát, és csak csináltam amit kellett. Mit mondhatnék? Mikor Bretagne-ban álltunk a húgommal a sziklákon, és vízszintesen fújta a képünkbe a szél a sós tenger tajtékát és az esőt egyszerre, órákkal később még mindig nyirkosan kiültünk a kikötőben egy kávézó teraszára cidr-t inni... nekem az almabor egyet jelent az esős idővel. Szóval meg vagyok elégedve Kőszeggel, igazán cidr/cider készítő időjárása van. Az még örömtelibb, hogy tele van almáskertekkel a hegyalja, és sikerül is szereznem léalmát emberi áron, korlátlan mennyiségben. Egyből elhatároztam, hogy kimaxolom a törvény engedte mennyiséget, de aztán úgy rémlett, hogy csak borból és sörből lehet 500 litert készíteni saját fogyasztásra.

Egy kis gyakorlatias kitérőt annak a néhány szem ember kedvéért, akiket a préselés érdekel inkább. Amennyire tudom, szőlőt úgy szoktak préselni, hogy mindig csak utána húznak picit a présen, amennyit enged ropogás nélkül. Ha ropog, nem feszítik tovább. Az almáról is ugyanezt olvastam. Nos, én úgy tapasztaltam, hogy ha ennyire toleráns vagyok, mire befejeződik a préselés, elpárolog a must. Eleinte a lé szinte préselés nélkül is jön szépen, aztán a várható must legjava kifacsarodik fél órás préselgetés után. Innen jön a hősies küzdelem a maradék literekért. Most préseltem harmadszor, és ismét úgy adódott, hogy 6,5 liter léhez könnyen hozzájutottam, 1,5 liter léért pedig keményen megdolgoztam. Igazából izomból befeszítettem a prést, amennyire csak tudtam, különben tényleg olyan enyhén szivárgott volna a lé, hogy a darazsak cseppenként megitták volna. Nagyjából ötpercenként lehetne ráhúzni újabb és újabb negyedeket, de sajnos arra nincs időm, hogy nyolc órán át ott őrködjek a prés mellett. Egyszer befesztíttem a prést éjszakára, amennyire csak bírtam, plussz fél fordulat, és reggelre ugyanúgy csak annyi lé jött ki belőle, amennyivel meglazult picit a prés, nem több. Tehát ebből az almából csak akkor jön ki a maradék, ha brutál állat módjára meglapítom, ötpercenként. A nettó préselési idő így kb. 4 óra, de bruttóban számolva 12 óra. A sajtolt alma viszont nem lett csont száraz, fél liter lé simán bent maradt. De azt felajánlom a természetnek.

Közben már gyűlnek a tapasztalataim az erjesztésről is, és előljáróban annyit mindenképp le szeretnék szögezni, hogy irgalmatlanul finom és autentikus francia cidr íz várt természetes szénsavassággal lent a veremben már egy hét után. Ebből olyan bitang jó cucc lesz, hogy nem is adok belőle senkinek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.