Nem a Közel-Keleten van gond, hanem nálunk. Az ukrán válság kirobbanásakor már világosan látszódott, hogy van egy nagyon fekete szelete a társadalomnak, de azóta annyi minden történt, hogy azt hihetnénk, a dermesztő sötétség, ami volt, átalakult. Most már látszik, nem átalakult, hanem összeadódott.

Az ukrán válság tetőfokán legalább három meghatározó narratívát olvashattunk. EU-párti, EU-szkeptikus és ruszki.

És most a párizsi merényletek kapcsán ismét ugyanúgy állnak a táborok. Az index-olvasó igyekszik nem bevándorlózni és muszlimozni, csak körültekintően retteg a loft-irodájában. A közmédia feltétlen hívei koccintanak a kanapén, mert úgy tudják, Orbánt jövő hétfőn császárrá koronázza az áruló Ferenc pápa Brüsszelben. Mindeközben az Alfahír követői fáklyát gyújtanak a Putyin-várók szentélyében, majd Russia Today videókra recskáznak.

A liberálisokról saját maguk is meg tudják állapítani, hogy soha sem állnának fel a köreikből, sosem hagynák abba az "akkor lenne ez egy normális ország" beszélgetéseiket egy megmozdulásért cserébe, így őket figyelve az ember biztonságban érzi magát, már ha ettől így érzünk: minden marad úgy, ahogy hagytuk. Néha hallgatom a Tilos rádiót, és az az érzésem, a liberálisok valójában konzervatívok. Egyetlen követelésük maradt: ne csináljon semmit a kormány. Szellemi allúvium. Mégis van ebben valami békés nyugalom, amit megszokva hidegzuhanyként éri az embert, ha találkozik egy ruszkiszívűvel.

Egy ilyen ember Magyarország védelmében lép fel, de sem Vona, sem a "zsidóbérenc Orbán" nem hatja meg. Orbán és Vona legfeljebb bábuk egy olyan játékban, aminek úgy ahogy van véget fog vetni az igazság, mikor eljön az igaz emberek ideje. Akkor nem lesznek évekig húzódó perek, menedékjogok, hanem valódi megtisztulás, ahogy Putyin Oroszországában. A cigányok, buzik, zsidók, nyugati ügynökök el leszenk hallgattatva, és Magyarország felemelkedik. Az ilyen szintű antigravitációs térben a jóérzésű emberrel fordul egyet a világ, és kapkodva elkezd töprengeni, mi a faszom ez az egész? Hogy jöhetett létre a gondolat?

Gárdistákkal beszélgetve, miközben borzongok a köztünk tátongó elvi szakadékon, el tudom ütni a feszült pillanatokat egy-egy patrióta koccintással, amire mindkét fél inni tud: gyarapodjanak a magyar tehetségek, vesszen Lázár, vagy igyunk arra, hogy megszűnt MSZP. Mind ugyanazt a korrupt rendszert szeretnénk megjavulva látni. A ruszkiszívűek nem ebben a rendszerben gondolkoznak, és amitől kifurdul a belem minden kommentjüket olvasva, mindig arról írnak, hogy Oroszország ilyen meg olyan erős, okos és úgy általában is egyedül bennük van meg a kizárólagos képesség a talpon maradásra. Jómagam ahhoz szoktam hozzá, hogy ezeket Magyarországról állítják. Ilyenkor mosolygok egyet, aztán továbblépek. De ez? Hogyan aljasulhat le valaki annyira, hogy egy idegen országot magyarul dicsőít, hogy magyarként, leszarva az őseinek sírjait, maximálisan bekajálja a putyini propagandát? Hová lett az éber gyanakvás, ami miatt az amerikai agymosást en bloc elutasítják? Kicsit arra emlékeztet, ahogyan Edward Snowden megbarátkozott a kormányzattal Moszkvában. Putyin száján kifolyó baromságok miért lennének bármivel is igazabbak, mint Hollande süketelései? Valamikor 2006 tájékán fantasztikus közös nevezőre jutott a nemzet: a politikus hazudik. Erre még a királypárti ismerőseim is biccentenek, kényszeredetten, de akkor is. A gerinctelen ruszki férgek ezt a konszenzust is felrúgják, és nem valami magyar szemfényvesztő miatt, hanem egy több ezer kilométerre lévő idegen ember miatt, akinek a nyelvét nem beszélik, írását nem olvassák, csak benyalják ezt a harcias-tesztoszteron faszságát.

Akkor fagytam le igazán, mikor a médiában is elkezdték úgy tálalni Putyint, mint az embert, akivel meg tudtak egyezni a nyugati vezetők. Pár hete még nyitva volt az újságok szeme, és lehetett hallani arról, hogy Szíriában nem az ISIS-t (nem tudom minek kell most Da'esh-ozni, minden évszakban új nevet kapnak), hanem Asszad ellenzékét bombázzák. Tipikus nyugati pökhendiség, hogy azt hiszik, kialakították a közös nevezőt Putyinnal. Putyinnak ejteni Asszadot éppen olyan kérdés, mint Janukovicsot talonban tartani, aztán szélnek ereszteni. Marha nagy diadal Obamának, hogy szót értett Putyinnal a kérdésben, azt senki sem veszi észre, hogy - donald tuski értelemben - nem Putyin facsarta ki Obamának, hanem fordítva.

A Nyugat annyira a rögeszmék és a műanyag gesztusok híve, hogy már a II. Világháborúban is ezzel szívta meg a világ. Ha a Nyugat őszinte lenne magához, láthatná, hogy az Iszlám Állam akkor is a Közel-Kelet problémája, ha éppen Párizsban robbantanak. Semmi dolga vele. Iraknak és Szíriának van dolga vele. Az a Nyugat problémája, hogy 5000 európai keveri a szart az Iszlám Állam soraiban, és legalább százszor ennyi szeretné ugyanezt tenni, csak a szüleik nem engedik el, vagy meccsük lesz szombaton. A Nyugat problémája az, hogy nem tudja kommunikálni az értékeit, nem veszi a fáradtságot, hogy elmondja másként, mint eddig, hogy miért jó a békés együttélés. És az is probléma, hogy nincs túl sok erkölcsi alapja erről magyarázni. De akárhogy is: bár hegyekben állnak a múltbéli baklövések, a végén mégis közelebb állunk egy rendes jövőhöz, mint ezer évvel ezelőtt, és pont a baklövések miatt ebből a kevés eredményből már nem engedhet a Nyugat, nem fordulhat elő visszalépés. A Nyugatnak tehát nem diadal, ha Putyinnal össze tud fogni, és együtt harcolnak az Iszlám Állam ellen, mert ez tökéletesen mellékes a Nyugat jövője szempontjából. Ezt Putyin pontosan tudja, ezért nem veszít semmit, ha enged kicsit. Ettől csak még könnyebben tudja folytatni Európában azt a sötét bomlasztást, amit évek óta folytat. Pont ennek a bomlasztásnak köszönhetjük az Iszlám Állam európai önkénteseit is, meg a magyar ruszkimániás kommentelőket. A kézfogás Putyinnal leginkább azt jelenti, hogy addig sem szabad a kezünk. Így röpíti át a Nyugatot a palánkon. Mint a szart.

A II. Világháborúban Churchill figyelmeztette ugyan Rooseveltet, hogy ne paktáljanak le a szovjetekkel, de Hitler legyőzése érdekében megtették. Sikerült is: amerika felfegyverezte a kitartóan harcoló Szovjetuniót, és megsemmisítették Hitlert. Kezdődhetett a hidegháború, és 50 év orosz megszállás Kelet-Európában. Hálás köszönet az Andrássy út 60. pincéjéből. Ezzel szemben ha Amerika nem áll össze a szovjetekkel, Hitler a tervezett módon elpsztítja a Szovjetuniót, egy gonddal kevesebb. Ezután Amerika felfegyverzi a lengyeleket, a jugókat, a francia ellenállást, vagy átállítja a magyarokat, mit tudom én, és így pusztítja el a szovjetektől legyengült Hitlert. Rózsásabb 50 év következett volna. Nem mindegy, hogyan választunk szövetségest. Ezért én azt mondom, szarja össze magát az Iszlám Állam, csináljanak velük az oroszok azt, amit akarnak, nekünk a frontvonal a társadalmunkban van, nem a Közel-Keleten. Nekünk az értékeinkkel kell kezdeni valamit, a legrosszabb, amit tehetünk, hogy összefogunk Putyinnal akármilyen habzó szájú Iszlám Államokkal szemben. Az Európa veresége, ha elfelejtjük Putyinnak a civil szervezetek zaklatását és felszámolását, a szabadságjogok tiprását, a melegek megfélemlítését, a szabad sajtó megszűntetését, az agymosást, a háborút és Kovács Bélát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.