Az almabor kóstolásnál külföldön sincs kialakult protokoll, bár kézműves körökben igyekeznek a sima borkóstolás metódusait alapul venni, elvégre erjesztett gyümölcslé egyik is, másik is. Én viszont nem erről akarok írni, hanem a saját almabor próbáim kóstolásáról.

Sokat tépődtem, minek nevezzem ezeket, hiszen cidRE-ként szerettem bele, cidERként sajátítottam el a készítésének módját, de egyik sem magyar szó, az almabor szó körül pedig van némi bizonytalanság. Végül meggyőződtem róla, hogy nem érdemes szarakodni, almabornak fogom nevezni, és kész. A cider úgyis elkeserítően mást jelent magyarul, mint angolul, ahogy az ebből a derék cider-kóstlós blogposztból (nem az enyém) kiderül.

Magyarországon kapható ciderek erényei és gyengéi

Erről a belinkelt cider tesztről egy kis feedbacket gyorsan megeresztek, mielőtt a sajátjaimra térnék. Félkövérrel szedtem azt, amivel egy valamire való cider-arisztokratának engedélyezett foglalkoznia.

Az ízesített sörökhöz hasonlóan az ízesített ciderek olyan bűnök, aminek fogyasztását a cukorbetegség és a degeneráció istene kegyetlenül megjutalmazza, a Földanya pedig idővel kisöpör mindenkit az öléből, aki ilyenekkel él. Bocsánat, ez az ijesztegetés amolyan katolikus beidegződés. Néhányat én is kóstoltam a cider teszt elemeiből:

1. Kingswood (teszkós-spáros) - minekutána almalé íze van, ez nem cider. Ha valaki elé bor néven alkoholos szőlőlevet teszünk le, joggal számíthatunk néhány lenéző pillantásra. Édes, mint egy almalé, szaga mint egy almalé, íze, mint egy almalé, szóval ez egy bestiális műanyag, ilyennek egy tisztességes országban nem lenne szabad forgalomban lennie. Tönkreteszi az ízlelőbimbókat és az agyat, és rögzíti azt a káros beidegződést, hogy létezik édes alkohol, és nemzeti küldetésünk ezek fogyasztása.

2. Strongbow apple cider - cuki-fincsi almalé ez is, felrobbanok.

3. Somersby apple cider - cukros mint a ménkü ez is, viszont cideresebb íze van, mint az előbbi kettőnek, és ezért csak örökös megvetésemmel sújtom, nem esküdök fel az elpusztítására.

4. BlackThorn - a címkéjével azt ígéri, hogy ez valami metál-brutál cider, de a penni marketes alamalébe töltött vodkaszóda különb helyezést érne el egy cider-olimpián, mint ez az ősbűn. A magasabb alkoholtartalom miatt nem egyértelmű, hogy ez is mennyire édes, viszont íze is kevés van, minek következtében inkább vízizű, ettől érezhette a srác almasörnek (amit ki kell törölni a magyar nyelvből).

5. Henry Westons Vintage - a Vintage az összes cider esetében azt jelenti, hogy almaléből erjesztették, tehát nem ipari cider: kristálycukorból erjesztve alma-aromával, hanem ez látott almát. A Henry Westons esetében viszont maradjunk csak annyiban, hogy látott almát is és kristálycukrot is. Mégis valahol itt kezdődik a cider. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy a sima Henry Westons ciderek ugyancsak botrányosak, a Vintage verzióval érdemes csak foglalkozni.

6. Kopparberg Naked Apple - csalódtam a svédekben, mert ez is ipari ízű, de a HW Vintage-hoz hasonlóan még belefér. Édesszájúaknak ez a végső határ, ameddig elmehetnek a cukrozott valódi almaborok kategóriáján belül, de csak mert idehaza mostoha a kínálat.

7. Carling Apple Cider - idézem a srácot: "Az egész ital olyan, mintha egy nagyon kellemes, közepesen édes, enyhén alkoholos almalét fogyasztanánk" - ebből kifolyólag én 0/10-re pontoznám az ő 10/10-e helyett. A Carlingnál már csak a Bulmers műanyagabb.

8. Olde English - függetlenül attól, hogy ez aztán tényleg nem édes, cider íze sincs. Savasnak savas, de a húgyszaga és a trágya íze miatt bele sem merek gondolni, alma helyett mit préseltek bele.

9. K cider - az import ciderek közül ez az egyetlen, ami a breton stílust követi, és nyomokban emlékeztet az almaléből erjesztett alkoholok ízére. Az ütős alkoholfoka persze elárulja, hogy a mustjába ennek is tettek cukrot jócskán, de legalább az erjesztés előtt, nem pedig után. Ez egy száraz, szénsavas cider, a brit ciderek között ez a szultán, nem okoz émelygést, és frissítő, de a breton ciderek között ez csak egy kikötői munkás vigaszdíja lenne. Édesszájúaknak ez egy istenverése, de meg is érdemlik!

Kiegészíteném még a vértesboglári lányok Cziderjével a listát, mert nem akarok rászánni egy egész posztot, ugyanakkor a fent felsorolt mérgeknél mindenképp több figyelmet érdemelnek. Van nekik a piros meg a zöld címkés (félédes és száraz), esetükben tényleg nincs átverés, almából készítették nekünk, ez eddig rendben van. A szénsavasság természetes eredetű, ezt onnan tudjuk megállapítani, hogy ott van üledék az üveg alján (ez nem almarost, hanem döglött élesztő, míg éltek, ők termelték ugyanis az alkohol- és szénsav-tartalmat). Jellemzően az import ciderek egyike sem büszkélkedhet üledékkel. Megjegyzem, még a spar almaecet alján is van üledék. Üledék. Üledék, üledék.

A félédes Czider édessége előtt meghajlok: nekem azért nem ízlett, mert a szárazat szeretem, de a húgom jól képzett cider ügyben, és bár szereti ő is a boroskólát is, meg a martinit, ízlett neki a félédes Czider. Tehát erre tudom azt mondani, hogy azért nem ízlik, mert nem szeretem a félédes és édes borokat, nem pedig azért nem ízlik, mert undorító mocskos szemfényvesztés, az ember alantas, aromákon kondicionált ízvilágára alapozó kaucsuk. A száraz Czider szintén a breton stílushoz tartozik, valószínűleg Sommerset shire-ben tanultak a lányok, mert Anglián belül ott csinálnak ilyeneket. Szóval jól indult ez is, de - és ezt külön bekezdésbe írom.

A félédes és a száraz Czider is ott hibázik, hogy zavaros az íze. Nem összetett íze van, illetve igen, csak nem jó értelemben. Vagy az alapanyag alma nem az igazi, vagy a feldolgozás során maradtak bent oda nem való dolgok, mindenesetre 10-ből csak 8-at adnék, azzal a hozzáfűzéssel, hogy a nálunk kapható ciderekből ez a legjobb. Ausztriában Apfelmost néven egy 0.33-as Czider árán 1 liter hibátlan levet tudunk venni egy hétköznapi parasztházban, szóval amint lesz konkurenciája a vértesbogláriaknak, valamit tenniük kell majd.

A saját almaboraim

Sajnos nem lettek túl jók, de menjünk sorba! Általános probléma lett, hogy az almadarálóm megáldotta rézzel a leveket, így meglehetősen torz eredmény született minden vödrömben.

#1 - Dolce Bella. A Dolce Bella egy savanykás nyári alma, alacsony cukortartalommal, de sok lével. Ennek feldolgozásakor még jó állapotban volt a darálóm, úgyhogy ez az egyike a makulátlan boraimnak. 3% lett az alkoholtartalma, fanyar, tönkös íze van, de nagyon egyenes és frissítő. Bár savas, ez nem érződik rajta. Színe halványsárga, szépen leülepedett, tiszta. Dolce Bellából legközelebb is akarok készíteni, mert a nyári hősében egy ilyen lé mindennél jobb.

#2 - Doroszlói alma. Sajnos a fajta nem ismert, doroszlón vettem, ezért doroszlói. Ez egy augusztusban érő édes alma, nem túl finom, de a bor egy fokkal finomabb lett. A tönkös íz sokkal erősebb, mint az első borban, a színe is sötétebb, összességében nem egy főnyeremény az egész.

#3 - Doroszlói light. Megpróbáltam ipari cidert készíteni: a tönkönyt vízbe áztattam, és újra lepréseltem. Tettem stabilizálószert a mustba, jól felcukroztam. Palackozás előtt kicsivel kellemesebb volt, mint a hard verzió, de csak mert vízizűbb volt. Palackozás után a rézisten eljött érte, és ihatatlan mocsokká változott néhány hét alatt.

#4 - Starking és Jonatán. Fele-fele arányban került össze a must. Hát ha van savanyú almabor, akkor ez az. Mikor először kóstoltam, azt hittem megecetesedett az egész vödör, aztán másnap megint lementem, ittam előtte almaecetet, és megállapítottam, hogy teljesen más sanykásság ez. Az íze finom lehet, de mindent elnyom az a citrom íz, szóval ezt majd teázáshoz fogom használni.

#5 - Pelopon és Alexander körte batullal. Volt egy kis batul almám, azért öntöttem hozzá a körtéhez, mert a körte savassága vészesen alacsony volt, és nagyon jól tettem, amit tettem. A pelopon körte nem egy finom valami, de édes. Az Alexander körte még a vilmoskörténél is finomabb, nem olyan muskotályos, szóval a kettő együtt magas alkoholszintet és kiegyensúlyozott ízvilágot eredményezett, nyakamat rá, hogy nem lenne ilyen jó, ha nem savanyítottam volna rajta egy kicsit az almával. A körte gyümölcscukra 20%-ban olyan gyümölcscukor, amit az élesztőgombák nem tudnak alkohollá erjeszteni, így ez egy félédes jellegű valami. A körtés Somersby-hez képest nagyságrendekkel ihatóbb, az osztrák körteborokhoz képest pedig nagyságrendekkel körte ízűbb. Annyira ízletes, hogy felmerült bennem, hogy csak ezzel foglalkozok a jövőben.

#6 - Batul és Aranyalma. A batul nem volt különösebben finom, és nem tudtam beazonosítani, hogy batulon belül melyik leágazásról van szó, viszont volt belőle sok. Cukortartalma és savassága rendben volt, a zamatával sem volt gond lé korában. Az aranyalma a világ legfinomabb almája volt, már a leve is fantasztikus volt, erjedés nélkül, brutálisan édesen. Ilyen édes almával idén nem is volt dolgom. A kettő keveréke egy nagyon kiegyensúlyozott mustot adott, de még nem forrt ki eléggé, úgyhogy a végeredmény nem ismert. Tehát azt mondanám, a tolakodó ízén a batul semlegesített kicsit, viszont "tele van cuccal", ezt éreztem, tehát ez volt a legkevésbé vízizű. (Az almák aromája sosem olyan erős, mint más gyümölcsöké, ezért sem népszerű pálinka-alap)

#7 - Tökalma. Ezt gyümölcscentrifugán leveztettem, mert olyan kevés volt belőle. Pont emiatt az erjesztést is barkácskotyogóval ellátott befőttes üvegekben végeztem. Mikor először kortyoltam belőle, borzasztóan acetonosnak találtam. Festékhígító. De a helyzet az, hogy nyílegyenes íze van, az összes borom közül ez az egyetlen, aminek nincs az égvilágon semmi mellékíze. Zamata sincs sok, nagyon könnyű ital. Talán segítene rajta, ha a pohárban elkevernék egy kockacukrot, viszont végül mégis könnyen lecsúszott a torkomon egy egész befőttes üveggel, mert minden kellemetlensége mellett rabul ejtett a kristálytiszta íze. A Tökalma különlegessége egyébként, hogy egyike azon őrségi almafajtáknak, amiket az őrségiek kimondottan almabor készítésére használtak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.