Akkor jöjjön egy poszt a 2000-es évek stílusában képekkel, meg minden.
Idén újabb szezonnak örülhetünk, remélem Fazekas miniszter úr majd kitüntet a magyar gyümölcs jó hírének kialakításáért. Ezúttal Stájerországba is betettük a lábunkat, és a kezdeti hűvös fogadtatás után egyre növekvő érdeklődés övezi a magyar föld gyümölcseit. Mivel a blogon nem írtam semmit arról, hogy a tanári asztaltól hogyan jutottam el ide, most sem fogok írni. A lényeg az, hogy a stájerek igen büszkék, hogy ők Ausztria zöld szíve, és a pannon klímájuknak köszönhetően náluk teremnek a legjobb gyümölcsök. Ezt olyannyira komolyan veszik, hogy a pannon klímáról azt gondolják, hogy az csak náluk van, Pannóniában nincs. És ezúton kérek elnézést minden stájertől, akire nem illik a leírás, mert természetesen a sztereotípiákban nem hiszek, egy bizonyos mennyiségű balfasz megismerése után az emberben kialakul a nézet, hogy az állampolgárság csak egy bürokratikus különbség. Vannak persze sajátosságok, például ha valaki igazán be akar olvadni in Steiermark, akkor a következő készletre lesz szüksége:
Hála Istennek a Stájerok igazán szeretnek pálinkát főzni, de egyéb gyümölccsel kapcsolatos dolgokban is jeleskednek, például lekvár főzésben (a vevők mintát hoznak a lekvárjukból) és szörp főzésben is. Több stájernek is eszébe jutott a brit cider nyomulása révén, hogy ha Stájerország ennyire fantasztikus gyümölcsöket ad a világnak, akkor itt sokkal jobb almabor készülne, mint Angliában. Pont ugyanezt gondoltam én is Kőszeg lejtőiről, meg úgy általában a magyar almáskertekről, de mint kiderült, még Ukrajnában is ezt gondolják az ukrán almáról. Legfőbb ideje volt némi kitekintést tennem, bár nem győzöm hangsúlyozni a förtelmes első csókomat az almaborral: nem ízlett. Akkor ott Bretagne-ban azt mondtam (ott ittam először), hogy sajnálom a brötonokat, hogy azon a szar éghajlatukon ilyen hitvány alkoholra kell fanyalodniuk. Mondanom sem kell, az én almaborom sem valami faintos portéka. Az almabor ilyen: fanyar, savas, vizes. Gusztus kérdése. De elmondom, hogy Kőszegen, mikor a város a legjobb formáját hozza, és locsog az eső napokon át a tíz fokos hőségben, az ember pedig gombát keres a sokat megélt erdőben (avarok, Szálasi, vasfüggöny), akkor egy ilyen alkohol igen jól tud esni.
A saját próbálkozásaim felemás sikert hoztak, de a dögöljön meg a szomszéd tehene is elv alapján igencsak örülök, hogy a nagy Stájer Almabor, ami 6 euróba került, még az enyéimnél is nyomorúságosabb. A hitelesség kedvéért gyönyörű fotót is készítettem a kóstolásról:
Nagy erénye a Steiermostnak, hogy piros-fehér-zöld a címkéje, 2-0, nemdebár?
De teljesen lefagytam, mikor belekóstoltam. A színe rendben volt, illata talán volt, de olyan brutál mennyiségű gyümölcsbuké megy át az orromon munka közben, hogy nap végén már a saját lábam szagát sem ismerem fel. Az íze jól ismert a gimnáziumi évekből: Kiskunság legasztalibb fehérborait szégyeníti meg. Ami azért kínos, mert ez nem bor, hanem almabor. Kiskunkágra nézve is dehonesztáló, hogy termése könnyen összetéveszthető egy stájer almaborral, de vissza irányban is botrányos. Később, mikor az ember már berúgott a 6%-os apfelmosttól, érezhető némi alma-karakter, de esküszöm szőlőbor íze van alapvetően.
A dolog okán persze nem kell sokat töprengeni: a családi almaborászat valószínűleg a streil lére törekedett, és jó alaposan átszűrte a mustot vagy a kész almabort. Száz százalék, hogy fehérbor élesztőgombákat tettek a portékába közönséges légköri élesztőgombák helyett, és így lett az, hogy az eredetileg semmi ízűvé szűrt lé végül rizling ízű lett.
Apró öröm, hogy az Alexanderkörtével édesített Starking almaborom, amit csak 8 hónap után mertem megkóstolni, nagyon finom lett.
De visszatérve a családi vállalkozásra, honlapjuk csupa jópofa dolgot tartalmaz, nekem az osztrák naiv önirónia csúcsát képezi, hogy van egy olyan menüpontjuk, ami így fordítható: "élvezetek a pincében". Zseniális.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
azt mondta: