Nemrég úgy alakult, hogy minden feltétel teljesült egy Európa-túrához. Úgyhogy megkérdeztem Robit, velem tartana-e, mely kérdésre ő igennel felelt, és eképpen most tapasztaltabb lettem. Tippjeim súlyozásaképpen egyetlen élménybeszámolót ideszúrok: a térképet, ami az utunkat jelöli.
1. Az autópálya elkerülhetetlen költség
Tavasszal átautóztam Csehországba főúton, és élménytelibb volt, mintha autópályán mentem volna, ezért úgy gondoltam, ezt a 7000 kilométert is főúton tesszük majd meg. Erre ösztönzött az olasz, francia, spanyol és portugál autópálya díjak fenyegető összege is. A népsűrűség mértékét és az egy főre jutó személygépkocsik számát azonban könnyen alábecsüli az ember Magyarországról. Sűrűbben lakott vidékeken a főút arra való, hogy lehajtsunk róla az autópályáról, és megközelítsük a legszűkebb uticélunkat. Ha több száz kilométert akarnánk menni főúton, vegyünk be előtte nyugtatót, és felezzük meg a megtenni kívánt távolságot. Az élémény még így sem garantált: az értékes időt, amit valami kellemes helyen tölthetnénk, az autónkban fogjuk elütni 30-cal araszolgatva, zebráknál fékezgetve és teherautók hátulját bűvölve. Röviden: az autópályáról keveset látunk a tájból, de többet abból a helyből, ahol végül megállunk. Még rövidebben: ne hidd hogy kibírod a főúton!
2. A nagyvárosokat kerüldd el
Kivéve mikor a lakók alszanak, de ez sem egyszerű: Míg Genovában 21 után már kisvárosi forgalom uralkodott, Lisszabonban 23-kor még dugó volt a bekötő autópályán is. Talán megcélozhatsz egy város széli P+R parkolót, de a "menjünk át Marseille-en, mert olyan kíváncsi vagyok" típusú városnézést úgy ahogy van el lehet felejteni. Barcelonában letettük az autót, és bicajjal kezdtünk bele a városba, de ez nagyjából olyan naiv próbálkozás volt, mintha Pestszentlőrincről akartunk volna a várhoz tekerni. De a 200.000 fő alatti városoknak általában van egy kellemes városközpontjuk, ami idő arányosan több élményt nyújthat, mint egy nagyváros. A nagyvárosban sík ideg leszel, mire két óra múlva leparkolod az autót, ezalatt egy kisvárosban már ki is menne a fejedből az a vörösbor, amit a rondella egyik kiszögellésén ittál, három méterre a parkolótól.
3. Mondj le a presztízsről
Csak azért behajózni Velecébe, mert ott mész el mellette, és Velencét minden facebook-ismerős tudja majd értékelni, nem rossz ötlet, de 6 óra. 6 óra alatt olyan dolgokat tehetsz, ami talán korábban eszedbe sem jutott: nudista strandon félni a halaktól, kempingasztallal a legszebb folyóparton megvacsorázni, egy ismeretlen városban biciklizni, vagy randit szervezni egy random településen valami randiappal. Egy-két nevezetességet érdemes persze a listán tartani, de ne lepődj meg, hogy az igazi emlékeket nem ott szerzed majd.
4. Vigyél biciklit
A Nagy Német Lakóautó Hadtest nem véletlenül van biciklikkel felszerelve! Triesztbe érve például az első parkolóhelyen letettük az autót, és biciklire váltottunk. Tíz perc múlva már a kikőtőben ettünk olasz fagyit medúzákat fotózva. Gyalog ez sokkal több időbe telt volna. Az idő egy autós körút esetében azért fontos, mert haladni is kell a kikapcsolódás mellett. Meg kell találni az egyensúlyt, folyamatosan vezetni sincs értelme, napokra lehorgonyozni egy városban sincs értelme, és az egyensúly megtalálásában nagyon sokat segíthet a bicikli.
5. Legyen meg a minimális komfort
Ha a saját biciklidet hajtod egy idegen városban a turisták között, mint hegy helyi, ha kényelmes széken asztalról eszed a parizeres kenyeret egy sziklán, ha mindig tudod, melyik holmidat melyik rekeszben találod, ha minden este nagyjából úgyanúgy veted meg az ágyad és minden reggel ugyanakkor iszod meg a kávéd, karban tarthatod az idegrendszeredet. Kellenek az állandó dolgok a folyamatos és elzárhatatlan élmény (információ) áradatban. Egyszerűen kikészíti az agyat a folyamatos úton levés, és ezt kompenzálni kell megszokott dolgokkal, különben rosszul reagálsz hirtelen forgalmi helyzetekre, vagy éppen az utitársaiddal kezdesz ordibálni az egyik programpont ügyében. Legyen mindennek meg a helye az autóban, és ha a tisztaságra nem is lehet ügyelni, arra mindenképp kell, hogy minden visszakerüljön a helyére. Egy ilyen egyszerű erőfeszítéssel már nagyságrendekkel békésebb lesz az út.
6. Ami jó, az jó, ne várj még jobbra
Ha egy helyen jártok, ami jó, áldozzatok rá az időből, a jónak ígérkező város rovására is. Ha egy parkolóhelyet találtok, ami nagyjából jó, oda kell parkolni. Később egyáltalán nem lesz. Ha egy alvóhelyet találtok, ami nagyjából jó, akkor az jó, és ne is keressetek tovább, mert a tökéletes megoldásokhoz információ kell, és egy utazónak abból nincs túl sok. A nagyjából jó után Murphy törvénye szerint a kimondottan rossz következik, nem pedig a kimondottan ideális. Egyik alkalommal egy hatalmas tó mellett ért minket az este. Volt rá esély, hogy a városhoz közeledve még hangulatosabb és fürödhetőbb lesz a part, de az ellenkezője is elképzelhető volt. Úgyhogy tábort ütöttünk, és másnap továbbautózva egymás vállát veregettük órákon át, mert a tó végül egyedül ott volt "táborozható", ahol aludtunk. A többi helyen vagy túl meredek partú, vagy nádassal benőtt, vagy megközelíthetetlen volt. Egyik este Montpelier volt a végcél, de betértünk Arles-ba előtte. Arles-ban volt az utazásunk egyik legemlékezetesebb estéje, Montpelierbe pedig el sem jutottunk. Csöppet sem bántuk.
7. Számolj azzal, hogy feltörik az autót
Otthon is feltörhetik az autót, bárhol feltörhetik az autót. Nagy dilemma, hogy az értékeket az ember mindig magával hurcolássza-e, ha várost nézni, vagy strandolni megy, vagy éppen úgy lopják meg az embert könnyebben? A megoldás talán az lehet, ha az értékeket egy megállóval korábban a kocsi olyan zugjába dugjuk, ahol a kapkodó tolvaj nem találja meg. A tolvajok nem vámosok. Így ha fel is törik az autót, van rá esély, hogy az érték a rejtekhelyen marad. Mi így jártunk. Ettől függetlenül jobb nem félni ettől, nem egy gyakori dolog. Csak ahogy a cserkészek mondják: légy résen!
8. Vigyél navigációt, frissített térképekkel
Talán evidensnek tűnik hogy vigyél navigációt, de jómagam csak egy menet közben vásárolt autós atlasszal vágtam neki. Portugálián kívül mindenhol vígan elvoltunk, ugyanis valamikor a rómaiak idején feltalálták az útjelző táblákat, amiken a tipikus úticélok szerepelnek. Bizonyos országokban (khm*portugália*khm) nem a tipikus uticélokat írják a táblákra, és ilyenkor a navigáció nélkül maradt utazó a Nap és az ujja segítségével tájékozódik. Ez sem rossz, de időpocsékolás, ha van navi.
9. Lehet aludni parkolókban
Az autó, amivel útra keltünk, történetesen egy kombi, és a hátsó üléseket lehajtva aránylag kényelmesen elszundikál benne két fő. Nem kevés magyar honfitárs tartotta kizártnak, hogy aludhatunk parkolóban, valahogyan még bennem is az rögzült, hogy ez tilos. Persze ha végiggondoljuk, hogy ha egy autó éjszakára is egy parkolóban maradhat, akkor ugyan mi a ménkünek ne maradhatna az autóban néhány hálózsák is, vagy éppen néhány utas? Melyik az a hatóság, ami parkoló autókban éjszakázó nyomorultakra vadászik? Ha a vadkempingezés az aggály, most azt is eloszlatom: több országban is volt olyan parkolószomszédunk, aki sátrat ütött az autója mellett. Lehet, hogy ez dél-európai dili, de a parkolóban alvással egy népes réteg részét képeztük. Más kérdés, hogy ágyban aludni jobb. Ugyanakkor egy random esti focinézés ágyból sosem lesz ilyen:
10. Irány a strand!
Az eredeti útiterv szerint Lappföldre mentem volna, de Robira való tekintettel a Balkán és Ibéria között kellett dönteni. Utólag kiderült, Lappföldbe belehaltunk volna. Az utolsó három nap végig szárazföldön jöttünk, sehol egy tengerpart, vagy óceán. A Bodensee pedig pótszer helyett felért egy gyomorszájon ütéssel. Egész más úgy levezetni 600-800 kilométert, eldobni az agyadat naponta 3-4 várostól, ha utána egy órán át csak fekszel a sós tengervizen, mint egy uszadékfa. Ha ezzel szemben csak simán megiszol egy bort, vagy még inkább lefekszel aludni, mondván hogy fáradt vagy, napról napra frusztráltabb leszel. A tengerben újjászületsz és üdülés-hangulat ural el. A szárazföldön egy idiótának érzed magad nap végére, és persze próbálsz a szépségekre koncentrálni, de attól még hazamennél már.
+1. Ne!
Mégpedig: ne tervezd túl, ne vállald túl, ne szervezd túl, ne nézz meg mindent. Valószínűleg sosem megyek vissza Portugáliába, ahhoz képest viszont nem néztem meg az ország nevezetességeit. És mégis ha csak egy élmény ér még, ha csak egy szépséget látok még, rókáztam volna. Némileg túlvállaltuk magunkat: 7000 kilométer annyi változatosságot és meglepetést tartogat, amennyit az ember 1-2 év alatt szokott átélni. Ha ezt a 7000 kilométerre szenteltünk volna annyi időt, hogy minden nevezetességét megnézzük, valószínűleg katatón fotózásba csapott volna át a dolog a harmadik napon. Napi 3 látnivaló a célállomással együtt bőven elég, és az sem baj, ha a vonulást napi 300-400 kilométerre kalibrálod. Nem kell elnyújtani az utat, 7 nap is elég, vagy ha jól csinálod, örökké úton maradnál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mazlee 2016.09.01. 12:55:59
gabbacsi · www.ruhatisztito.blog.hu 2016.09.01. 12:59:34
megvagyhadnagy 2016.09.01. 13:01:29
2016.09.01. 13:04:03
A magam részéről a +1. pont első mondatát tartom a leghangsúlyosabbnak. Az utazás nem sport, nem arról szól, hogy minden kipipálandó nevezetességet felkeressünk.
gergo · www.indafoto.hu/ppgergo 2016.09.01. 13:19:59
Számomra talán a két legfontosabb kimaradt: csakis tökéletesen felkészített autóval induljunk útnak illetve a másik, hogy ne sajnáljuk a pénzt a legjobb biztosításra, mert Lisszabonból bajos lenne zsebből hazavontatni az autót...
Ződ2000 · http://egzostive.com 2016.09.01. 14:22:09
A félni a halaktól rész zseniális :)
Madag Oszkár 2016.09.01. 14:27:22
Pierr Kardán 2016.09.01. 14:34:15
Bűn 7 nap alatt végigrohanni ezen az úton...
Szuttty 2016.09.01. 14:45:10
Mi is skandi túrát tervezünk. Ezt DURVÁN milyen összegből hoztátok ki, ha nem vagyok túl indiszkrét?
báró Csekonics 2016.09.01. 15:19:50
Ja, a 4. ponthoz Trieszt talán rossz példa, mert mi többször is 'beugrottunk' már arrafelé menet és mindig egyszerű és relatíve gyors (15perc) volt a pályáról a tengerpartig az út kocsival, ráadásul ott van egy jó nagy parkoló is a hajóállomásnál. Szemben meg jópofa kis éttermek halas és haltalan fogásokkal.
Ленин 2016.09.01. 15:28:49
Madag Oszkár 2016.09.01. 15:32:16
marcijuli 2016.09.02. 00:50:02
azt mondta: