Eltérő dolgokra gondolunk, ha szavakat hallunk/olvasunk. Én ha azt olvasom, hogy például "Ha magukat büszkén magyarnak valló szabad embereket szeretnénk, akik a szülőföldjükért tenni akarnak, valamint akik ismerik a történelmüket, szeretik a nemzeti hőseiket és büszkék azokra, akkor..." ...akkor nekem eszembe jut egy könyvrészlet, amit a napokban olvastam.

Ez a könyvrészlet nagyon hasonlít a 2020-as NAT bizonyos soraira, például amit a NAT a töréntelem tanításról ír itt-ott:

„A népi államnak a tudományban is a nemzeti önérzet nevelésének egyik segítőeszközét kell látnia. Nemcsak a világtörténelmet, hanem az egyetemes kultúrtörténetet is ilyen szempontok szerint kell tanítani. A feltaláló ne csak feltalálóként legyen nagy, hanem még sokkal nagyobbnak kell feltűnnie néptársi mivoltában. Minden nagy tett csodálatát nemzeti büszkeséggé kell változtatnunk. A német történelem nagy jelentőségű neveinek a tömegéből ki kell választani a legnagyobbakat, és olyan módon kell bemutatnunk ifjúságunknak, hogy azok a nemzeti érzés megdönthetetlen pillérei legyenek. Csak testileg-lelkileg egészséges nép keltheti fel bennünk annak az öröm érzetét, hogy ehhez a néphez tartozunk, és csak az ilyen nép lehet nemzeti büszkeség tárgya. Ezt a legnagyobb büszkeséget viszont csakis az érezheti, aki ismeri népe nagyságát.”

Jaj bocsánat, te Atyaúristen! Ez az idézet nem a NAT-ból volt, hanem Hitler Mein Kampfjából. A NAT így fogalmaz:

"A történelemtanulás célja, hogy a tanuló […] a megszerzett ismeretek által erős, határozott magyar identitással rendelkezzen, és így a magyarságot egyszerre tekintse a történelem során kialakult emberi közösségnek, valamint természetes vonatkoztatási pontnak. A nevelési-oktatási szakasz végére a tanulóban […] megerősödik a nemzeti identitás, a hazaszeretet érzése, büszke népe múltjára, ápolja hagyományait és méltón emlékezik meg hazája nagyjairól. […] Az állampolgári ismeretek tanulásának célja, hogy a tanuló […]  személyiségébe épüljenek be a nemzeti közösséghez tartozás emocionális összetevői; mélyüljön el hazaszeretete […]"

Egy pillanatra tegyük félre a nézeteinket, és merengjünk el a tényen, hogy a Mein Kampf egy rövid részlete és a NAT egy rövid részlete együttállásba került 2020-ban. 

Köszönöm a megértést. Mosdatni én magam is tudom a NAT-ot, csak a mosdatás hatalmas diszkomfort érzetet kelt bennem, hiszen bármilyen észérvet hozunk fel a NAT védelmére, az a Mein Kampfra is érvényes lesz. Például le kell szögeznünk: Hitler ezen sorai nem jelentenek halálos fenyegetést a világ népei számára, pusztán patriotizmust tükröznek, ami éppúgy megtalálható a briteknél, vagy a franciáknál. A Mein Kampf egyéb részletei jelentenek fenyegetést, amit viszont a NAT már nem tartalmaz. Kimondhatjuk hát, hogy a Mein Kampf bizonyos részei akár egy nemzeti alaptanterv részét is képezhetik, mint például most.

Jól van, tehát legyünk szívesek ne démonizáljuk Hitlert, a világ bonyolultabb ennél, Hitler olyan, mint egy panda: vannak fekete meg fehér foltjai is a bundáján, a parancsait meg egyébként sem ő maga hajtotta végre.

A nemzeti önérzet kialakulása szerintem is fontos dolog, még sem leszek ettől Hitler, igaz? Bizony nem, már csak azért sem, mert azt gondolom, hogy a nemzeti önérzet automatikusan kialakul, ha a honpolgár talál olyan dolgokat a nemzet repertoárjában, amivel azonosulni tud. Márpedig ilyet mindenki talál, magától. Konkrétan ezen munkálkodni viszont már egy egészen más téma, ahogyan azt a 2015-ös közép szintű történelem érettségi egyik esszéfeladata is kezeli:

A nemzeti büszkeség kialakítására törekvés az oktatáson és a tudományon keresztül nem más, mint a náci propaganda jellemző eszköze, újfent Magyarország kormányának eszköze is. És még egyszer: a nemzeti büszkeség bizonyos foka kialakul magától, tehát egy természetes dolog, távol álljon tőlem, hogy ostorozzam! Ami nem természetes, hogy ezt ki akarja alakítani egy politikai erő, elvárássá teszi, ezáltal mérőeszközzé.

Azt vajon merjem-e leírni, hogy Magyarországon nem csak magyarok járnak iskolába, hanem vannak nemzetiségiek is? Olvadjanak be, úgysincsenek sokan, lehetnek büszke horvátok, de előtte legyenek "magukat büszkén magyarnak valló" emberek, a nemzetiségek többségének anyanyelve eleve magyar, meg hát ez Magyarország, szóval kuss legyen. Trianon nemcsak 1920. június 4-én történt meg, hanem hanem minden nap, amikor így gondolkozunk: magunk akarunk lenni, magunkkal akarunk foglalkozni, elcsatoljuk azokat a lakókat, akik nem magyarok, meg azokat is, akik magyarok, csak nem úgy magyarok. A telküket persze szeretnénk magunknak, az a miénk, de a bestiák viszik magukkal, a kisantantos édes anyukájukat, azt!

Szeretem Magyarországot, sőt a Magyar Királyságot még jobban, szeretek sok nemzeti hőst, meg egyszerű múltbéli személyeket, szeretek tájakat, festőket, barátokat, és pont ezért szeretném, ha tanulnánk a múltunkból, hogy mindez megmaradjon. Ne a Mein Kampfból állítsák már össze a töri NAT-ot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.