Nagyjából félúton jártam reggel, mikor a napfelkeltén legeltetve a szemem eszembe jutott, hogy mintha esőt mondtak volna mára. Nevettem is egyet, hogy hát nemhogy eső nincs, de még felhő sem. Aztán pár perccel később fájdalmasan rájöttem, hogy attól még délután eshet. Így is lett.

Az egész borzasztó ironikus, hiszen egy csomó szarságot vettem vasárnap az esős napokra, de a két esszenciális dolgot simán otthon hagytam: a kamáslit és az esőkabátot. A héten több eső nem is lesz, tehát ha élére állítjuk a garast, akkor azt mondhatjuk, hogy vasárnap egy csomó olyan dologra költöttem, amiket végül nem is használok. Plussz csupa víz lett a cipőm. De ha már így alakult, akkor ruhateszt:

Esőkabát tényleg nem kell.

Térdmelegítőt is vettem, és hordom is, hogy ne legyenek később izületi gondjaim. Ha nincs rajta a péniszem, talán nem számít obszcén képnek: 

A látnivaló a képen az, hogy ez egy 8000 forintos térdmelegítő, ami a térdem alá csúszik. Ezt a fotót tegnap készítettem hazaérkezésemkor. Lényegében az első 100 méteren lecsúszott a térdem alá, és melegítette a térdhajlatomat. Erotikusan felhúzva a combomra így néz ki, mint a katalógusban:

Ma munkába menet ezen is tudtam gondolkozni. Kéne varrni rá egy pántot, amit hozzá tudok tépőzárazni az alsógatyámhoz, vagy a gatyámhoz. Sőt, ha esetleg össze lenne varrva a két térdvédő az ülepemnél, akkor nem csúszna le, mert az ülés megfogná. Sőt, akkor már... ja, pontosan: jégeralsó kell nekem, nem ez a vacak. 8000 forintot így kidobni az ablakon ilyen ínséges időkben!!! Dekadencia!

Ma tabló fotózáson és őszi érettségi vizsgáztatáson is részt vettem, úgyhogy a biciklis gúnyámból egyből zakós-nyakkendős gúnyába öltöztem. Amúgy is ingben tanítok, tehát mindennapos látvány, hogy Pityu megérkezik mackónadrágban, bemegy a tanári wc-be, és pár perc múlva skatulyából kirántva jön elő, mint a rajzfilmekben a rendőrök elől álruhát öltő gyémántrablók. De ma többen röhögtek fel, mikor bringás nyomoroncból vizsgabizottsági taggá avanzsáltam, mialatt a tanáriban valaki végigmesélt egy érettségis anekdotát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.