A sztrájk napja elég sután zárult, nem mondanám, hogy a társadalom elállta az útját a státusztörvénynek. A PDSZ honlapján még mindig nincs adat, hogy összesen hányan sztrájkoltak, talán szégyenlik. A Belügyminisztérium pedig nagyot rúgott a szakszervezeten, úgy állította be, hogy a PDSZ a tanárok 1%-át tömöríti, ezért nincs alapja sztrájkot szervezni. Orbán Viktor pedig a tanárokat méltatta a Szakma Sztár eseményen, milyen rendes ő, és milyen sikeres az oktatás!

Orbán Viktor egészen biztosan bosszús, amiért elrángatták erre rendezvénymegnyitóra, és ilyen szavakat adtak a szájába a szövegírói. Ugyanis a tanárok megmozdulása egészen halkra és kicsire sikeredett, tulajdonképpen a NER túlbiztosította magát: a legtöbb érintett ingerküszöbét sem lépte át a tanársztrájk, nyilván az átlag fidesz-szavazó még annyit sem hallott az egészből.

Nagyon klassz próbálkozás volt ülősztrájkot szervezni a Belügyminisztérium elé, de hát 50 ember az még bécsi klímaaktivistának is kevés: egy random reggelen a Gürtelen több környezetvédő képes elállni az autók útját, mint ahány tanár úgy igazán ökölbe szorította a kezét egy-egy tankerületben.

Mégsem mondanám, hogy a kormány győzött. Egyrészt amit a sztrájkról írtam az előző posztomban, azt továbbra is tartom: a mérőszámok alapján az oktatás összeomlott, a saját szakmai munkám akadályai alapján az oktatás ugyancsak összeomlott. Ez egy ilyen kellemes afrikai összeomlás: van iskola, van benne valamennyi tanár, vannak iskolások is, szóval egy fidesz-szavazó teljesen nyugodt lehet. Mindenki más dühös lehet. Zajlik egy nemzetközi krízis az oktatásban az életmód megváltozása miatt, amivel nem foglalkozik a kormány, vagy csak Kádár-nosztalgia szintjén. Tehát eleve kiesünk azon országok köréből, akik elsőként adaptálódnak az új életmód okozta módosulásokhoz. Nem lesz "magyar csoda". És zajlik egy tolatás is az oktatásban, ami teljesen elmegy a realitás mellett, tehát nemcsak kiesünk a csodára esélyes országok közül, hanem a középmezőnyből is kitolatunk. Mindezt azért, mert a fidesznek és a fidesz szavazóinak nincs meg a szellemi kapacitása, hogy eredményesen reagáljon a korra, amelyben él. Tüneteket ugatnak meg, és egy sincs közülük, aki a tünetek okait akárcsak feltárná, nemhogy megoldást keresne. Tehát hiába ment ki kevés ember a Belügyminisztérium elé, hiába sztrájkolt kevés tanár, hiába mondott Orbán Viktor méltató szavakat a megnyitón, a magyar közoktatás továbbra is a padlón maradt. És nem tudom melyik minisztérium tud ennek szívből örülni, melyik szavazó tud ennek szívből örülni, melyik miniszterelnöknek szabad ezzel elégedettnek lenni. Úgy persze könnyű, hogy tagadásban élnek, csak akkor tényleg vessenek már ismét egy pillantást a PISA-felmérőkre, a kompetencia-tesztekre, az egyetemek gólya szintfelmérőire, a tanulmányi versenyek létszámaira, stb.

A szakképzés rendezvényén beszélt Orbán Viktor ma. Sikerről beszélt, hogy mennyien választják a technikumokat. Ha bárki tapsolni tud ennek, nagyon együgyű lélek. Technikumokat és technikumi diákokat azért akart a kormány, mert a kommunizmusban a technikumok nívós munkaerőt bocsátottak ki a falusi legendák szerint. Nem pusztán a technikum névtől várnak szakképzett munkaerőt a fidesz szellemi műhelyei. A 2020-as szakképzési koncepció alapja a tanulók minimálbérről vetített ösztöndíj-rendszere és a duális képzés, magyarul a valódi cégeknél zajló gyakorlati képzés. Ha a gyerek kap 80 ezer forintot 14 évesen, amiért szakképző iskolába ment, akkor kedves Orbán Viktor, hidd el, hogy mindössze ennyi történt az országgal: gyerekek mennek szakképző iskolába, és ösztöndíjat fizet nekik az állam. Ugyanolyan kompetencia-hiánnyal nyüglődik végig a képzés idejét, ugyanolyan minősíthetetlen morállal mennek gyakorlatra, mint 2020 előtt, csak most van miből kötni sportfogadásokat és van mit megtenni az online kaszinóban. Ha nem lenne kényszeretek folyamatosan hazudni a szavazóknak, saját magatoknak, a külföldi befektetőknek, anyátoknak, akkor talán lehetne a szakképzéssel kezdeni valamit. De a szakképzett fiatalok nem egy Natura 2000-es besorolású partszakasz a Fertő-tó nádasában, amit csak úgy megvesztek és odabasztok rá egy szálloda-hegyet és konferenciaközpontot jachtkikötővel. Vagyis hát akár még állhat is a párhuzam: az ilyen típusú fejlesztéseitek sem működnek, a diákok megvétele sem működik, hiába költötök rá pénzt. Amíg a szakértőktől kisebbségi komplexusotok és dührohamotok lesz, addig ez így is marad, elköltitek a pénzt (pénzünket), és nem kaptok (nem kapunk) érte semmit.

Másrészt azért sem mondanám, hogy a kormány győzött, mert itt egyféle rutin kezd kialakulni. Oké, hogy nem vagyunk szakszervezeti tagok, de itt a városomban már eléggé kiforrott módja van ezeknek a tiltakozásoknak. Eleve van minden iskolában egy mag, akik állandó szervezői az ellenállásnak. Számukra nem is kérdés, hogy a következő megmozdulásban benne legyenek-e. Továbbá vannak az aktívan gyávák, akik szinte feloldozásért járnak az ellenállókhoz: az ellenállóknál is szebben felmondják, mi a baj, miért jogos a tiltakozás, de hát a férje/vallása/gyermeke miatt nem csatlakozhat az ellenálláshoz. A passzívak aránya 50%, de őket a kormány sem fogja tudni soha aktiválni, tehát a mozgalmi bázis egyértelműen kritikus a jelenlegi oktatáspolitikával szemben. És megvan a kapcsolati háló is már így a sokadik megmozdulásra az aktívak között: néhány óra leforgása alatt megbeszéltük a többi intézménnyel, hogy mi legyen hétfőn. Elég minimalista koncepcióban maradtunk, de ez egy összehangoltan minimalista lépés volt. Ősszel volt lámpás tüntetés drónfotóval, Éneklés és élőlánc egy másik alkalommal. Most csak csoportképeket készítettünk és küldtük el a városi lap szerkesztőségébe, de annál mindenképp több volt ez is, mintha minden intézmény csak elszigetelten némán ücsörgött volna. Ez nem az a szint, amikor gyorsbetonnal odaragasztjuk magunkat a Belügyminisztérium lépcsőjére, vagy befalazzuk Klebelsberg Kúnó szobrát, valóban.

Az internet népe azon gúnyolódik, hogy közös éneklésekkel próbálkozik a tanárok 5-10%-a, hogy megállítson egy kibelezett jogállamot dróton rángató maffiavezért. Amit kevesen értenek, én meg talán túlértékelem az, hogy ha eljön az idő, az nem azért lesz, mert valami megváltozik a levegőben. Akármelyik nagyobb kormányellenes megmozdulást nézzük 2006 óta, azt láthatjuk, hogy impulzusok voltak termőtalaj nélkül. Átlép a düh egy bizonyos korlátot, és kiárad az utcákra, de nincs ami hasznosítsa. Magyarországon minden alkalommal az alapoknál kezdődnek a tüntetések: jön egy idegen, jó húrokat penget, csatlakoznak hozzá, elfogy az erő, szétszélednek. Jön egy új idegen, ahhoz is csatlakoznak, ott is kifullad a tiltakozás, ott is szétszélednek. A hatalom könnyen számolhat a tiltakozások impulzus jellegével ("Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek" - Gyurcsány Ferenc, 2006). Ennek egyetlen ellenszere a mozgalmi szerveződés. A franciák mostani tiltakozásai is ebbe az irányba mutatnak: az elnök a tömeg fáradékonyságában bízik, a tiltakozók pedig a szervezésben bíznak. Nem kell tömeg egy autópálya elfalazásához, szervezet kell. Nálunk tanároknál zajlik a szerveződés. Nem a radikalizálódás, hanem a munkaformák kialakulása. Nincs valami nagyon előrehaladott állapotban, nem idealizálnám, de törvénytervezetről törvénytervezetre nő a tapasztalat a helyi közösségekben.

A mai nap nem hozott változást, sőt, még az ellenzéki portálokat olvasva is úgy néz ki, hogy a tanárok tiltakozása kimerülőben van. A státusztörvény bevezetése elől elhárult a társadalmi akadály. De ezek a dedósnak tűnő demonstrációs formák mégiscsak megtörténtek. Nem igazán vaciláltak a résztvevők, megtették azt a kis apróságot, amit tudtak. Úgy tűnik, megvan az erózióbázis.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.