Lede mondta, hogy bottal kéne gyalogolnia, aztán ha jön egy biciklis, bedugná a küllői közé (a haragját egyébként át tudom érezni).
A Nyúzos "évzáró" treffenre menet az útvonalam a következő volt: a kolesztól a lágymányosi campusig bicajúton, aztán a Petőfi hídtól a Gellértig közúton, aztán a Gellérttől a Lánchídig
Budapesten nincsenek bicikliutak. És ez rossz mindenkinek. Rossz a gyalogosnak, akitől 5 centire húznak el harminccal, és ügyelnie kell, hogy egyenesen menjen, rossz az autósnak, akinek sávokat kell váltogatnia, és rossz a biciklisnek, aki azt hiszi, hogy mehet, közben meg maradjon otthon. Megoldás:
a) bicikli betiltása
b) bicikliutak
Azért írom azt, hogy nincsenek bicikliutak, mert:
Mikor egy sofőr az Operánál (már hazafele mentem) rámdudált, pont volt lehetőségem föl is menni a bicikliútra, úgyhogy rá is hajtottam, majd 60 másodperc múlva azzal szembesültem, hogy egy autó parkol rajta. Megtehette, ugyanis véget ért a bicikliút, ott már nem volt semmi fölfestve. Visszaküzdöttem magam a közútra, és eldöntöttem, hogy nem pepecselek többet bicikliúttal. Az autósok ezt úgy érthetik meg, ha arra gondolnak, hogy egy 7 kilométeres autópálya-szakasz miatt nem szokás lehajtani a főútról, mert minek? Hát ugyan ez: ha éppen már 8 kilométert letekertem, és van még hátra 4, arra a szánalmas 500 méterre, ami csak kompromisszummal esik az útvonalamba, nem fogok fölhajtani, már csak azért sem, mert többnyire ez lelassítás-körülnézés-megállás/továbbhaladás nélkül nem is megy. És 500 méter miatt ezt minek tegye meg az ember, ha már 8 kilométert kibírt az autók között, és csak egyenesen kell továbbhaladnia?
Egy éve járok biciklivel Budapesten, odahaza ebbe belenőttem, hagyományosan van a fekete csepel bicikliknek tároló a városháza előtt, az ABC előtt, az iskola előtt, a vasútállomáson, a buszvégen, meg a fogorvosnál. Persze nem azért, mert Kőszeg valami modern nyugati város, hanem mert így adódott, jelenség a bicikli, nagyon régóta. Gondolom azért mert kicsi a város, és autót csak az igényelt a Merkúrtól, aki Kőszegen kívül máshová is ment, mert abban a kicsi városban a bicikli a legpraktikusabb. És nem is fogyasztott sokat, és nem is került sokba. Ma persze családonként két autó, mert autó az kell, de az öregek és a szegények még biciklivel járnak, meg a bringások, az a húsz.
Szóval nem azért írom, hogy kellenek bicikliutak, mert én is beálltam a sorba, legalábbis abban az értelemben nem, hogy nem vagyok aktivista, nem vagyok bringás, nem vagyok speciális eset. Viszont engem is bosszant, hogy nagy a megelégedés. A biciklis a hülye, nem a városvezetés, miért nem megy BKV-val, ha már autója nincs? Át lehetne venni a jobbikosoktól azt a hozzáállást, hogy Magyarországnak valami naggyá kell válnia (de csak ennyit :D ). Budapest ennél sokkal jobb hely tudna lenni, ha az lenne a hozzáállás, hogy legyen sokkal jobb hely. Nem elég az, hogy hazaérünk így is nap mint nap, meg hogy végülis van hol bulizni, és végülis vannak turisták, csak nem olyan rossz hely, hámá! Nekem tetszett az a 8 évvel ezelőtti felfogás, hogy Budapestnek Prága-Bécs-Krakkó-Belgrádnál kell jobbnak lennie, nem pedig önmagánál vagy Salgótarjánnál. Legyen annyival különb a fővárosunk, amennyivel egyedibbnek érezzük magunkat a szomszédoknál, mert ez így most szánalmas (hogy a közgondolkodásunkban a magyar az magyar, valami speciális, közben meg az országunk kívülről csak egy rosszabb szl*v államnak tűnik).
Ne külsőségekben legyen különb, hanem tartalmilag. Legyen bringaút, de ne a turisták közé vezetve (Batyi-Gellért szakasz), meg még legyen minden jó dolog! :D
->ez<- viszont vicces
frissítés (05.19.):
->ez<- pedig aktuális és jó (végre büszke lehetek az egyetememre)
Azt szemléltetem ezzel, hogy a folyóvíz nem szállít el mindent, a szállító ereje a folyó lejtésétől és vízhozamától (ezek befolyásolják a sebességét) függ elsősorban. A megduzzadt patak bizonyos köveket lebegtetve, a nagyobb köveket görgetve vagy ugráltatva szállatja tovább. Sík részre kifutva viszont megváltozik ugye az esés, lecsökken, így aztán bizonyos köveket már nem is tud tovább szállítani, azokat otthagyja, ismertebb nevén: lerakja hordalékát. Az új körülmények közt az a szép lilás kő szállítási módja is megváltozik: nem lebegtetve viszi tovább a víz, hanem ugráltatva, mert relatíve nehezebb lett. Az a kis koccanás az animáció elején a görgetegaprózódásra példa, persze csak bezavar, de legalább van valami akció...
Holnap Kéri tanár úr "Földrajz tanítása 2" szemináriumán fogom megismételni a múlt heti 15 perces beégésemet, nagyon szorongok és legalább annyira félek. Egy órarészletet kellett volna megtartanom, de nem igazán tudtam belekezdeni. A helyzetet rafináltan mentettem, de egyszerűbb lett volna, ha nem próbálom menteni, és akkor nem kritizálnak halálra. Külön öröm, hogy lefikázta az animációimat, ami persze nem mestermű (lefolyik a víz. És túl gyors, a gimpben nemt tudtam beállítani a sebességet. És nem végtelenítettem.), de mondjuk többet tud, mint egy krétarajz a táblán, mert egyrészt színes, másrészt már készen van.
Az, hogy holnap javítási lehetőségem van, inkább szivatás, mint jófejség. Eleve április 21-én jelentette be (következő héten pedig nem volt óra, pedig direkt arra az időpontra jelentkeztem, hogy ne csússzanak össze a dolgok), hogy ilyet is kell csinálnunk, és április 21. nem éppen a februári első óra volt. Ennyit a követelmény tisztázásáról. Persze ha nem az utolsó pillanatokra halogatnám a beadandóim elkészítését, akkor Kéri nem-korrektsége nem zavarna be, de így bezavar. Holnap például óóó mesebeli Afrika természetföldrajza van terítéken, és a hátam közepére kell ez a Kéri-féle kudarcélmény megismétlése. Az egyik pedás tanárom azt javasolta, hogy majd ne gyakorlóiskolába menjek gyakolrótanítani, mert elveszik a kedvemet a tanítástól egy életre, és a múlt heti órán ez körvonalazódott. Így már nincs kedvem kreatívkodni. Majd lediktálom az anyagot, és levetítem ezt a videót (egy sorral lejjebb - youtube link meg itt), aztán kérem a kettesemet. (a videó automatán indul, úgyhogy a "tovább" gomb mögé raktam.
hú, valaki kiolvasta a blogomat, mert az oldalletöltések száma tegnapelőtt ötszázvalamennyi lett, szemben a napi 60-nal. Magyarul valaki bepótolta a lemaradását :)
Én meg generáltam magamnak lemaradást. Furcsa módon a hosszú hétvége jól elrontott mindent. Először is a tavasz nagyon viharos minden téren, idén talán a legdurvább. Ezt úgy értem, hogy durván sokat kell gondolkodnom magammal kapcsolatban. Ezt most nem fejtem ki, elég annyi, hogy emiatt nagyjából 10%-on üzemeltetem a kötelességeket, és erre tett most rá egy lapáttal a hosszú hétvége. Ma két beadandót kell beadnom, holnap egyet, azt án csütörtökön is egyet. Ellenben május elsején szabadnapot vettem ki magamtól, május másodikán úgyszintén - mondván hogy csak péntek van, ráérek még, május harmadikán tessék-lássék nekiálltam Mongólia népességföldrajáról írandó mestermunkám megírásának (értsd: a pdf-ben lévő adatokat átvarázsoltam excelbe), május negyedikén agonizáltam, majd késő délután folytattam a munkát (a táblázatokból diagramokat, korrelációs mátrixokat, térkép eket, grafikonokat szerkesztettem, készítettem regresszió analízist, meg miden csudát), majd éjjel észrevettem, hogy van május ötödikére, másnapra (mára) még egy beadandóm. Jelzem, ekkor a mongóliásról még egy nyomorult vázlatom sem volt, csak "feldolgozott nyersanyagom". Lefekvés előtt kiizzadtam egy vázlatot, majd belátva hogy lövésem sincs, hogy folytassam, lefeküdtem aludni. Május ötödikén mély álomban töltöttem azt az időt, amit már a terv szerint gépelve töltöttem volna, de a késői ébredés miatt még nem adtam fel, nekiveselkedtem a nagy munkának.
aztán:
A leadási határidő fél órája elmúlt, a 14 alfejezetből megírtam kettőt, a másik beadandómra pedig még rá se néztem. Nagyon elmértem a dolgot. Persze mindent meg lehet valahogy oldani, hát most a késés lesz a megoldás, amit idáig mindig sikerült elkerülnöm, de ebben a félévben már nem. Egyébként olyan kreatív, ámde fölösleges dolgokkal piszmogtam (végső eredmény nélkül), mint például ez a térkép, ni:
Szóval ez a térkép tök jó ötlet volt (jaj pityu, igen!), csak a két térkép, amivel dolgoztam, nem egybevágó. Ez egy kompromisszum, ami itt látható: torzítás, meg minden. Elemzéshez tökéletes, de túl trehány ahhoz, hogy be is adjam. Jobb pedig nem lesz, mert nincs rá mód. Arról nem is beszélve, hogy szürkeárnyalatosan kinyomtatva semmi sem látszódik. Mert itt azt kell látni, hogy Mongólia népsűrűsége a környezethez igazodik. Ez nem meglepő egy olyan országban, ahol a lakosság 20%-a nomád pásztor, távolabbról nézve pedig a lakosság 40%-a a mezőgazdaságból él (idehaza kb. 4-5%, fejből nem tudom pontosan). És hát akkor lehet látni, hogy a Góbi sivatagban alacsony a népsűrűség, viszont ellentétben a legtöbb térképpel, itt a Góbi is látszódik, meg a népsűrűség is. A "dúsfüvű" puszta is látszódik, meg hogy ott nagyobb a denzitás.
hát ennyit akartam közölni, most visszakattintok a wordre, meg az excelre, nehogy heteket csússzak a napok helyett.
azt mondta: